Lenmagos minipalacsinták datolyaszilvával

Mindig is szerettem az édes reggeliket, ez az egyik oka annak, hogy ebben a napszakban eszem gyümölcsöt a legszívesebben. Ennek ellenére palacsintát még soha nem készítettem reggelre, amerikai típusút pedig pláne nem, mindig is a kis, vékony, szinte átlátszó "crépe" híve voltam. Azonban Trollanyu paleós receptjeit látva összefolyt a nyál a számban, és úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek a lenmagos változatnak is. Elhatározásomban az egyre borongósabbá váló időjárás is segített, hiszen ilyen hideg reggeleken az ember bizony vágyik valami melegre a reggeliző asztal mellett.

Igen ám, de mit egyek a palacsintámhoz? Tudom, miért ne ehetném üresen, csak úgy magában, hiszen úgy is nagyon ízletes. Mindig is szerettem valamivel megbolondítani a natúr palacsintát, a családban a legnépszerűbb természetesen a baracklekváros volt. Mivel nem rendelkezem cukormentes lekvárral, a mézfogyasztásomat pedig igyekszem a minimumra csökkenteni (a diéta nem igazán kedveli mint alapanyagot), a gyümölcsszósz mellett tettem le a voksom. Ebben az időszakban, amikor a körte és a szilva már kifutó példány a termelői piacon, mindig megjön a kedvem a datolyaszilvához (külföldi nevén hurmához, vicces nevén kakigyümölcshöz). Első németországi látogatásomig nem is hallottam ennek a gyümölcsnek a létezéséről, viszont általános derültséget okozott, amikor az egyik kedves barátnőm nevetve mesélte, hogy kakit árulnak a müncheni piacon. A neve rögtön beégett a memóriámba, és egy-két évvel később, immár valamelyik hazai szupermarketben vettünk először (ekkorra már a család érdeklődését is kellően felkeltettem). Szerelem volt első látásra és kóstolásra! Finom, lédús, sárgabarackos, nagyon nagyon édes és különleges. Nem volt kérdés, miből is készül az a bizonyos gyümölcsszósz ;)

Visszatérve a palacsintára, be kell vallanom, a Trollanyu által tapasztaltak egy részét én is érzékeltem, annak ellenére, hogy nem az egész adagot csináltam darált magból. Legközelebb az egész lenmaglisztből készül majd a gyomrom kímélése érdekében (pedig magból mennyivel olcsóbb lenne!).


Lenmagos minipalacsinták datolyaszilvával - hozzávalók:

5 dkg finomra őrölt lenmag
5 dkg lenmagliszt
1/2 tk szódabikarbóna
1 tk útifű maghéj
2 tojás
1 tk almaecet
1 dl Cocomas kókusztejszín
1 dl 100%-os narancslé
3 dkg xilit (nagyjából 2 púpozott ek)
diónyi kókuszzsír

1 db nagyon érett és 1 db érett datolyaszilva
1/2 dl narancslé
egy fél citrom leve
1 ek méz - elhagyható
1 nagyobb marék mazsola
1 kk mézeskalács-fűszerkeverék

Őröld meg a legmagot, majd keverd össze a legmagliszttel, a szódabikarbónával és az útifű maghéjjal. Verd fel a tojásokat, majd add hozzá az almaecetet és a narancslével elkevert kókusztejszínt. Óvatosan adagold hozzá a száraz alapanyagokat is. Ne ijedj meg, az útifű maghéj összekapja a tésztát, és eléggé masszív lesz. Ha kicsit folyékonyabb tésztára vágysz, adj még hozzá narancslevet, vagy keverj el benne villával összenyomkodott banánt. A kókuszzsírt hevítsd fel egy teflonos sütőben, és szaggass a tésztából kis halmokat, majd lapogasd el őket (ha nagyon sűrű a tészta, ez igen macerás tud lenni, de minden csepp verejtéket megér a végeredmény). Szintén nem Te vagy a hibás, ha a palacsintát megfordítva azt érzékeled, hogy túlságosan megbarnult, szinte égett színe lett, a lenmag így viselkedik, az ízén mit sem változtat.

A datolyaszilvákat vágd apró darabokra, tedd egy füles fazékba, majd öntsd fel a narancs- és citromlével, add hozzá a mézet és a fűszert, és főzd addig, amíg besűrűsödik.

Jobbik fél is lelkesen tűrte befelé, így azt hiszem, igazán finom reggelit alkottam :)