Sokmagvas "luxus" kenyér

Igen, luxus, mert nemcsak magokban, és így ásványi anyagokban rendkívül gazdag, hanem az összetevők árát tekintve sem alsó kategóriás, de úgy voltam vele, egyszer mindent ki kell próbálni. Kalandvágyamnál csak a magvak iránti olthatatlan rajongásom volt meggyőzőbb. Sokáig azt hittem, a különböző magvak és csonthéjasok nem tesznek jót a bőrömnek, őket okoltam például a tinédzserkori pattanásaimért is (utóbb kiderült, nem teljesen alaptalanul, ugyanis a dió valóban ilyen hatással van rám, de annyira szeretem, hogy a kedvéért hajlandó vagyok elviselni azt a kevés pattanást a homlokomon). Ma már megbizonyosodtam, hogy kellő odafigyeléssel hódolhatok a rajongásom tárgyainak anélkül, hogy sállal kellene takargatnom az arcomat. :) A pékségekben vásárolható kenyerek közül is mindig azok voltak a kedvenceim, amelyek tartalmaztak valamilyen magot, legyen akár tökmag, akár napraforgómag, akár csak egy kevés szezámmag.

Sarah Britton blogját egyszerűen imádom. Annyira szemkápráztatóak a képek, hogy nem tudok betelni velük, és szívem szerint azonnal elkészítenék minden ételt itthon, a saját konyhámban. Bárcsak én is ilyen kreatív szakáccsá válhatnék, mint Sarah! :) Jó érzés, hogy amíg fejlesztem magam szakácsnőként és receptíróként, ilyen fantasztikus blogokra támaszkodhatok, ha kifogyok az ötletekből, vagy ha csak szimplán valami újra vágyom. Meg kell említenem, hogy a képen látható kenyér nem 100% paleo, a zabpehellyel kötöttem némi kompromisszumot, de mindenkit bíztatok arra, hogy készítse el, mert páratlan ízélmény.

Sokmagvas "luxus" kenyér - hozzávalók:

145 g bio zabpehely
135 g napraforgómag
90 g lenmag
65 g törökmogyoró - nálam héjas
50 g aszalt, cukormentes vörösáfonya - ez eredetileg nem szerepelt a receptben, de szerettem volna valamilyen színnel feldobni a kenyeret, és hirtelen ezt találtam itthon :)
2 ek chia azték zsálya mag - fantasztikus omega 3-forrás
4 ek útifű maghéj
1 tk tengeri só
1 ek méz
3 ek kókuszzsír - megolvasztva
375 ml víz

A száraz hozzávalókat tedd egy teflonos kenyér-sütőformába, és keverd el alaposan. Egy kis tálban keverd el a vizet, a mézet és a megolvasztott kókuszzsírt, majd öntsd a magkeverékre. Dolgozd át, majd hagyd egy kicsit pihenni (ez nálam 2 óra hossza volt, ez idő alatt sült meg a vacsorára szánt hús a sütőben). Süsd 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig, majd emeld ki a formából, helyezd a sütő rácsára, és tedd vissza még 30-40 percre, hogy szép kérget kaphasson. Nem baj, ha egy kicsit odakap, az ízén mit sem változtat!

Baconbe tekert csirkemell almás párolt lilakáposztával

Elég finnyás embernek tartom magam, amiért én elsősorban az óvodai és iskolai menzát okolom - nem nagyon készítettek olyat, amit szívesen megettem volna, vagy ha igen, úgy elrontották, hogy még - egyébként egy mesterszakácsot megszégyenítően jól főző - édesanyám is csak nehezen tudta újra meghozni rá a kedvemet. Édesanyám mindig azt mondogatja, hogy a szervezet tudja, mikor mire van szüksége, és az idő múlásával az ember olyan élelmiszereket is hajlandó lesz megenni, amelyekre hosszú éveken át rá sem bírt nézni.

Ez nálam - többek között- a káposzta, főleg annak párolt változata. Pedig egészségügyi szempontból tulajdonképpen az egyik leghasznosabb kerti növény: igazi ásványi anyag- és vitaminbomba, hiszen számos egyéb elem mellett tartalmaz káliumot, kalciumot, foszfort, vasat, jódot és ként, valamint A-, B- és C-vitamint. Hétvégén anyukám küldött nekem egy kis darab lilakáposztát, hogy csináljam meg a héten, jön a hideg, kell a vitamin. Eleinte ódzkodtam tőle, hiszen "én ezt nem is szeretem!", de adtam neki egy esélyt, mégiscsak eltelt már jó pár év, mióta utoljára próbálkoztam a fogyasztásával. És láss csodát, ízlett! Nem lett a kedvencem, de határozottan szerepelni fog a jövőben az itthoni menükártyán (különösen, hogy ezt még Jobbik fél is hajlandó megenni!)

Baconbe tekert csirkemell almás párolt lilakáposztával - hozzávalók:

fél csirkemell (kb. 25 dkg)
5 szelet bacon szalonna
ízlés szerint só és őrölt feketebors
kevés paleolaj

1/4 fej lilakáposzta
1 kisebb alma
1 kis fej lilahagyma
1 ek méz
1 ek zsiradék (nálam sertészsír)
ízlés szerint só, őrölt fekezebors és római kömény
1 tk almaecet
kb. 1 dl víz

A csirkemell mindkét oldalát sózd és borsozd, majd egy kevés felhevített paleolajon süsd elő mindkét oldalát. A szalonnaszeleteket fektesd le szorosan egymás mellé, majd fedd be velük a megpirított csirkemellet. Tedd egy olajozott/zsírozott tepsibe, öntsd fel egy kevés vízzel, fedd le alufóliával, és tedd előmelegített sütőbe. Egészen addig süsd fólia alatt, amíg a hús teljesen puha nem lesz. Ha ez megtörténik, vedd le róla a fóliát, és süsd pirosra mindkét oldalát.

A lilakáposztát reszeld le, vagy vágd nagyon vékony csíkokra, sózd le és hagyd, hogy levet eresszen. Közben reszeld le az almát, és vágd apró kockákra a meghámozott lilahagymát. Hevíts egy kevés zsírt mézzel, dobd rá a hagymát és a fűszereket. Párold egy kevés ideig, majd tedd rá a káposztát és az almát, öntsd fel a vízzel és az ecettel, és fedő alatt párold egészen addig, amíg jó puha nem lesz. Ha esetleg elfőné a vizet, pótold, nehogy leégjen.

Lenmagos minipalacsinták datolyaszilvával

Mindig is szerettem az édes reggeliket, ez az egyik oka annak, hogy ebben a napszakban eszem gyümölcsöt a legszívesebben. Ennek ellenére palacsintát még soha nem készítettem reggelre, amerikai típusút pedig pláne nem, mindig is a kis, vékony, szinte átlátszó "crépe" híve voltam. Azonban Trollanyu paleós receptjeit látva összefolyt a nyál a számban, és úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek a lenmagos változatnak is. Elhatározásomban az egyre borongósabbá váló időjárás is segített, hiszen ilyen hideg reggeleken az ember bizony vágyik valami melegre a reggeliző asztal mellett.

Igen ám, de mit egyek a palacsintámhoz? Tudom, miért ne ehetném üresen, csak úgy magában, hiszen úgy is nagyon ízletes. Mindig is szerettem valamivel megbolondítani a natúr palacsintát, a családban a legnépszerűbb természetesen a baracklekváros volt. Mivel nem rendelkezem cukormentes lekvárral, a mézfogyasztásomat pedig igyekszem a minimumra csökkenteni (a diéta nem igazán kedveli mint alapanyagot), a gyümölcsszósz mellett tettem le a voksom. Ebben az időszakban, amikor a körte és a szilva már kifutó példány a termelői piacon, mindig megjön a kedvem a datolyaszilvához (külföldi nevén hurmához, vicces nevén kakigyümölcshöz). Első németországi látogatásomig nem is hallottam ennek a gyümölcsnek a létezéséről, viszont általános derültséget okozott, amikor az egyik kedves barátnőm nevetve mesélte, hogy kakit árulnak a müncheni piacon. A neve rögtön beégett a memóriámba, és egy-két évvel később, immár valamelyik hazai szupermarketben vettünk először (ekkorra már a család érdeklődését is kellően felkeltettem). Szerelem volt első látásra és kóstolásra! Finom, lédús, sárgabarackos, nagyon nagyon édes és különleges. Nem volt kérdés, miből is készül az a bizonyos gyümölcsszósz ;)

Visszatérve a palacsintára, be kell vallanom, a Trollanyu által tapasztaltak egy részét én is érzékeltem, annak ellenére, hogy nem az egész adagot csináltam darált magból. Legközelebb az egész lenmaglisztből készül majd a gyomrom kímélése érdekében (pedig magból mennyivel olcsóbb lenne!).


Lenmagos minipalacsinták datolyaszilvával - hozzávalók:

5 dkg finomra őrölt lenmag
5 dkg lenmagliszt
1/2 tk szódabikarbóna
1 tk útifű maghéj
2 tojás
1 tk almaecet
1 dl Cocomas kókusztejszín
1 dl 100%-os narancslé
3 dkg xilit (nagyjából 2 púpozott ek)
diónyi kókuszzsír

1 db nagyon érett és 1 db érett datolyaszilva
1/2 dl narancslé
egy fél citrom leve
1 ek méz - elhagyható
1 nagyobb marék mazsola
1 kk mézeskalács-fűszerkeverék

Őröld meg a legmagot, majd keverd össze a legmagliszttel, a szódabikarbónával és az útifű maghéjjal. Verd fel a tojásokat, majd add hozzá az almaecetet és a narancslével elkevert kókusztejszínt. Óvatosan adagold hozzá a száraz alapanyagokat is. Ne ijedj meg, az útifű maghéj összekapja a tésztát, és eléggé masszív lesz. Ha kicsit folyékonyabb tésztára vágysz, adj még hozzá narancslevet, vagy keverj el benne villával összenyomkodott banánt. A kókuszzsírt hevítsd fel egy teflonos sütőben, és szaggass a tésztából kis halmokat, majd lapogasd el őket (ha nagyon sűrű a tészta, ez igen macerás tud lenni, de minden csepp verejtéket megér a végeredmény). Szintén nem Te vagy a hibás, ha a palacsintát megfordítva azt érzékeled, hogy túlságosan megbarnult, szinte égett színe lett, a lenmag így viselkedik, az ízén mit sem változtat.

A datolyaszilvákat vágd apró darabokra, tedd egy füles fazékba, majd öntsd fel a narancs- és citromlével, add hozzá a mézet és a fűszert, és főzd addig, amíg besűrűsödik.

Jobbik fél is lelkesen tűrte befelé, így azt hiszem, igazán finom reggelit alkottam :)

Szilvás-meggyes energiagolyók

Tudom, azt mondtam, hogy kevesebb édességet fogok enni, de egyszerűen ennek a receptnek nem tudtam ellenállni. Szerintem lassan le kellene tiltani a hozzáférésem Pocak Panna blogjához, különben a diétám ellenkező eredménnyel fog zárulni :)

Talán megkímél a szemrehányásoktól az a tény, hogy ez az édesség nyers alapanyagokból készült, nem igényel sütést, így az összetevőkben lévő számos vitamin és ásványi anyag mindenféle sérülés nélkül, közvetlenül jut be a szervezetünkbe, ott kifejtve jótékony hatását. Mindezek mellett tanulás közben jólesik valami igazán finom és egészséges falatkával feltöltődni, ha az energiaszintünk már nagyon a végét járja.

Szilvás-meggyes energiagolyók - hozzávalók:

10 dkg aszalt meggy
10 dkg aszalt szilva
15 dkg mandula
10 dkg dió
2 marék mazsola
1 tk őrölt fahéj
1 ek méz

A hozzávalókat tedd az aprítógépbe, és pépesítsd addig, amíg nem kapsz egy teljesen homogén masszát, amely könnyen alakítható. Formázz belőle kis golyókat, fogyasztásig tárold hűtőszekrényben. Díszítheted is a kis golyókat, nálam egy részére natúr kakaópor és szezámmag került.

Tejfölös-gombás sertéscomb

Vasárnap lévén valamilyen tartalmas ebédre vágytam...választásom az is könnyítette, hogy ez alkalommal kettőnknek készítettem az ebédet, és a háztartásban lévő férfiember ebben a tekintetben (és még sok másban is) elég régi vágású: a vasárnapi ebéd szerves része a HÚS. Abban megoszlanak a vélemények, hogy ki melyiket részesíti előnyben, de mivel általában csirke kerül az asztalra, így most váltottam, és disznóból varázsoltam egy nagyon finom fogást a kis családi asztalunkra.

Egy-két szemöldök biztosan magasra szaladt a cím láttán: tejfölös sertéscomb egy paleós konyhájában? Nos, igen. Édesanyám sok mindenben segít nekem a mai napig, és ez alól a diétám sem kivétel. Ő vett rá, hogy próbáljak ki egy-egy olyan terméket, amelyet kifejezetten laktózérzékenyek számára fejlesztettek ki, így került a hűtőnkbe laktózmentes tejföl. Állagra és színre megtévesztésig hasonlít az "igazi" tejfölre, de annál egy kicsit savanykásabb.

Tejfölös-gombás sertéscomb - hozzávalók:

50 dkg sertéscomb
2 ek sertészsír
30 dkg gomba
1 kis pohár (laktózmentes) tejföl
ízlés szerint só és Cayenne bors

Vágd a sertéscombot vékony csíkokra, és dobd a felhevített zsiradékra. Fedő alatt párold. Amikor a hús már majdnem kész, add hozzá a gombát, fedd le ismét. Ha a gomba már kellő levet eresztett, vedd le róla a fedőt. Párold egészen addig, amíg teljesen elfövi a levét, majd keverd hozzá a tejfölt. Hagyd még egyet rottyanni, és már tálalhatod is. Én magában fogyasztottam, Jobbik fél tésztát kért hozzá.

Megjegyzés: egy kedves blogger hölgy, aki már sokkal régebb óta foglalkozik a diétával, felvilágosított, hogy bár valóban laktózmentes, a laktózmentes tejföl mégsem összeegyeztethető a paleo diétával. Amikor az ember azt hiszi, mindennek alaposan utánanézett, kiderül, hogy nem is tévedhetett volna nagyobbat. Sajnos, az ember könnyen elhiszi, hogy a laktózmentes is jó lesz, ha akkora rajongója a tejtermékeknek, mint jómagam is. A recept úgy módosul, hogy aki paleósként mindenképp "tejfölösen" szeretné készíteni, kesudiótejföllel felválthatja, mindenki más olyan tejfölt használ, amilyen jólesik neki :)

Mákos pite banánnal és almával

Imádom a mákot! Amellett, hogy jó íze van, számos olyan anyagot is tartalmaz, amely nélkülözhetetlenül fontos az emberi szervezet számára. A teljesség igénye nélkül: a mákból préselt olaj B1-, B5-, B6- és B7-vitaminokat tartalmaz, ezen kívül pedig foszfort, káliumot és magnéziumot. A paleo étrend bírálói gyakran azt róják fel a diéta ellen, hogy a követői megvonják önmaguktól a tejet és tejtermékeket, így automatikusan elesnek a napi szükséges kalciumadagtól is. A mák ebből a szempontból is fontos és jó alternatíva, hiszen nyolcszor (!) annyi kalciumot tartalmaz, mint a tej, sőt, a felszívódáshoz szükséges magnézium is alkotóeleme. Mindezek felett jótékonyan járul hozzá az emésztéshez is. Kell ennél több érv a mák mellett ?? (Az interneten több forrásból is tájékozódtam, nehogy valótlanságokat terjesszek! :) )

Paleohedonista oldalát a kezdeti, még tájékozódós időszakban gyakran látogattam, és rögtön megakadt a szemem a mákos-banános pitén. Nemcsak a nagyon gusztusos kép és kimondottan egyszerűnek tűnő recept ragadta meg a tekintetem, hanem a hozzávalók "piaci értéke" is, azaz ezt a kiadós reggelit/vacsorát viszonylag pénztárcakímélően lehet elkészíteni. Finom, laktató, könnyű és egyszerű. Alap a konyhámban :)

Mákos pite banánnal és almával - hozzávalók:

20 dkg mák
5 dkg kókuszreszelék
1 banán
1 alma
1 mk mézeskalács fűszerkeverék - alternatíva: őrölt fahéj, őrölt gyömbér
1/2 mk szódabikarbóna
3 tojás
1 marék mazsola - helyettesíthető gyakorlatilag bármilyen aszalvánnyal vagy friss gyümölccsel
2,5 dl víz
1 ek kókuszzsír megolvasztva

A mákot egy nagyobb tálban keverd össze a kókuszreszelékkel, a szódabikarbónával és a választott fűszerrel. Öntsd fel a vízzel, majd egyenként óvatosan keverd bele az egész tojásokat és a kókuszzsírt. Reszeld bele az almát (én a héját is beleteszem), nyomkodd bele a banánt, és add hozzá a mazsolát is. Simítsd bele egy sütőpapírral kibélelt tepsibe, és süsd előmelegített sütőben körülbelül 40 percig (tűpróba során a tűnek tisztán kell kijönnie a sütiből). Nagyon finom mézzel meglocsolva vagy friss gyümölcsökkel is.

Megjegyzés: édesszájúak tehetnek bele 1-2 ek xilitet vagy egyéb édesítőszert.

Fokhagymás-parmezános-rozmaringos keksz

Az elmúlt időszakban megállt a súlyfeleslegem apadása, így hatalmas lépésre szántam el magam, és még visszább vettem a desszertfogyasztásom. Tudom, tudom, a siker esélyét növeli, ha némileg radikálisabb módszerekhez folyamodunk, például azon nyomban lemondunk a vágyott dologról az egyenletesen csökkentett adagok helyett. Azonban én a nehezebb utat választottam (hiába, tanulás közben muszáj valamit rágcsálnom), és édes desszertek helyett inkább a sósakra váltottam, abban reménykedve, hogy ez a lépés megkönnyíti a leszokás folyamatát.

Elhatározásomat a Mézigörlnél talált fantasztikusnak tűnő recept is segítette, amint megláttam, eldöntöttem, még a héten megsütöm. Bevallom, kicsit időigényes, de minden rászánt percet meghálál. Laktató, különleges ízvilágú, nem mindennapi keksz. Biztos elkészítem még a jövőben is, bár lehet, legközelebb kicsit kevesebb fokhagymát teszek bele ;)

Fokhagymás-parmezános-rozmaringos keksz - hozzávalók:

25 dkg héj nélküli, finomra őrölt mandula
5 dkg finomra őrölt kesudió
2 púpozott ek reszelt parmezán
4-5 gerezd zúzott vagy reszelt fokhagyma
1-2 mk őrölt rozmaring
1 mk só
ízlés szerint őrölt feketebors
2 egész tojás
2 dkg olvasztott zsiradék (nálam sertészsír)

A hozzávalókat gyúrd össze egy tálban, majd tedd a hűtőszekrénybe pihenni legalább 30 percre. Miután elegendő ideig pihentetted, a kezeddel formázz a tésztából kis golyókat (nagyjából diónyi méretűeket), majd egy egyenes talpú pohárral lapítsd az általad kívánt vastagságúra. A nyers kekszeket helyezd egy sütőpapírral bélelt sütőlapra, és süsd 180 fokra előmelegített sütőben addig, amíg az alja szép halványbarna nem lesz (nagyjából 10 perc).

"Karfioltócsni" tonhalas avokádókrémmel

Isten viszonylag jó memóriával áldott meg, így könnyen emlékszem vissza akár olyan eseményekre vagy pillanatokra is, amelyek még gyermekkoromban történtek (pedig ez az időszak, sajnos, vészesen távolodik). A nyarakat a nagyszülők közt megosztva töltöttük a húgommal, és az időnk nagy részében az utcában lakó gyerekekkel játszottunk, túlnyomó többségben nagyobb balesetek nélkül (ami az én esetemben óriási dolog, tekintve, hogy évente voltam vendég valamelyik egészségügyi intézményben). Konyhai emlékeim így jóval kevesebb tárhelyet foglalnak el a memóriámban, bár egyik ilyen kedves emlékem, amikor nagymamámmal tócsnit, vagy ahogy mi Borsodban hívjuk, mackót sütöttünk. Még most is összefut a nyál a számban...

A hétvégén rámtört a tócsni-ehetnék, de "hithű" paleósként a krumpli számomra tiltott terület, így alternatíva után kutattam a neten. A jószerencse Mézigörl karfiolos lepénykéjéig vezetett, ami kinézetre kísértetiesen hasonlított az áhított-vágyott tócsnira. Úgy döntöttem, egy próbát megér, maximum többet nem csinálom meg. Bár az állaga (és nyilván az íze) meg sem közelíti az "igazi" tócsniét, sülés közben ugyanolyan illatot árasztott, mint annak idején a krumplis tócsni nagymamám konyhájában. Könnyű, nagyon finom étel, csak ajánlani tudom!

Karfioltócsni tonhalas avokádókrémmel - hozzávalók:

40 dkg karfiol
3-4 tojás - attól függően, milyen nagyok
3-4 gerezd fokhagyma
1 csipet só és őrölt feketebors
kisebb csokor petrezselyem apróra vágva
1 blöggyintés Cocomas kókusztejszín
3-5 ek nyílgyökérliszt

2 db avokádó - jobb, ha érett
2 db tonhalkonzerv - natúr vagy olajos
4 gerezd fokhagyma
ízlés szerint: citromlé, só, feketebors, kakukkfű

A karfiolt szedd rózsáira, és lobogó vízben főzd egészen puhára. Tedd aprítógépbe, és pürésítsd, majd folyamatosan add hozzá a különböző hozzávalókat, a nyílgyökérlisztet a végére hagyva. Először csak 3 kanállal tégy a masszába, és ha nem elég sűrű, akkor adagold tovább a lisztet, egészen addig, amíg kellő sűrűségű pépet kapsz (az első adag sütésekor is kiderül, hogy jó-e az állag: ha nem terül szét, akkor megfelelő). Hevíts egy kevés kókuszolajat a serpenyőben, majd süsd pirosra a tócsni mindkét oldalát.

A krémhez vágd apró kockákra az avokádót, majd aprítóban keverd homogén masszává a tonhallal, a fűszerekkel, a citromlével és a kókuszkrémmel. Ha az avokádó szép, érett, akkor villával is összetörheted, ekkor a végeredmény kicsit rusztikusabb lesz. Ha natúr halkonzervet használsz, a levét öntsd le, és adj hozzá 1-2 evőkanál paleolajat vagy olívaolajat.

Almás-körtés paleo morzsasüti

A diéták és életmódváltások alkalmával a legnehezebb mindig az ebéd és/vagy (inkább vagy) vacsora utáni desszert kérdése. Joggal nevezhetem magam édességfüggőnek, hiszen gyakorlatilag muszáj minden nap ennem valami édeset, legyen az akár gyümölcs, akár valamilyen bűnösebb "élvezet". Ez a konyhai pályafutásomra is igaz: még a legegyszerűbb ételek elkészítésében is bizonytalan voltam, amikor már tortákat sütöttem a család minden tagjának a megfelelő alkalmakra, akár születésnapra, akár névnapra, akár csak úgy, kedvtelésből, pihenésképp. Mióta paleózom, igyekszem olyan édességekkel előrukkolni, amelyeknek a fő összetevője valamilyen gyümölcs, aszalva vagy frissen, nyersen.

A morzsasüti gondolatával már évek óta kacérkodtam, de valahogy soha nem volt kedvem nekifogni. Most azonban kedvem támadt kísérletezni, így megpróbáltam a még korábban nem készített (és ebből kifolyólag megfelelő tapasztalatokkal sem szolgáló) morzsasütit az asztalra varázsolni. Az első kísérlet szerintünk nagyon ízletes lett, bár legközelebb a morzsa rétegét kicsit alacsonyabbra csinálom. Finom, szaftos, könnyű desszert, bármikor megennék belőle egy pohárral! :)

Almás-körtés morzsasüti - hozzávalók:

1 db nagyobb zöldalma
1 db közepes (vilmos)körte
1 mk fahéj
1 mk őrölt gyömbér
1-2 db csillagánizs
kb. 1 dl Cocomas kókusztejszín

6 dkg törökmogyoró
6 dkg dió
2 ek kókuszreszelék
1 mk fahéj
fél ek xilit


Az almát és a körtét mosd meg alaposan, semmiképp se héjazd meg! Vágd apró kockákra, majd egy kevés vízzel (nagyjából két blöggyintés) tedd fel főni egy fazékban. Add hozzá a fűszereket, és várj addig, amíg egy kicsit összeesik. Ha ez megtörténik, öntsd fel a kókusztejszínnel, várd meg, amíg el kezd buborékozni, és és húzd le a tűzről.

A mogyorót, a diót, a kókuszreszeléket, a xilitet és a fahéjat tedd aprítóba, és dolgozd össze addig, amíg nem kezd a gépben összetapadni. Adagold a gyümölcsös keveréket kis poharakba, majd fedd be a magmorzsával. Tedd előmelegített sütőbe, és süsd 10-15 percig, egészen addig, amíg a morzsa meg nem barnul egy kicsit. Még frissen, vagy kihűlve (nem paleósoknak tejszínnel tálalva) egyaránt nagyon ízletes.

"Egzotikus" csirkecomb deluxe kelbimbóval

Az elmúlt napokban rengeteg receptes blogot kerestem fel, hogy valami igazán különlegeset keressek a hétre. Az őszi szünetnek köszönhetően "rengeteg" (természetesen az előző hetekhez viszonyítva) szabadidőre tettem szert, így azt terveztem, olyat főzök, amire máskor nem lenne időm. Aztán rájöttem, hogy az időm tölthetném pihenéssel és kulturálódással (értsd: végre jutna időm moziba menni vagy múzeumba) is, így némileg módosítottam a terveimen, és olyan étel után kutattam, ami bár különleges, nem igényel különösebben sok pepecselést.

Nagyon kedvelem a gyümölcs-hús párosítást, legyen az édes vagy kicsit savanykás. Ebben a receptben nem kellett egyik mellett sem letennem a voksom, hiszen az ananásznak és a hagymának köszönhetően édes, míg a citromnak hála kellemesen savanykás lett a végeredmény. Ráadásul a csirke is kiemelten fontos szerepet játszik az étrendemben, sokkal szívesebben választom a fehérhúst a vörös helyett (egyetlen kivétel a sertés, az az abszolút No. 1). A körettel kapcsolatban nem tudtam döntésre jutni, hogy a hálaadásnapi baconös vagy a különlegesebbnek tűnő diós kelbimbót készítsem el, így végül mindkettőből került a köretbe. Igazán fantasztikus és színes fogást tálalhattam, ami biztosan alapdarabja lesz a "receptes könyvemnek". Az inspirációt köszönöm PaleoKonyhának.

Egzotikus csirkecomb deluxe kelbimbóval - hozzávalók:

6 db csirke felsőcomb
2 szelet ananász
2 citrom leve
só és őrölt feketebors ízlés szerint
1-2 db vöröshagyma
0,5 dl száraz fehérbor - ennek híján víz is megteszi

35 dkg friss vagy fagyasztott kelbimbó
2 marék dió
2 szelet házi sonka
kevés olívaolaj
só és őrölt feketebors ízlés szerint

A csirkecombokat mosd meg alaposan, majd bőrös felével tedd őket egy száraz serpenyőbe, és süsd aranybarnára. Miután a másik oldaluk is szép piros lett, helyezd egy tepsibe, amit előzően kibéleltél hagymakarikákkal. A csirkecomokat locsold meg a két citrom kifacsart levével, és szórd meg apró kockákra vágott ananásszal. A fennmaradó ananászt szórd a hagyma közé. Öntsd fel a fehérborral/vízzel, majd fedd le alufóliával, és süsd előmelegített sütőben 40 percig, majd fólia nélkül egészen addig, amíg szép piros nem lesz.

Közben mosd meg alaposan a kelbimbót, és vágd félbe. A házi sonkát vágd apró kockákra, és süsd egészen addig, amíg nem válik pörcössé. A fennmaradt zsiradékhoz adj egy kevés olívaolajat, majd dobd rá a félbevágott kelbimbókat. Ha a puhára főtt zöldségeket szereted, tedd a kelbimbót lobogó vízbe körülbelül 7-8 percre, majd szűrd le, és aztán pirítsd meg az olajon. Amikor kellemes, karamelles színe lesz, add hozzá a sonkát és a száraz serpenyőben megpörkölt diót is.

Házi májkrém

A májkrém az egyik legnagyobb kedvencem. Gyakorlatilag bármikor bármennyit képes vagyok felfalni belőle, márkától és ízesítéstől függetlenül. Amíg kinn éltem, édesanyám minden második hónapban jelentős mennyiségű hazai májkrémmel látott el (ez 15-20 dobozt jelentett csomagonként!), amit akár "édességként", desszertként is hajlamos voltam elkanalazni. Sokak szerint csak addig lennék ekkora rajongója a májkrémnek, amíg nem tennék egy látogatást valamelyik üzemben, hogy lássam, valójában mit eszem májkrém címszó alatt...

A paleo étrendre való átállás azonban már ezt a csorbát is kiköszörülte, hiszen most már magamnak, a saját konyhámban készítem a finomabbnál finomabb májkrémeket, amelyekre még Jobbik fél is elismerően bólogat. A neten számos recept van házi májkrém készítésére, ezekből inspirálódtam a sajátom megalkotása előtt. Több recept is javasolta, hogy fedjük be a májkrém tetejét, hogy ne száradjon ki, nálam ezt a szerepet az enyhén olajos lenmag tölti be.

Házi májkrém - hozzávalók:

1 kis fej hagyma
30 dkg csirkemáj
só ízlés szerint
őrölt feketebors ízlés szerint
majoránna ízlés szerint
0,5-1 dl Cocomas kókuszkrém - attól függ, mennyire sűrűre szeretnénk
egy marék lenmag

Vágd a megpucolt hagymát apró kockákra, és egy kevés kókuszzsíron pirítsd aranybarnára. Add hozzá a vékony csíkokra vágott májat, majd fűszerezd ízlés szerint. Amikor a máj kellően puha és átsült, öntsd fel a kókusztejszínnel, és hagyd, hogy felforrjon. Húzd le a tűzről, és egy botmixerrel keverd teljesen homogén krémmé. Adagold kis üvegbe vagy tálkába, és a tetejét hintsd be lenmaggal. Fogyasztásig tárold hűtőszekrényben.

Paradicsomos-csirkemelles paleo pizza

A modernizáció és a rohanó életmód a táplálkozásban is jelentős változásokat eredményezett, amely többek között hozzájárult a gyorskaják iránti kereslet megnövekedéséhez. Lassan ebbe a körbe került az olasz konyha egyik remeke, a pizza is. Ma már gyakorlatilag bármelyik sarkon, fillérekért hozzá lehet jutni legalább egy szelethez, változó minőségben.

A pizza azon kevés gyorskaják egyike, amelyet szívesen fogyasztok én is (a személyes listám másik eleme a gyros, szigorúan pitában). Mivel nagyon finnyás vagyok, a paradicsomszószt (is) képtelen vagyok megenni, és ez különösen igaz a pizzériák által használt, ehetetlen paradicsomos alapokra. A hagyományos pizza tésztája merénylet a paleo étrend ellen, de több paleós honlapot átpörgetve megnyugodtam, lehetséges a pizzafogyasztás e szerint az életmód szerint is. A pizza tésztája Pocak Panna utasításai alapján készült, a feltét részben Elmira érdeme, részben az enyém. Elnézést a fényképek kicsit rossz minősége miatt, de mivel a pizza frissen jó, gyorsan, még az este folyamán le kellett fényképeznem, különben nem lett volna mit! :)

Paradicsomos-csirkemelles paleo pizza - hozzávalók:

a tésztához:
15 dkg finomra őrölt (héjas) mandula
1 ek lenmagliszt
2 tojás
3 ek paleolaj
1/2 tk szódabikarbóna
1 tk tengeri só
1/2 tk oregánó/bazsalikom
1/2 tk őrölt rozmaring

a paradicsomszószhoz:
2 nagyobb paradicsom
1 extrém kicsi fej hagyma
1 nagyobb cikk fokhagyma
1 nagyobb blöggyintés Cocomas kókusztejszín
egy csipet őrölt bors
egy csipet só
egy csipet oregánó/bazsalikom

a feltéthez:
20 dkg csirkemell
ízlés szerint só és bors
4-5 db koktélparadicsom
kevés kemény sajt, pl. trappista

A pizzatészta hozzávalóit gyúrd össze egy tálban, majd pihentesd a hűtőszekrényben legalább 30 percig. Amíg a tészta hűl, készítsd el a feltétet. Forró, lobogó vízben 1-2 perc erejéig főzd a paradicsomot, hogy könnyebb legyen eltávolítani a héját. Egy kevés olajon párold a hagymát aranysárgára, majd add hozzá a zúzott fokhagymát és a kis kockákra vágott, héjától megszabadított paradicsomot. Add hozzá a fűszereket, és főzd addig, amíg el nem fő a leve. Ha már kellőképpen sűrű, lazítsd fel a kókusztejszínnel, majd vedd le a gázról. A csirkemellet vágd apró kockákra, és egy kevés olívaolajon, serpenyőben süsd aranybarnára.

Fél óra pihentetést követően vedd ki a hűtőből a tésztát, majd enyhén olajos kézzel formázz belőle cipót, és helyezd egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. Végy egy másik darab sütőpapírt, és a két lap között óvatosan lapogasd el a tésztát, lehetőleg minél egyenletesebbre. Körülbelül 25-26 cm-es pizzát kell kapnod. Kend meg előbb a tejszínes paradicsomszósszal, majd szórd meg a csirkemellel, a paradicsommal és a sajttal. 180 fokra előmelegített sütőben süsd 20-25 percig, és még melegen tálald.

Paleo nutella

Említettem már, hogy édesszájú vagyok? :) Mindig is nagyon szerettem a boltban kapható csokikrémeket és egyéb édes kencéket (különösen a Nutellát és a Milky Way-t), annak ellenére is, hogy tudtam, nem valami egészségesek, köszönhetően a rengeteg hozzáadott cukornak és tartósítószernek. Még arra is képes voltam, hogy tanulás vagy filmnézés közben kikanalazzam...az is előfordult, hogy annyira belemerültem a kanalazgatásba, hogy a végén már nem maradt mit :) Skóciában azonban annyira drágák voltak, hogy eszembe sem jutott vásárolni belőlük, így szépen lassan leszoktam róluk (vagy inkább áttértem a lemon curdre).

Pocak Panna azonban újra bevitt a bűnbe, amikor megláttam a honlapon a paleósított csokis mogyorókrémet. Annyira egyszerűnek tűnt az elkészítése, és annyira csábítóak voltak a róla készült képek, hogy nem tudtam ellenállni neki, és tegnap én is megcsináltam. Mondanom sem kell, sokkal mogyorósabb és sokkal csokisabb bármelyik boltban kapható krémnél. Jobbik fél sem rest, ha kóstolásról van szó ;)

Paleo nutella - hozzávalók:

30 dkg törökmogyoró
3 dkg kókuszzsír megolvasztva
4 dkg holland, cukrozatlan kakaópor
6 dkg méz
2-3 ek paleolaj
60 ml víz
1 mk vaníliapor

Ha héjas mogyorót veszel, első lépésként tedd 180 fokra előmelegített sütőbe pár perc erejéig, amíg megrepedezik a héja és el kezd illatozni. A még meleg mogyorót tedd konyharuhába, és rázd addig, amíg meg nem szabadul a teljes "ruházattól". Hagyd teljesen kihűlni.

A kihűlt, megtisztított mogyorót öntsd aprítógépbe, és keverd egészen addig, amíg krémes állagúvá válik (10-15 perc, teljesítménytől függően). Ha ez megtörténik, add hozzá a maradék hozzávalókat, és keverd homogén, jól kenhető masszává. Adagold üveg(ek)be, és fogyasztásig tárold hűtőszekrényben.

Megjegyzés: Pocak Panna képein úgy látszik, hogy egy kicsit folyékonyabb krém a végeredmény, az enyém azonban viszonylag sűrű lett. Gondolom, függ attól is, milyen kakaóport használunk. Legközelebb (persze, hogy lesz legközelebb :) ) kicsit több olajat fogok hozzáadni.

Sült karfiol szilva chutney-val

Bár a hétvége fantasztikusan telt, hiszen az idő és a táj is nagyon szép volt ott, amerre jártunk, a könnyed ebédeknek pár nap erejéig búcsút kellett intenem, és bizony, a gyomrom megsínylette az étrendtől való - némileg radikális - eltérést. Öt hónap után például újra a villám végére tűztem egy-két falat krumplit, és be kell vallanom, hogy bár a belőle készült tócsni nagyon ízletes volt, nem vágyom visszakerülni a burgonyafogyasztók népes táborába. Így a hét elejére olyan ételt kerestem, amely "gyógyírt" jelenthet megfáradt gyomromnak, és rápillantva a feltornyosuló egyetemi feladatokra, a "drága" időmből sem rabol el túl sokat.

Eszembe jutott kedvenc vegetariánusom blogja, amelyen pár héttel ezelőtt egy nagyon szép fotóval illusztrált receptbe botlottam, és mivel - meglepetésemre - minden hozzávaló megvolt a konyhámban, neki is láttam elkészíteni. A művelet nem vett igénybe 1 óránál többet, és az eredmény sem okozott csalódást. Sokan furcsállni fogják, hogy a gyomrom megnyugtatására viszonylag csípős ételt választottam, de én már csak ilyen ritka példány vagyok! :)

Sült karfiol szilva chutney-val - hozzávalók:

1 kis fej karfiol
őrölt fehérbors
só
olívaolaj

1 nagyon kicsi fej hagyma
30-35 dkg szilva
az alábbi fűszerek ízlés szerint: Cayenne bors
                                                   fahéj
                                                   szegfűszeg
                                                   szerecsendió
                                                   green thai chili fűszerkeverék
                                                   csillagánizs
                                                   (őrölt) gyömbér
1-2 ek méz - attól függően, mennyire édes a szilvánk


A karfiolt szedd szét nagyobb rózsákra, majd szeleteld kb. 1 cm széles falatokra. Kend be mindkét oldalát olívaolajjal, és fűszerezd a sóval és a borssal. Fektesd a szeleteket sütőpapírral bélelt tepsibe, és előmelegített sütőben süsd 20-25 percig (egyszer legalább meg kell őket fordítani.)

A chutney-hoz vágd a hagymát apró kockákra, majd dinszteld meg egy kevés olívaolajon/kókuszzsíron. Amikor már üvegesre pároltad, add hozzá a szilvát és a fűszereket. Várd meg, amíg egy kis levet ereszt, majd a végén csorgasd rá a mézet. Várj 1-2 percet, és már el is olthatod alatta a gázt. Ugye, milyen egyszerű? :)

Pikáns tökmaglisztes kenyér

Az történt, hogy a jó dolgokba is könnyű beleunni - így jártam az első paleo kenyeremmel. Az elmúlt egy-két hétben már alig akart lecsúszni, szabályszerűen könyörögnöm kellett minden egyes falatnál, hogy ne fulladjak meg. Az íze még mindig nagyon finom volt (bár ezzel egyedül én voltam így, mindenki más inkább a fehér kenyérre szavazott :) ), de az állagával már nem voltam kibékülve.

Nyár óta "porosodott" a polcomon a tökmagliszt, még szüleimtől kaptam nyaralási ajándékként. Nagy bajban voltam, mi készüljön belőle, nem nagyon ismertem ezt a maglisztet. Egyáltalán nem tartom magam gyakorlott háziasszonynak vagy konyhafőnöknek, így napokig bújtam az internetet, hogy olyan kenyérreceptre leljek, amely rögtön megnyeri a tetszésem, és végre a tökmaglisztem is hasznosítani tudjam. Alapnak Zsu receptjét használtam, de az ízesítése egy kicsit eltérő lett. Ennek a kenyérnek már lett "héja" is, belül pedig nagyon omlós, nem olyan száraz, mint az előző. Új kedvenc! :)

Pikáns tökmaglisztes kenyér - hozzávalók:

10 dkg tökmagliszt
5 dkg lenmagliszt
5 dkg finomra őrölt dió
1-2 ek szezámpehely
1 ek lenmag
1 ek chia azték zsálya mag
1 szál szárított chilipaprika őrölve
2 csipet őrölt rozmaring
2 csipet szárított kakukkfű
4 tojás
1 ek kókuszzsír megolvasztva
1,5-2 dl víz

A száraz alapanyagokat és a nedves hozzávalókat külön tálban keverd össze, majd elegyítsd homogén masszává. Az eredeti recept szerint akkor jó, ha a tészta egy kicsit folyós, én ehhez annyira nem ragaszkodtam. 180 fokra előmelegített sütőben, egy kisebb kenyérformában 35-40 percig sütöttem, majd a formából kiemelve hűtöttem. A szeletéssel várj addig, amíg teljesen kihűl, különben atomjaira hullik szét :)

Banános paleo "sajttorta"

Ezen a héten úgy alakult, hogy volt mit ünnepelnünk, iskolai és magánéleti sikereket egyaránt. Néha az ember úgy érzi, hogy a fáradtságtól össze tudna esni, és egyáltalán nem éri meg ennyi energiát feccölnie sem a tanulásba, sem a családi dolgokba. Azonban a sikerek mindig rávilágítanak arra, hogy érdemes nap mint nap felkelni és végezni a dolgunkat, mert az elismerés nem a bokorban terem, vadon, és amikor a befektetett munkának látható eredménye lesz, minden csepp szenvedés bearanyozódik.

Úgy gondoltam, ilyen különleges sikereket és alkalmakat egy igazán különleges édességgel érdemes megkoronázni. A választás nem volt nehéz, már régen tudtam, hogy nagy családi ünneplésre mit fogok az asztalra varázsolni. Pocak Panna "sajttortája" volt az a recept, ami végképp meggyőzött a paleo étrendről...úgy is ehetsz ínycsiklandozó édességet, hogy nem kell lelkiismeret-furdalással felállnod az asztal mellől! Nekem, csokoholistának és édesmániásnak, bizony, nagy löketet adott ez a recept, és Pocak Panna egész blogja. Nagyon hálás vagyok neki, hogy megismertetett ezzel az étrenddel és ezekkel a fantasztikus receptekkel. No de, félre a szócsépléssel, íme ez a csodás recept egyenesen, immár, az én konyhámból! :)

Banános paleo sajttorta - hozzávalók:

az alaphoz:
10 dkg mandula
6 dkg aszalt, cukormentes datolya - 1-2 órára hideg vízbe áztatva

a krémhez:
10 dkg kesudió
5 dkg mandula
2 citrom leve - nagyjából 0,7-0,8 dl friss citromlé
1 mk vaníliapor
2 ek kókuszzsír felolvasztva
2-3 ek méz
13 dkg hámozott, kis kockákra vágott banán - ez volt a kívánság, de gyakorlatilag bármilyen gyümölccsel készíthető

Az alaphoz a mandulát és a beáztatott, kicsit megnyomkodott datolyát tedd az aprítógépbe, és őröld addig, amíg nem válik ragacsos masszává. Nyomkodd vizes kanállal egy 18 cm-es, folpackkal kibélelt tortaforma aljába, majd tedd félre. A kesudiót és a mandulát őröld addig, amíg nem válik kenhető, krémes állagúvá (ez akár 15-20 percig is eltarthat, attól függően, milyen teljesítményű a géped). A gyümölcs kivételével add hozzá az összes hozzávalót, és keverd homogén masszává. A krém 2/3-át öntsd az alapra, és a másik réteg elkészültéig tedd a fagyasztóba, hadd szilárduljon egy kicsit. A maradék 1/3 krémbe tedd bele a gyümölcsöt, és keverd addig, amíg nem elegyedik teljesen a gyümölcs és a krém. Öntsd az első réteg krémre, és tedd vissza a fagyasztóba 2-3 óra hosszára. Szeletelés előtt hagyd 10-15 percig egy kicsit felengedni, majd vizes kés segítségével vágd fel. Ebből az adagból 8 szelet lesz. Ha nem fogyna el egyszerre (de, elfog!), hűtőben tárold.

Paleo avokádókrém

Sok fejfájást okoz, hogy mivel helyettesítsem a reggeli étkezésekben a különböző krémeket és felvágottakat. A boltokban nehezen találni olyan készítményeket, amelyek nem tartalmaznak glutént, laktózt vagy szóját, és ha ebben a ritka szerencsében részesülök, az árcédula rögtön lelomboz. Nem volt más választásom (azért nem volt ez olyan nehéz döntés :) ), rászántam magam, hogy magam állítsam elő a reggeli kenyérre valót. Így már készült a konyhámban házi készítésű májkrém (recept később) és most paleósított avokádókrém is.

Az avokádóval szemben sokáig szkeptikus voltam, a méregzöld héja nem igazán tette vonzóvá számomra. Édesanyám azonban pár évvel ezelőtt egy fura zöld színű, de nagyon jó illatú krémmel várt a vacsoraasztalnál...bizony, avokádókrém volt. Szerelem volt első kóstolásra. Bár mi otthon majonézzel és/vagy tejföllel készítettük, most megpróbálkoztam paleósítani, és azt kell mondanom, az eredmény kifogástalan lett :)

Paleo avokádókrém - hozzávalók:

1 nagyobb, érett avokádó
2 gerezd fokhagyma
1 kisebb citrom felének a leve
1 nagyon kicsi fej vöröshagyma
2 csippentés őrölt feketebors
1 csippentés só
2 kisebb blöggyintés Cocomas kókuszkrém

Az avokádót vágd félbe, távolítsd el a magját, és fordítsd ki a héjából (ha önmagától nem megy, kikanalazhatod, vagy ha még keményebb, egyszerűen hámozd meg). Vágd kisebb darabokra, és tedd az aprítógépbe (ha elég puha, villával is összetörheted). Add hozzá a fokhagymát, a hagymát, a citromlevet, a kókusztejszínt és a fűszereket, majd az aprítóban keverd addig, amíg nem kapsz homogén masszát. Ha nem aprítóval dolgozol, a fokhagymát zúzd össze, a hagymát pedig vágd nagyon-nagyon kicsi kockákra. Kenyérrel vagy önmagában, mindenhogy kiváló, és nagyon laktató.

Duplán gesztenyés palacsintatorta

Már hetek óta szemezgettem a piacon a szelídgesztenyével, de olyan drágán adták, hogy a szemezésen túl nem kerültem vele közelebbi kapcsolatba. Egyik nap azonban, az egyik csoporttársam ajánlására, betértem az egyetem közelében lévő kis zöldségeshez, ahol nemcsak nagyon szép árukészletet találtam, hanem megfizethető árú gesztenyét is. Nem tudtam megállni, és vettem egy kisebb mennyiséget, amelyből még aznap házi gesztenyemasszát készítettem.

A gesztenye mellett a másik nagy kedvencem a palacsinta, amelyet szinte bármekkora mennyiségben képes vagyok elpusztítani. Igen ám, de a jól ismert palacsintatészta szinte csak olyan összetevőkből áll, amelyeket a paleo étrend elkerülendőnek tart. Öröm volt látni, hogy rajtam kívül rengeteg édesszájú paleós van, akik az évek során különböző alternatívákat fejlesztettek ki a palacsinta paleósítására. Engem különösen ez a recept fogott meg, mert már a képek alapján is látszott, hogy nagyon hasonló lehet az eredeti palacsintához. Ráadásul gesztenyelisztből készül, ami tökéletes választásnak tűnt a már meglévő gesztenyemasszámhoz. Mondanom sem kell, a palacsinta még aznap itt gőzölgött a tányéromon :)

Duplán gesztenyés palacsintatorta - hozzávalók:

a tésztához:
3 egész tojás
7 csapott ek gesztenyeliszt
1/2 dl Cocomas kókusztejszín
1 dl szénsavas ásványvíz
2 ek paleolaj/kókuszolaj
1 csipet só
1 ek xilit
valamennyi zsiradék a sütéshez - nálam teflonsütőben készült, így nem kellett alátennem semmit sem

a gesztenyekrémhez:
20 dkg házi gesztenyemassza - 30 dkg szelídgesztenye megsütve, meghámozva, összetörve némi kókusztejszínnel és édesítőszerrel
2-3 dl Cocomas kókusztejszín - ha túl sűrű, adhatsz hozzá vizet
2-3 ek méz

A gesztenyeliszt kivételével a tészta hozzávalóit keverd homogén folyadékká, majd óvatosan, kanalanként add hozzá a lisztet, mert akárcsak az eredeti tészta esetén, ez is csomósodhat. Az igazihoz hasonló sűrűségű tésztát kell kapnod. Felhevített serpenyőbe csorgass egy kevés tésztát, majd miután az egyik oldala szép barnára sült, fordítsd át, és a másik oldalát is süsd meg (ha van palacsintalapátod, a forgatás hihetetlen egyszerű, hiszen maga a tészta nem szakad - mivel én kímélni akartam a teflonbevonatot, kézzel fordítgattam a palacsintákat). Rétegezd a palacsintákat: nálam az első rétegre gesztenyekrém került, a másodikra házi citromkrém (édesszájúaknak csokikrém vagy cukrozott kakaó), majd a következőre ismét gesztenye, és így tovább, amíg el nem fogytak a megsütött palacsinták.

A teteje bevonható csokimázzal, de szerintem enélkül is kellően édes. Tálaláskor a megmaradt gesztenyekrémet kínáltam a palacsinta mellé, de nagyon finom mézzel megcsorgatva is.

Lemon curd paleósan

Ahogy egyre távolodik hazatértem napja, egyre többet gondolok Glasgow-ra és Skóciára. Az eső és a viharos szél ellenére minden pillanatát élveztem az ottlétemnek, és bármikor nagyon szívesen visszatérnék akár csak pár nap erejéig is, meglátogatni az ottmaradt barátaimat. Hiányzik az emberek kedvessége és mosolygós derűje, amit még a folyamatosan szemerkélő eső sem tudott lemosni az arcukról, és hiányzik a lakásom és Marcel cica a földszintről :(

Bár a skót-angol konyha nem lopta be magát a szívembe, egy valamibe rögtön, megérkezésem másnapján szerelmes lettem: a méltán népszerű, és egész világon ismert citromkrémbe. A lemon curd hasznosítására kismillió lehetőség kínálkozik, de én legszívesebben csak elkanalaztam tanulás vagy filmnézés közben. Imádom, hogy egyszerre édes és rendkívül fanyar. A bolti változat azonban rengeteg cukrot és adalékanyagot tartalmaz, így elhatároztam, az elsők között lesz, amit paleósítok (ugyanis a citromkrémről hazaköltözésem után sem voltam hajlandó lemondani). TücsökBogár receptje alapján készítettem, és azt kell mondanom, teljesen ugyanolyan íze van, mint a kinti boltinak, csak ez sokkal egészségesebb :)

Lemon curd paleósan - hozzávalók:

3 egész tojás
1 dl frissen facsart citromlé (kb. 3 kisebb citrom)
1 citrom reszelt héja
7,5 dkg kókuszolaj (nem paleósok készíthetik vajjal is)
5 dkg xilit (esetleg xukor vagy kristályos méz)

Tégy minden hozzávalót egy kisebb tálba, és gőz felett kezd el kevergetni. Légy nagyon óvatos, ha nem kavarod folyamatosan, a tojás kicsapódhat, ami ehetetlenné tenné a krémet. Ha már olyan sűrű, mint a meleg puding, vedd le a gázról, és adagold kis üvegekbe. A hűlés folyamán egyre szilárdabb lesz. Tartsd hűtőszekrényben. Gyakorlatilag bármire használhatod, akár lekvárként, akár sütemények töltelékeként, egyik szerepében sem fog csalódást okozni!

Tepsis birsalmás csirke

Anyukám előre figyelmeztetett, hogy nem lesz egyszerű egyszerre menedzselni az iskolai teendőket és a konyhai sertepertélést, és mint mindenben, természetesen ebben is igaza volt. Ahogy egyre inkább elmélyülök a tanulnivalók rengetegében, úgy jut egyre kevesebb időm komplexebb ebédek/vacsorák gyártására.

Egy fárasztó nap után különösen kétségbeejtő szembesülni az üres hűtő látványával és a korgó gyomor morajlásával. Körülnéztem a konyhában, és csupán két alapanyaggal találkoztam - a száraz élelmiszereket nem számolva: csirkemellel és birsalmával. Egy kis fűszer és már kész is volt életem egyik legfinomabb vacsorája - csak kivárni volt nagyon nehéz! :)

Tepsis birsalmás csirke - hozzávalók:

25 dkg csirkemell
2 nagyobbacska birsalma
szárnyas fűszerkeverék
1 kk őrölt szegfűszeg
kevés olívaolaj/kókuszzsír

A gyümölcsöket és a húst alaposan mosd meg, majd vágd nagyjából egyforma szeletekre, csíkokra. Az almát szórd meg a szegfűszeggel, a csirkemellet pedig a fűszersóval. Egy közepes méretű tepsit kenj ki olajjal vagy egyéb zsiradékkal, és helyezd el benne a befűszerezett sütnivalókat. Takard le alufóliával, és told be a 180-200 fokra előmelegített sütőbe. Körülbelül 15-20 percnyi sütés után, ha már megpuhult a hús és az alma is, távolítsd el a fóliát, és süsd egészen addig, amíg a hús szép piros nem lesz. Igaz, mennyire egyszerű? :)

Cinnamon "french toast", azaz fahéjas paleo "bundás kenyér"

Az úgy volt, hogy valami édes reggelire vágytam, hogy végre felválthassam valamivel a gyümölcsöket. Imádom az őszi gyümölcstermést, félreértés ne essék, de magas cukortartalmuk miatt egyik sem kifejezetten ajánlott fogyókúrázók számára (és nekem egyelőre ez is szempont), így alámerültem az internet által nyújtott receptrengetegbe, hogy megtudjam, a nagyvilágban ezt hogyan oldják meg.

Olyan megoldást kerestem, ami nem túl tömény, viszonylag könnyen elkészíthető, és anyagilag sem dönt romlásba - ez utóbbi feltétel, sajnos, nem teljesült 100%-osan, de a végeredmény feledtette velem a blokk feletti morgolódásom. De mi is a végeredmény? Az anyukák minden gondra-bajra tudják a megoldást, így Paleo Mom honlapjára már viszonylagos megnyugvással léptem be, tudván, hogy ebből csak is jó sülhet ki. A legfrissebb receptek között rá is akadtam erre, és nem tudtam neki ellenállni, ma már ez volt a reggelim :) Mivel angolszász recept, bögre volt a mértékegység, de zárójelben feltüntetem, hogy nagyjából hány evőkanálnak felel meg az adott mennyiségű hozzávaló (1 cup = 2,5 dl).

 

Fahéjas french toast - hozzávalók:

8 tojás
1/4 bögre juharszirup - nálam 1/2 bögre xilit (4-5 ek) - kevesebb is bőven elég
1,5 tk őrölt fahéj
1/3 bögre Cocomas kókusztejszín (nagyjából a 2 dl-es doboz fele)
1/3 bögre nyílgyökérliszt (2-3 púpozott ek)
1/3 bögre kókuszliszt (4-5 ek)

A tojásokat válaszd szét, és a fehérjéket verd kemény habbá (az angol nyelvű utasítás szerint addig, míg a habverő nem hagy kis csúcsokat a tojáshab tetején). A sárgáját keverd össze az édesítőszerrel, a kókusztejszínnel, a nyílgyökérliszttel és a fahéjjal, majd folyamatosan kevergetve add hozzá a felvert fehérjéhez. Miután elegyítetted a kettőt, óvatosan (akár szitálva) add hozzá a kókuszlisztet is, vigyázva, hogy ne törd össze a tojáshabot. Öntsd sütőpapírral bélelt formába, és 180 fokra előmelegített sütőben süsd 18-20 percig.

Magában is isteni finom, de Jobbik fél lekvárral eszi, és nem panaszkodik :)

Mandulás-lenmagos kenyér

Korábban már megjegyeztem, hogy reggelente szívesebben eszem gyümölcsöt, de mostanában egyre inkább hiányoznak a finom, foszlós kenyerek és kalácsok. Régen mind a sós, mind az édes péksüteményeket nagyon szerettem, és bizony az édeseket ma sem vetném meg, ha nem váltottam volna életmódot.

Igen ám, de gluténmentes kenyeret nem árulnak minden sarkon, így életemben először magamnak kellett gondoskodnom a kenyérről is. Bár gluténmentes liszt kapható a boltokban, én mégis inkább a különböző magokból készült lisztekre esküszöm. Az olajos és csonthéjas magvak remek fehérje- és magnéziumforrások, ráadásul nagyon finomak és roppant egyszerű velük dolgozni. Igaz, bizonyos maglisztek esetén az ár igen borsos, de abszolút rászolgálnak minden egyes rájuk költött forintra.

Számos receptet átbogarásztam, hogy melyik felelne meg a legjobban az ízlésemnek, ám ismét kedvenc vegám húzott ki a csávából (az igazsághoz hozzátartozik, hogy választásomban közreműködött az a piaci árus is, aki kérésem ellenére sózott, hámozott mandulát adott). A talált receptet egy kicsit felturbóztam, de az alaprecept is nagyon ízletes. :)

Mandulás-lenmagos kenyér - hozzávalók:

15 dkg lenmagliszt - ez az egyik legolcsóbb magliszt, és fantasztikus ásványianyag- és vitaminforrás, többek között tartalmaz káliumot, foszfort, magnéziumot és kalciumot, valamint A-, B-, C-, D- és E-vitamint is
10 dkg (sózott) mandula finomra őrölve
2-3 marék dió durvára őrölve
2 ek szezámpehely
1/2 ek útifű maghéj - biztosítja a kenyér rosttartalmát, aminek nagyon fontos szerepe van az emésztésben és a tápanyagok felszívódásában
1 tk szódabikarbóna - aki nem paleózik, használhat sütőport
1 kk só
3 tojás
1,5 dl víz
1 ek kókuszolaj - kókuszzsír megolvasztva


A száraz hozzávalókat és a nedves hozzávalókat külön-külön tálban keverd el, majd vegyítsd össze. Hagyd 5-10 percet állni, majd kanalazd át egy sütőpapírral kibélelt formába, és tedd előmelegített sütőbe. 180 fokon süsd kb. 40 percig (az én sütőm bivalyerős, így nálam ez 30-35 perc szokott lenni). A szeleteléssel várj addig, amíg ki nem hűlt teljesen.

Thai sütőtök curry

Gyakran "vádolják" azzal a paleo diéta híveit, hogy húson kívül nem fogyasztanak semmi mást, néha egy kis salátalevelet, és kész. Eleinte én is ebben a tévhitben éltem, és meg is örültem ennek, hiszen óriási húsevő vagyok, gyakorlatilag minden formában meg tudom enni. Lehet, hogy a vércsoportom eleve determinál erre a ragadozó létre ?? :)

Azonban vannak napok, amikor nem vágyok semmilyen húskészítményre vagy húsra. Ilyen esetekben szoktam vegetáriánus vagy (nyers) vegán gasztroblogokon nézelődni, hihetetlen, mit ki nem tudnak hozni a zöldségekből. Közülük is a kedvencem Vegasztrománia, aki a finomabbnál finomabb ételeket szebbnél szebb fotókkal, sőt mi több, fotómontázsokkal illusztrálja, ami meghozza a kedvem szinte bármelyik étel elkészítéséhez.

Ősszel a piac tele van sütőtökkel, amivel én eddig csak sült formában találkoztam, sem az abból készült leveshez, sem más típusú elkészítési módhoz nem volt szerencsém, így meglepetten olvastam kedvenc vegámnál a sütőtök curry receptjét. Úgy döntöttem, adok neki egy esélyt, hátha alapfogássá válik a konyhámban ... jelentem, azzá vált :)

Thai sütőtök curry - hozzávalók:

60 dkg magtalanított, hámozott sütőtök felkockázva - eredetileg hokkaido tökkel íródott a recept
1 kisebb fej hagyma felaprítva
1 fokhagyma reszelve/apróra vágva
1 kk őrölt gyömbér - az eredeti recept 1 cm-nyi frissen reszelt gyömbért ír
1 ázsiai citromfű - rengeteg fűszerrel helyettesíthető, pl. bazsalikom, menta; de használhatsz citromhéjat is
1 chili - nálam szárított chili került az ételbe (természetesen, aki jobban szereti csípősen, ízlés szerint adhat hozzá többet is)
1/3 csokor petrezselyem nagyon apróra vágva - eredeti recept szerint koriander, de nekem most petrezselyem volt itthon
1 lime
4 dl kókusztejszín
1 kk xilit - teljesen kihagyható, legközelebb nem is teszem bele
só - én nem tettem, nem is hiányzott
1/2 ek green thai curry paszta
zsiradék - eredeti recept szezámolajjal dolgozott, nálam a kókuszzsír töltötte be ezt a funkciót

Hevítsd fel a zsiradékot, majd dobd rá a hagymát, és párold üvegesre. Tedd mellé a sütőtököt, a chilit és a citromfüvet, majd öntsd fel a kókusztejszínnel (aki kicsit levesesebbre szeretné hagyni, adhat hozzá vizet is). Fokozatosan adagold a tökhöz a fűszereket, előbb a cukrot, a curry pasztát és a gyömbért, majd a fokhagymát, a legeslegvégén pedig a lime kifacsart levét és a petrezselymet. Mindennel elkészülsz legfeljebb 20 perc alatt (plusz a sütőtök pucolására szánt idő, ami nálam nem ment gördülékenyen).
Főzhetsz mellé rizst vagy rizstésztát is, én így magában ettem, és mennyei volt. :)

Megjegyzés: Sajnos, nem voltam elég figyelmes, és sikerült egy kicsit túlfőznöm a sütőtököt, erre mindenképp ügyeljetek. Aki levesesebben szeretné, csökkentse a kókusztejszín mennyiségét 2-3 dl-re, és adjon még hozzá 2-3 dl vizet.

Banános körteleves

Bár nem tartom magam különösebben levesesnek, időnként rámjön az "ehetnék", és akkor szívesen összeütök magamnak egy könnyű krémlevest (vasárnaponként pedig megkapom a heti betevő húslevesemet - mint sokaknak, nekem is anyukám levese a No. 1). Ha választanom kell a zöldség- és gyümölcs-krémlevesek között, inkább gyümölcslevest főzök, szinte mindig idénygyümölcsből, ugyanis a fagyasztottakért nem rajongok igazán.

Mivel a körte magasan vezeti a népszerűségi listámat az őszi gyümölcsök között, nem volt kérdés, hogy ő esik áldozatomul a konyhában. Olyan receptet kerestem, ami csavar egy kicsit az egyszerű körtelevesen, így akadtam rá Krisztánál a banános variációra, ami rögtön szimpatikus lett számomra. Nem bántam meg: egy selymes, nagyon krémes leves lett a végeredmény, amelyet bármely napszakban szívesen fogyasztok...igen, akár reggeliként is :)

Banános körteleves - hozzávalók:

4 db vilmoskörte - én a héját is meghagytam, kiskorom emlékei szerint "abban van a vitamin" :)
2 db kisebb banán
2 dl kókusztejszín
víz
1 kk fahéj
1 kk őrölt gyömbér
1 csipet só
1 ek xilit vagy egyéb cukorpótlék

A megmosott körtéket és a meghámozott banánokat kockázd fel, és egy kevés vízzel (nagyjából félig lepje el a gyümölcsöket) tedd fel főni, és amikor egy kicsit megpuhult, add hozzá a kókusztejszínt, a fűszereket és az édesítőt, majd botmixerrel turmixold homogénre. Turmixolás után hagyd még egyszer felforrni, és már tálalhatod is. Nálam csillagánizs került a tányérba dekorációként.

Karfiolpüré pirított gombával

Skóciában sokszor vásároltam gombát, több okból is:

1) más zöldségek árával összehasonlítva, meglepően olcsó volt,
2) magas fehérjetartalmú, így kiváló húspótló,
3) egyszerűen annyira nagyon szeretem! :)

Amikor nagyon finom, de egyszerű ebédre vágytam, krumplipürét készítettem a pirított gomba mellé. Lassan 4 hónapja, hogy egyáltalán nem eszem krumplit, és be kell vallanom, igazán nem is hiányzik (ha krumplira vágyom, édesburgonyát sütök sóval és Cayenne borssal). E döntésem teljes mértékben paleo-független volt, egy nap úgy ébredtem fel, hogy többet nem kívántam ... bár, a paleo étrend sem támogatja a burgonyafogyasztást, köszönhetően magas keményítő tartalmának.

Megoldást kellett találnom, hogyan pótolhatnám a krumplipürét a konyhámban. A legjobb alternatívának a különböző zöldségekből készített pürék mutatkoztak, különösen a Mezei Elmira által ajánlott karfiolpüré nyűgözött le. Amellett, hogy a karfiol az egyik kedvenc zöldségem, az elkészítése is végtelenül egyszerű, ráadásul valóban nagyon finom (még ha küllemre nem is a legmeggyőzőbb). :)

Karfiolpüré pirított gombával - hozzávalók:

1 kis fej karfiol rózsákra szedve
1 kanál zsiradék - gyakorlatilag ez bármi lehet, paleósoknak sertészsír, libazsír, kacsazsír etc., nem paleósoknak vaj
0.7-1 dl kókusztejszín
1 csipet só
1 csipet őrölt fehérbors
1 csipet szerecsendió

25 dkg gomba - bármely fajta, de én az egyszerűen nagyszerű fehér csiperkét preferálom :)
1 csipet só
1 csipet őrölt feketebors
kevés majoránna - elhagyható, én csak nagyon ritkán teszek bele


A karfiolrózsákat tedd lobogó vízbe, és főzd addig, amíg olyan puhák lesznek, hogy villával könnyedén törheted őket. Add hozzá a zsiradékot és a tejszínt, majd törd össze. Ha krémesebb állagúra szeretnéd, botmixerrel törd át még egyszer. Végül add hozzá a fűszereket.

A megtisztított gombákat vágd kisebb-nagyobb szeletekre, és felforrósított zsiradékon (nálam olívaolaj vagy kókuszzsír) párold fedő alatt egészen addig, amíg a víz teljesen elfő róla. Miután a felesleges nedvesség elpárolgott, pirítsd még egy kicsit, hogy szép piros színe legyen, végül sózd és borsozd.

Fűszeres padlizsán - pulykamellel, szilvával megbolondítva

Imádom a padlizsánt! Amikor először utánaolvastam a paleónak, sok helyen láttam, hogy az igazi hardcore követők sem a padlizsánt, sem a paprikát, sem a paradicsomot nem szívesen fogyasztják (mondanom sem kell, a hüvelyeseken túl pont ezek azok, amiket szívesen megeszek). Mára szerves részei a paleo étkezésnek, csupán az autoimmun betegségben szenvedőknek hívják fel a figyelmét ezek kihagyására.

Jobbik felem anyukája szép és lédús padlizsánokkal ajándékozott meg, amikor feljöttek megnézni az új lakásunkat, így rögtön be is indultak az agyamban lévő fogaskerekek, mit is készíthetnék belőlük. Teljesen véletlenül akadt a kezembe a Metro egyik száma, amelyben több padlizsános recepttel ismertették meg a nagyérdeműt, és nekem elsőre ez a recept ragadta meg a tekintetem, hiszen nem csak egyszerű az elkészítése (leszámítva a padlizsán kibelezését, mert az nekem igen nehezen ment), de már az illusztrációnak szánt kép alapján is ínycsiklandozó volt. Két nappal később már itt illatozott a konyhámban! :) A receptet gyakorlatilag változtatás nélkül teszem közzé.

Fűszeres padlizsán - hozzávalók (ebből a mennyiségből 2 adag lesz):

2 kisebb padlizsán félbevágva, kivájva
1 kis fej vöröshagyma
3 ek olaj
20 dkg apróra vágott pulykamell
só
(frissen) őrölt feketebors
1 kk Cayenne bors
2 tk indiai szárnyas fűszerkeverék (én ezzel nem rendelkeztem, így a hús ízesítéséhez olyan fűszereket választottam, amelyek a szilvához is jól passzolnak: fahéj, kurkuma, szegfűszeg, szerecsendió)
10 dkg szilva kimagozva, felaprítva
1 tojás
1/2 dl fehérbor - bor hiányában ez nálam elmaradt :)
10 dkg durvára vágott, enyhén pirított (pekán)dió

Az olajon dinszteld meg az apróra vágott vöröshagymát, majd dobd mellé a pulykamellet, sózd, borsozd, és öntsd fel a fehérborral. Hagyd elpárologni a bor alkoholtartalmát, majd fedd le, hogy megpuhuljon a hús. Pirítsd egy kicsit, majd tedd mellé a padlizsán belsejét, kockákra vágva. Szórd meg az indiai fűszerkeverékkel (vagy az általam is javasolt fűszerekkel), és rövid ideig pirítsd együtt.

Ezek után vedd le a tűzről, majd néhány percnyi hűlés után keverd bele a tojást, a felaprított szilvát és a (pekán)diót. Ezzel az isteni masszával töltsd meg a kivájt padlizsánokat, és 160 fokos, előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt süsd készre!

Almás zellerkrémleves

Ahogy a bevezetőben is megjegyeztem, viszonylag sok zöldéget eszek, azonban a kedvenceimmel a jelenlegi életmódom nem szimpatizál. Nem volt mit tennem, rá kellett vennem magam, hogy olyan zöldségeket is beemeljek a repertoáromba, amelyekkel korábban nem főztem/amelyeket korábban megettem, mert anyukám kedvére szerettem volna tenni.

A zeller egyike ezen zöldségeknek, bár ha őszinte akarok lenni, inkább szeretem, mint nem. Úgy döntöttem, hogy első randevúink egyikén még összepárosítom olyan hozzávalókkal, amiket nagyon-nagyon kedvelek, így született meg az almás zellerkrémleves. Habkönnyű, nagyon finom leves, ami hidegen és melegen egyaránt ízletes - mondjuk, a Szívem másik fele biztosan nem osztja a véleményem :)
A recept alapját Paleo-ínyencnél találtam, ezt fejlesztettem tovább a saját szám íze - no és a pénztárcám! - szerint.

Almás zellerkrémleves - hozzávalók:

1 közepes zellergumó
2 közepes/1 nagy alma (attól függően, milyen édesre szeretnéd)
3 dl kókusztejszín (Cocomas)
víz
egy csipet só
egy csipet őrölt fehérbors
egy csipet őrölt szerecsendió

Vágd apró kockákra a zellert és az almá(ka)t, majd öntsd fel előbb a kókusztejszínnel, majd annyi vízzel, hogy teljesen ellepje (sőt, még jobb, ha egy kicsit még hagysz rajta)! Várj, amíg puhára fő, majd még melegen botmixerrel turmixold teljesen homogénre (természetesen, ha nem fémfejű botmixered van, a művelettel várni kell addig, amíg kellően lehűl). Miután ezzel megvagy, add hozzá a fűszereket, és már tálalhatod is.

Én nem szoktam a krémlevesekbe semmi extra kiegészítőt rakni, de szerintem nagyon finom lehet almával, vagy egyéb, kellően édes gyümölccsel, esetleg megmaradt párolt zellerrel.

Gyümölcsös-magvas paleo reggeli

Jó ideje már, hogy reggelire csak gyümölcsöt eszem (erre a szokásomra a régi, igen hatékony 90 napos diétáim hagyatékaként tekintek), esetleg valamilyen édesebb péksüteményt (erről kinn nem volt nehéz lemondanom, ugyanis a boltokban kapható pékáruk jelentős részének minősége kritikán aluli volt). A kenyér, zsömle és kifili fogyasztásával (leszámítva a hétvégi családi reggeliket) gyakorlatilag abban a pillanatban felhagytam, hogy kitettem a lábam a gimnáziumi kollégium ajtaján - mostanában érzem, hogy vissza kellene vennem a kenyeret a reggeleim rutinjába.

Gyümölcsös-magvas paleo reggeli - hozzávalók:

1 db banán
1 db körte
1 csippentés mandula (akár tisztított, akár héjas)
1 csippentés dió
1 csippentés kókuszreszelék (natúr)

A gyümölcsöket vágjuk kis kockákra, a magvakat hintsük rájuk, és már kész is van az isteni, napindító lakoma!