2013. november 20., szerda

Sokmagvas "luxus" kenyér

Igen, luxus, mert nemcsak magokban, és így ásványi anyagokban rendkívül gazdag, hanem az összetevők árát tekintve sem alsó kategóriás, de úgy voltam vele, egyszer mindent ki kell próbálni. Kalandvágyamnál csak a magvak iránti olthatatlan rajongásom volt meggyőzőbb. Sokáig azt hittem, a különböző magvak és csonthéjasok nem tesznek jót a bőrömnek, őket okoltam például a tinédzserkori pattanásaimért is (utóbb kiderült, nem teljesen alaptalanul, ugyanis a dió valóban ilyen hatással van rám, de annyira szeretem, hogy a kedvéért hajlandó vagyok elviselni azt a kevés pattanást a homlokomon). Ma már megbizonyosodtam, hogy kellő odafigyeléssel hódolhatok a rajongásom tárgyainak anélkül, hogy sállal kellene takargatnom az arcomat. :) A pékségekben vásárolható kenyerek közül is mindig azok voltak a kedvenceim, amelyek tartalmaztak valamilyen magot, legyen akár tökmag, akár napraforgómag, akár csak egy kevés szezámmag.


Sarah Britton blogját egyszerűen imádom. Annyira szemkápráztatóak a képek, hogy nem tudok betelni velük, és szívem szerint azonnal elkészítenék minden ételt itthon, a saját konyhámban. Bárcsak én is ilyen kreatív szakáccsá válhatnék, mint Sarah! :) Jó érzés, hogy amíg fejlesztem magam szakácsnőként és receptíróként, ilyen fantasztikus blogokra támaszkodhatok, ha kifogyok az ötletekből, vagy ha csak szimplán valami újra vágyom. Meg kell említenem, hogy a képen látható kenyér nem 100% paleo, a zabpehellyel kötöttem némi kompromisszumot, de mindenkit bíztatok arra, hogy készítse el, mert páratlan ízélmény.



Sokmagvas "luxus" kenyér - hozzávalók:

145 g bio zabpehely
135 g napraforgómag
90 g lenmag
65 g törökmogyoró - nálam héjas
50 g aszalt, cukormentes vörösáfonya - ez eredetileg nem szerepelt a receptben, de szerettem volna valamilyen színnel feldobni a kenyeret, és hirtelen ezt találtam itthon :)
2 ek chia azték zsálya mag - fantasztikus omega 3-forrás
4 ek útifű maghéj
1 tk tengeri só
1 ek méz
3 ek kókuszzsír - megolvasztva
375 ml víz

A száraz hozzávalókat tedd egy teflonos kenyér-sütőformába, és keverd el alaposan. Egy kis tálban keverd el a vizet, a mézet és a megolvasztott kókuszzsírt, majd öntsd a magkeverékre. Dolgozd át, majd hagyd egy kicsit pihenni (ez nálam 2 óra hossza volt, ez idő alatt sült meg a vacsorára szánt hús a sütőben). Süsd 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig, majd emeld ki a formából, helyezd a sütő rácsára, és tedd vissza még 30-40 percre, hogy szép kérget kaphasson. Nem baj, ha egy kicsit odakap, az ízén mit sem változtat!


2013. november 15., péntek

Baconbe tekert csirkemell almás párolt lilakáposztával

Elég finnyás embernek tartom magam, amiért én elsősorban az óvodai és iskolai menzát okolom - nem nagyon készítettek olyat, amit szívesen megettem volna, vagy ha igen, úgy elrontották, hogy még - egyébként egy mesterszakácsot megszégyenítően jól főző - édesanyám is csak nehezen tudta újra meghozni rá a kedvemet. Édesanyám mindig azt mondogatja, hogy a szervezet tudja, mikor mire van szüksége, és az idő múlásával az ember olyan élelmiszereket is hajlandó lesz megenni, amelyekre hosszú éveken át rá sem bírt nézni.


Ez nálam - többek között- a káposzta, főleg annak párolt változata. Pedig egészségügyi szempontból tulajdonképpen az egyik leghasznosabb kerti növény: igazi ásványi anyag- és vitaminbomba, hiszen számos egyéb elem mellett tartalmaz káliumot, kalciumot, foszfort, vasat, jódot és ként, valamint A-, B- és C-vitamint. Hétvégén anyukám küldött nekem egy kis darab lilakáposztát, hogy csináljam meg a héten, jön a hideg, kell a vitamin. Eleinte ódzkodtam tőle, hiszen "én ezt nem is szeretem!", de adtam neki egy esélyt, mégiscsak eltelt már jó pár év, mióta utoljára próbálkoztam a fogyasztásával. És láss csodát, ízlett! Nem lett a kedvencem, de határozottan szerepelni fog a jövőben az itthoni menükártyán (különösen, hogy ezt még Jobbik fél is hajlandó megenni!)


Baconbe tekert csirkemell almás párolt lilakáposztával - hozzávalók:

fél csirkemell (kb. 25 dkg)
5 szelet bacon szalonna
ízlés szerint só és őrölt feketebors
kevés paleolaj

1/4 fej lilakáposzta
1 kisebb alma
1 kis fej lilahagyma
1 ek méz
1 ek zsiradék (nálam sertészsír)
ízlés szerint só, őrölt fekezebors és római kömény
1 tk almaecet
kb. 1 dl víz

A csirkemell mindkét oldalát sózd és borsozd, majd egy kevés felhevített paleolajon süsd elő mindkét oldalát. A szalonnaszeleteket fektesd le szorosan egymás mellé, majd fedd be velük a megpirított csirkemellet. Tedd egy olajozott/zsírozott tepsibe, öntsd fel egy kevés vízzel, fedd le alufóliával, és tedd előmelegített sütőbe. Egészen addig süsd fólia alatt, amíg a hús teljesen puha nem lesz. Ha ez megtörténik, vedd le róla a fóliát, és süsd pirosra mindkét oldalát.

A lilakáposztát reszeld le, vagy vágd nagyon vékony csíkokra, sózd le és hagyd, hogy levet eresszen. Közben reszeld le az almát, és vágd apró kockákra a meghámozott lilahagymát. Hevíts egy kevés zsírt mézzel, dobd rá a hagymát és a fűszereket. Párold egy kevés ideig, majd tedd rá a káposztát és az almát, öntsd fel a vízzel és az ecettel, és fedő alatt párold egészen addig, amíg jó puha nem lesz. Ha esetleg elfőné a vizet, pótold, nehogy leégjen.


2013. november 13., szerda

Lenmagos minipalacsinták datolyaszilvával

Mindig is szerettem az édes reggeliket, ez az egyik oka annak, hogy ebben a napszakban eszem gyümölcsöt a legszívesebben. Ennek ellenére palacsintát még soha nem készítettem reggelre, amerikai típusút pedig pláne nem, mindig is a kis, vékony, szinte átlátszó "crépe" híve voltam. Azonban Trollanyu paleós receptjeit látva összefolyt a nyál a számban, és úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek a lenmagos változatnak is. Elhatározásomban az egyre borongósabbá váló időjárás is segített, hiszen ilyen hideg reggeleken az ember bizony vágyik valami melegre a reggeliző asztal mellett.

Igen ám, de mit egyek a palacsintámhoz? Tudom, miért ne ehetném üresen, csak úgy magában, hiszen úgy is nagyon ízletes. Mindig is szerettem valamivel megbolondítani a natúr palacsintát, a családban a legnépszerűbb természetesen a baracklekváros volt. Mivel nem rendelkezem cukormentes lekvárral, a mézfogyasztásomat pedig igyekszem a minimumra csökkenteni (a diéta nem igazán kedveli mint alapanyagot), a gyümölcsszósz mellett tettem le a voksom. Ebben az időszakban, amikor a körte és a szilva már kifutó példány a termelői piacon, mindig megjön a kedvem a datolyaszilvához (külföldi nevén hurmához, vicces nevén kakigyümölcshöz). Első németországi látogatásomig nem is hallottam ennek a gyümölcsnek a létezéséről, viszont általános derültséget okozott, amikor az egyik kedves barátnőm nevetve mesélte, hogy kakit árulnak a müncheni piacon. A neve rögtön beégett a memóriámba, és egy-két évvel később, immár valamelyik hazai szupermarketben vettünk először (ekkorra már a család érdeklődését is kellően felkeltettem). Szerelem volt első látásra és kóstolásra! Finom, lédús, sárgabarackos, nagyon nagyon édes és különleges. Nem volt kérdés, miből is készül az a bizonyos gyümölcsszósz ;)


Visszatérve a palacsintára, be kell vallanom, a Trollanyu által tapasztaltak egy részét én is érzékeltem, annak ellenére, hogy nem az egész adagot csináltam darált magból. Legközelebb az egész lenmaglisztből készül majd a gyomrom kímélése érdekében (pedig magból mennyivel olcsóbb lenne!).


Lenmagos minipalacsinták datolyaszilvával - hozzávalók:

5 dkg finomra őrölt lenmag
5 dkg lenmagliszt
1/2 tk szódabikarbóna
1 tk útifű maghéj
2 tojás
1 tk almaecet
1 dl Cocomas kókusztejszín
1 dl 100%-os narancslé
3 dkg xilit (nagyjából 2 púpozott ek)
diónyi kókuszzsír

1 db nagyon érett és 1 db érett datolyaszilva
1/2 dl narancslé
egy fél citrom leve
1 ek méz - elhagyható
1 nagyobb marék mazsola
1 kk mézeskalács-fűszerkeverék

Őröld meg a legmagot, majd keverd össze a legmagliszttel, a szódabikarbónával és az útifű maghéjjal. Verd fel a tojásokat, majd add hozzá az almaecetet és a narancslével elkevert kókusztejszínt. Óvatosan adagold hozzá a száraz alapanyagokat is. Ne ijedj meg, az útifű maghéj összekapja a tésztát, és eléggé masszív lesz. Ha kicsit folyékonyabb tésztára vágysz, adj még hozzá narancslevet, vagy keverj el benne villával összenyomkodott banánt. A kókuszzsírt hevítsd fel egy teflonos sütőben, és szaggass a tésztából kis halmokat, majd lapogasd el őket (ha nagyon sűrű a tészta, ez igen macerás tud lenni, de minden csepp verejtéket megér a végeredmény). Szintén nem Te vagy a hibás, ha a palacsintát megfordítva azt érzékeled, hogy túlságosan megbarnult, szinte égett színe lett, a lenmag így viselkedik, az ízén mit sem változtat.

A datolyaszilvákat vágd apró darabokra, tedd egy füles fazékba, majd öntsd fel a narancs- és citromlével, add hozzá a mézet és a fűszert, és főzd addig, amíg besűrűsödik.


Jobbik fél is lelkesen tűrte befelé, így azt hiszem, igazán finom reggelit alkottam :)

2013. november 10., vasárnap

Szilvás-meggyes energiagolyók

Tudom, azt mondtam, hogy kevesebb édességet fogok enni, de egyszerűen ennek a receptnek nem tudtam ellenállni. Szerintem lassan le kellene tiltani a hozzáférésem Pocak Panna blogjához, különben a diétám ellenkező eredménnyel fog zárulni :)

Talán megkímél a szemrehányásoktól az a tény, hogy ez az édesség nyers alapanyagokból készült, nem igényel sütést, így az összetevőkben lévő számos vitamin és ásványi anyag mindenféle sérülés nélkül, közvetlenül jut be a szervezetünkbe, ott kifejtve jótékony hatását. Mindezek mellett tanulás közben jólesik valami igazán finom és egészséges falatkával feltöltődni, ha az energiaszintünk már nagyon a végét járja.


Szilvás-meggyes energiagolyók - hozzávalók:

10 dkg aszalt meggy
10 dkg aszalt szilva
15 dkg mandula
10 dkg dió
2 marék mazsola
1 tk őrölt fahéj
1 ek méz

A hozzávalókat tedd az aprítógépbe, és pépesítsd addig, amíg nem kapsz egy teljesen homogén masszát, amely könnyen alakítható. Formázz belőle kis golyókat, fogyasztásig tárold hűtőszekrényben. Díszítheted is a kis golyókat, nálam egy részére natúr kakaópor és szezámmag került.


Tejfölös-gombás sertéscomb

Vasárnap lévén valamilyen tartalmas ebédre vágytam...választásom az is könnyítette, hogy ez alkalommal kettőnknek készítettem az ebédet, és a háztartásban lévő férfiember ebben a tekintetben (és még sok másban is) elég régi vágású: a vasárnapi ebéd szerves része a HÚS. Abban megoszlanak a vélemények, hogy ki melyiket részesíti előnyben, de mivel általában csirke kerül az asztalra, így most váltottam, és disznóból varázsoltam egy nagyon finom fogást a kis családi asztalunkra.

Egy-két szemöldök biztosan magasra szaladt a cím láttán: tejfölös sertéscomb egy paleós konyhájában? Nos, igen. Édesanyám sok mindenben segít nekem a mai napig, és ez alól a diétám sem kivétel. Ő vett rá, hogy próbáljak ki egy-egy olyan terméket, amelyet kifejezetten laktózérzékenyek számára fejlesztettek ki, így került a hűtőnkbe laktózmentes tejföl. Állagra és színre megtévesztésig hasonlít az "igazi" tejfölre, de annál egy kicsit savanykásabb.


Tejfölös-gombás sertéscomb - hozzávalók:

50 dkg sertéscomb
2 ek sertészsír
30 dkg gomba
1 kis pohár (laktózmentes) tejföl
ízlés szerint só és Cayenne bors

Vágd a sertéscombot vékony csíkokra, és dobd a felhevített zsiradékra. Fedő alatt párold. Amikor a hús már majdnem kész, add hozzá a gombát, fedd le ismét. Ha a gomba már kellő levet eresztett, vedd le róla a fedőt. Párold egészen addig, amíg teljesen elfövi a levét, majd keverd hozzá a tejfölt. Hagyd még egyet rottyanni, és már tálalhatod is. Én magában fogyasztottam, Jobbik fél tésztát kért hozzá.

Megjegyzés: egy kedves blogger hölgy, aki már sokkal régebb óta foglalkozik a diétával, felvilágosított, hogy bár valóban laktózmentes, a laktózmentes tejföl mégsem összeegyeztethető a paleo diétával. Amikor az ember azt hiszi, mindennek alaposan utánanézett, kiderül, hogy nem is tévedhetett volna nagyobbat. Sajnos, az ember könnyen elhiszi, hogy a laktózmentes is jó lesz, ha akkora rajongója a tejtermékeknek, mint jómagam is. A recept úgy módosul, hogy aki paleósként mindenképp "tejfölösen" szeretné készíteni, kesudiótejföllel felválthatja, mindenki más olyan tejfölt használ, amilyen jólesik neki :)

2013. november 8., péntek

Mákos pite banánnal és almával

Imádom a mákot! Amellett, hogy jó íze van, számos olyan anyagot is tartalmaz, amely nélkülözhetetlenül fontos az emberi szervezet számára. A teljesség igénye nélkül: a mákból préselt olaj B1-, B5-, B6- és B7-vitaminokat tartalmaz, ezen kívül pedig foszfort, káliumot és magnéziumot. A paleo étrend bírálói gyakran azt róják fel a diéta ellen, hogy a követői megvonják önmaguktól a tejet és tejtermékeket, így automatikusan elesnek a napi szükséges kalciumadagtól is. A mák ebből a szempontból is fontos és jó alternatíva, hiszen nyolcszor (!) annyi kalciumot tartalmaz, mint a tej, sőt, a felszívódáshoz szükséges magnézium is alkotóeleme. Mindezek felett jótékonyan járul hozzá az emésztéshez is. Kell ennél több érv a mák mellett ?? (Az interneten több forrásból is tájékozódtam, nehogy valótlanságokat terjesszek! :) )


Paleohedonista oldalát a kezdeti, még tájékozódós időszakban gyakran látogattam, és rögtön megakadt a szemem a mákos-banános pitén. Nemcsak a nagyon gusztusos kép és kimondottan egyszerűnek tűnő recept ragadta meg a tekintetem, hanem a hozzávalók "piaci értéke" is, azaz ezt a kiadós reggelit/vacsorát viszonylag pénztárcakímélően lehet elkészíteni. Finom, laktató, könnyű és egyszerű. Alap a konyhámban :)


Mákos pite banánnal és almával - hozzávalók:

20 dkg mák
5 dkg kókuszreszelék
1 banán
1 alma
1 mk mézeskalács fűszerkeverék - alternatíva: őrölt fahéj, őrölt gyömbér
1/2 mk szódabikarbóna
3 tojás
1 marék mazsola - helyettesíthető gyakorlatilag bármilyen aszalvánnyal vagy friss gyümölccsel
2,5 dl víz
1 ek kókuszzsír megolvasztva

A mákot egy nagyobb tálban keverd össze a kókuszreszelékkel, a szódabikarbónával és a választott fűszerrel. Öntsd fel a vízzel, majd egyenként óvatosan keverd bele az egész tojásokat és a kókuszzsírt. Reszeld bele az almát (én a héját is beleteszem), nyomkodd bele a banánt, és add hozzá a mazsolát is. Simítsd bele egy sütőpapírral kibélelt tepsibe, és süsd előmelegített sütőben körülbelül 40 percig (tűpróba során a tűnek tisztán kell kijönnie a sütiből). Nagyon finom mézzel meglocsolva vagy friss gyümölcsökkel is.

Megjegyzés: édesszájúak tehetnek bele 1-2 ek xilitet vagy egyéb édesítőszert.


2013. november 6., szerda

Fokhagymás-parmezános-rozmaringos keksz

Az elmúlt időszakban megállt a súlyfeleslegem apadása, így hatalmas lépésre szántam el magam, és még visszább vettem a desszertfogyasztásom. Tudom, tudom, a siker esélyét növeli, ha némileg radikálisabb módszerekhez folyamodunk, például azon nyomban lemondunk a vágyott dologról az egyenletesen csökkentett adagok helyett. Azonban én a nehezebb utat választottam (hiába, tanulás közben muszáj valamit rágcsálnom), és édes desszertek helyett inkább a sósakra váltottam, abban reménykedve, hogy ez a lépés megkönnyíti a leszokás folyamatát.

Elhatározásomat a Mézigörlnél talált fantasztikusnak tűnő recept is segítette, amint megláttam, eldöntöttem, még a héten megsütöm. Bevallom, kicsit időigényes, de minden rászánt percet meghálál. Laktató, különleges ízvilágú, nem mindennapi keksz. Biztos elkészítem még a jövőben is, bár lehet, legközelebb kicsit kevesebb fokhagymát teszek bele ;)


Fokhagymás-parmezános-rozmaringos keksz - hozzávalók:

25 dkg héj nélküli, finomra őrölt mandula
5 dkg finomra őrölt kesudió
2 púpozott ek reszelt parmezán
4-5 gerezd zúzott vagy reszelt fokhagyma
1-2 mk őrölt rozmaring
1 mk só
ízlés szerint őrölt feketebors
2 egész tojás
2 dkg olvasztott zsiradék (nálam sertészsír)

A hozzávalókat gyúrd össze egy tálban, majd tedd a hűtőszekrénybe pihenni legalább 30 percre. Miután elegendő ideig pihentetted, a kezeddel formázz a tésztából kis golyókat (nagyjából diónyi méretűeket), majd egy egyenes talpú pohárral lapítsd az általad kívánt vastagságúra. A nyers kekszeket helyezd egy sütőpapírral bélelt sütőlapra, és süsd 180 fokra előmelegített sütőben addig, amíg az alja szép halványbarna nem lesz (nagyjából 10 perc).


2013. november 5., kedd

"Karfioltócsni" tonhalas avokádókrémmel

Isten viszonylag jó memóriával áldott meg, így könnyen emlékszem vissza akár olyan eseményekre vagy pillanatokra is, amelyek még gyermekkoromban történtek (pedig ez az időszak, sajnos, vészesen távolodik). A nyarakat a nagyszülők közt megosztva töltöttük a húgommal, és az időnk nagy részében az utcában lakó gyerekekkel játszottunk, túlnyomó többségben nagyobb balesetek nélkül (ami az én esetemben óriási dolog, tekintve, hogy évente voltam vendég valamelyik egészségügyi intézményben). Konyhai emlékeim így jóval kevesebb tárhelyet foglalnak el a memóriámban, bár egyik ilyen kedves emlékem, amikor nagymamámmal tócsnit, vagy ahogy mi Borsodban hívjuk, mackót sütöttünk. Még most is összefut a nyál a számban...


A hétvégén rámtört a tócsni-ehetnék, de "hithű" paleósként a krumpli számomra tiltott terület, így alternatíva után kutattam a neten. A jószerencse Mézigörl karfiolos lepénykéjéig vezetett, ami kinézetre kísértetiesen hasonlított az áhított-vágyott tócsnira. Úgy döntöttem, egy próbát megér, maximum többet nem csinálom meg. Bár az állaga (és nyilván az íze) meg sem közelíti az "igazi" tócsniét, sülés közben ugyanolyan illatot árasztott, mint annak idején a krumplis tócsni nagymamám konyhájában. Könnyű, nagyon finom étel, csak ajánlani tudom!


Karfioltócsni tonhalas avokádókrémmel - hozzávalók:

40 dkg karfiol
3-4 tojás - attól függően, milyen nagyok
3-4 gerezd fokhagyma
1 csipet só és őrölt feketebors
kisebb csokor petrezselyem apróra vágva
1 blöggyintés Cocomas kókusztejszín
3-5 ek nyílgyökérliszt

2 db avokádó - jobb, ha érett
2 db tonhalkonzerv - natúr vagy olajos
4 gerezd fokhagyma
ízlés szerint: citromlé, só, feketebors, kakukkfű

A karfiolt szedd rózsáira, és lobogó vízben főzd egészen puhára. Tedd aprítógépbe, és pürésítsd, majd folyamatosan add hozzá a különböző hozzávalókat, a nyílgyökérlisztet a végére hagyva. Először csak 3 kanállal tégy a masszába, és ha nem elég sűrű, akkor adagold tovább a lisztet, egészen addig, amíg kellő sűrűségű pépet kapsz (az első adag sütésekor is kiderül, hogy jó-e az állag: ha nem terül szét, akkor megfelelő). Hevíts egy kevés kókuszolajat a serpenyőben, majd süsd pirosra a tócsni mindkét oldalát.

A krémhez vágd apró kockákra az avokádót, majd aprítóban keverd homogén masszává a tonhallal, a fűszerekkel, a citromlével és a kókuszkrémmel. Ha az avokádó szép, érett, akkor villával is összetörheted, ekkor a végeredmény kicsit rusztikusabb lesz. Ha natúr halkonzervet használsz, a levét öntsd le, és adj hozzá 1-2 evőkanál paleolajat vagy olívaolajat.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...