Gyömbéres-csilis karfiol krémleves dióvajjal és sütőben pirított karfiolrózsákkal

Ismét leves és gyömbér. A gyömbér rövid időn belül a kedvenc fűszeremmé vált. A források szerint a gyömbért már Kr .e. 3000-ben is ismerték, az akkori kínai "irodalom" tett említést elsőként erről az igazán különleges, fűszerként és gyógynövényként egyaránt hasznos és kellemes növényről. Emésztést segítő jótékony hatásait már az ókori görögök és az indiaiak is hasznosították, sőt, az indiaiak a vallási ünnepek előtt gyömbért rágcsáltak, nehogy rossz leheletük tiszteletlenséget fejezzen ki isteneik felé. Ezzel szemben Afrikában például vágykeltő hatása miatt alkalmazták, de afrodiziákumként az indiaiak is használták, mézzel és főtt tojással elkeverve. És ha már India: az indiaiak szerint a gyömbér a test mellett a lelket is erősíti, és rendkívül jó hatással van az intelligenciára és a memóriára. Ehhez érdemes hozzáfűzni, hogy mivel nem hat közvetlenül a központi idegrendszerre, nem okoz fáradtságot, illetve álmosságot.

Úgy döntöttem, ha a gyömbér ragyogóan együttműködött a répával, akkor a szintén karakteres ízű karfiolt is feldobhatja. Nagyon szeretem a csípős ételeket, így a csili és a Cayenne bors sem maradhatott ki. Ebben a levesben érdekes összetevő a dióvaj, hiszen ennek köszönhetően enyhén édeskés lett a végeredmény, és nagyon jól harmonizál a csípős fűszerekkel. Mindent összevetve, remek fogást alkottam, és ebben Jobbik fél is egyetért! :)

Gyömbéres-csilis karfiol krémleves dióvjjal és sütőben pirított karfiolrózsákkal - hozzávalók:

1 közepes fej karfiol
1 közepes fej vöröshagyma
2 kisebb gerezd fokhagyma
1,5-2 tk dióvaj - házilag készült
1/2 tk (citromos) csiliport
1/2 tk Cayenne bors
2-3 cm frissen reszelt gyömbér
2 dl kókusztej (Aroy-D)
4-5 dl víz - attól függően, milyen sűrűre szeretnénk főzni a levest
1 ek kókuszzsír
ízlés szerint Himalája só
kevés olivaolaj

A karfiolt szedd kisebb rózsákra, és különíts el 3-4 szebbet, azokból készül a levesbetét. A vöröshagymát aprítsd apró kockákra, a fokhagymát pedig reszeld le. Egy lábasban hevítsd fel a kókuszzsírt, és dobd rá a kétféle hagymát. Amikor a hagyma üvegesre párolódott, add hozzá a dióvajat, és keverd el. Ezután öntsd fel egy kevés vízzel, és add hozzá a fűszereket. Tedd bele a karfiolrózsákat, és öntsd fel a kókusztejjel és tetszőleges mennyiségű vízzel (én ebben a szakaszban még csak 3 dl vizet adtam hozzá, és csak passzírozás után hígítottam egy kicsit). Főzd teljesen puhára, majd botmixer segítségével pürésítsd. Ha további hígításra szorul, tedd vissza a tűzre, keverd el benne a vizet, és hagyd, amíg felforr.

Közben a félretett rózsákat vágd fel nagyságrendileg fél centis szeletekre. Kend be mindkét oldalukat olivaolajjal és sózd megg, és fektesd sütőpapírral kibélelt tepsibe. 180 fokra előmelegített sütőben süsd 20-25 percig, amíg megpuhul (sütés közben érdemes egyszer megfordítani a szeleteket).

Források a gyömbérről:
http://www.hazipatika.com/gyogynovenytar/gyomber/63
http://www.mindmegette.hu/csodafuszer-a-gyomber-46788

Bajor csokoládépuding gránátalmával és kókuszcsókkal

Soha korábban nem készítettem házilag pudingot, tökéletesen meg voltam elégedve a zacskós, bolti változattal, illetve a poharas édességekkel a hűtőpultból. Nem is értettem, mások miért kínlódnak vele ahelyett, hogy pár perc főzés után akár már melegében ehették volna a vaníliás-csokis-epres-akármilyen ízesítésű finomságot. Finomságot?!! - kérdeznék sokan tőlem, teljesen jogosan, hiszen hogy lehet akármit is finomnak nevezni, amiben ennyi adalékanyag, ízfokozó, ételfesték, és még ki tudja, mi minden más van.

Paleósként nem volt kibúvó, ha megkívánom a pudingot, házilag kell legyártanom. Előzetes várakozásaimmal ellentétben maga a munkafolyamat sem volt sokkal hosszadalmasabb, mint amikor porból készítettük, de az íze! Ha azt mondom, fényéveket ver a poros változatra, az sem fedi le a teljes valóságot. Eszméletlen ízletes, minden egyes kanálnál érződik, hogy valódi alapanyagokból készült. Mivel a pudinghoz csak a tojások sárgájára volt szükségem, a fehérjékből kókuszcsók készült, és hogy gyümölcs is legyen a desszertben, gránátalmával egészítettem ki Orsi egyébként is fenomenális receptjét.

Bajor csokoládépuding gránátalmával és kókuszcsókkal - hozzávalók (4 db 2 dl-es pohárhoz):

a pudinghoz:
3 dl kókuszkrém (Cocomas)
2 dl víz
4 tojás sárgája
10 dkg 70%-os étcsokoládé
4 dkg eritrit
1/2 tk vaníliapor
1 tk útifű maghéj

a kókuszcsókhoz:
4 tojás fehérjéje
15 dkg kókuszreszelék
2 ek eritrit
1/2 lime leve
1 mk szódabikarbóna

+ fél gránátalma magjai

A tojások sárgáját és az eritritet kézi habverő segítségével keverd simára a kókuszkrémmel és a vízzel. Tedd kis lángra, és folyamatosa kevergetve melegítsd fel (olyan meleg legyen, hogy az ujjad még bírja a hőt). Add hozzá a kis kockákra tördelt csokoládét és a vaníliaport, és kevergesd, amíg teljesen fel nem olvad, majd végül add hozzá az útifű maghéjat is, és, a folyamatos kevergetést meghagyva, tartsd a tűzön addig, amíg besűrűsödik a puding. Adagold pohárkákba, és tedd legalább egy éjszakára a hűtőszekrénybe.

A kókuszcsókhoz a tojások fehérjét pici Himalája sóval keverd kemény habbá, majd óvatosan, folyamatos kevergetés mellett, vigyázva, hogy a hab ne törjön össze, add hozzá az eritrittel és szódabikarbónával elkevert kókuszreszeléket és a lime levét. Egy kiskanál segítségével halmozd sütőpapírral bélelt tepsibe, és szárítsd 175 fokra előmelegített sütőben nagyjából 15-20 percig.

Gyömbéres sárgarépa-krémleves

Sokszor gondolkodom azon, mit tanultam a paleo étrenddel. Ma már tudom, hogy a zöldségek elkészítése sokkal többet jelent az olajban sütésnél és párolásnál, és olyan zöldségekből is készíthető krémleves, amelyek különlegesnek tűnnének akár egy nevesebb étterem menükártyáján is.

A nyers zöldségek fogyasztásával sajnos meggyűlik a bajom, így muszáj valahogy bűvészkednem velük. A krémleveseket különösen szeretem (főleg gyümölcsökből), és az általam nem kedvelt zöldségeket is ebben a formában szoktam elkészíteni, ha hozzá szeretném magam szoktatni az ízükhöz. A sárgarépát eddig csupán a húsleves levesbetéteként voltam képes megenni, de mivel nagyon gazdag vitamin- és ásványianyag forrás, muszáj valahogy beleépítenem az étrendembe. Készült már belőle köret, most pedig krémleves. Be kell vallanom, nekem nem lett a kedvencem, de ennek ellenére bátran merem ajánlani a répa kedvelőinek, mert Jobbik felem, legnagyobb meglepetésemre, úgy nyelte, mint kacsa a nokedlit! :)

Gyömbéres sárgarépa-krémleves - hozzávalók (kb. 3 személyre):

1,5 bögre szeletelt sárgarépa
1 bögre víz - eredeti receptben zöldségalaplé
2 dl kókusztej (Ayor-D)
1 kisebb vöröshagyma fele
1,5 ek frissen reszelt gyömbér
2 kisebb gerezd fokhagyma
1-2 tk kókuszolaj
ízlés szerint Himalája só és őrölt fehérbors
egy csippentés tökmag

A vöröshagymát vágd egészen kis kockákra, és egy kevés kókuszolajon párolt meg az összezúzott fokhagymával együtt. Add hozzá a karikákra vagy kis kockákra vágott sárgarépát, öntsd fel a kókusztejjel és a vízzel (vagy alaplével), és fűszerezd. Főzd egészen puhára. Mikor már teljesen megfőtt, húzd le a tűzről, és botmixer segítségével keverd egészen krémesre. Tedd vissza a tűzre, és hagyd, hogy felforrjon még egyszer. Tökmaggal vagy reszelt gyömbérrel, esetleg pirított baconnel tálald.

Gránátalmás narancslekvár

Az alábbi recept szintén a vizsgamentes hét folyományaként született.

Nagyon szeretem a különböző lekvárokat, bár nem fogyasztottam, és nem is fogyasztom túlságosan gyakran. Szívesen kentem meg vele a pirítósom vagy szívesen csempésztem bele a kedvenc süteményeimbe (zserbó, ah...) vagy Skóciában szívesen elmajszoltam pár kanállal egy szelet sajttorta mellé. A kedvencem a sárgabarack-lekvár, édesanyámé verhetetlen a maga kategóriájában, megközelítőleg sem ízlett annyira egyik sem, mint az övé (és az enyém, mert az elmúlt pár évben, bizony, már együtt készítettük). Az is előfordult, hogy tanulás közben lekvárt nassoltam csoki vagy gyümölcs helyett (azt hiszem, rossz döntést hoztam minden egyes alkalommal, amikor így tettem :) ).

Azonban már jó ideje nem ettem és nem is kívántam, egyáltalán nem hiányzott az "új" konyhámból. Ezért is volt meglepő, hogy valamelyik nap úgy ébredtem, hogy majd' megvesztem egy kis lekvárért. Gyorsan a tettek mezejére léptem, és szétnéztem a hűtőben, milyen gyümölcsöt tudok feláldozni a lekvárkészítés oltárán. Pár narancs és egy kis gránátalma árválkodott elfogyasztásra várva... Gondoltam, érdekes kombináció lesz, próbáljuk meg! Mission completed and the result is more than awesome!! :)

Gránátalmás narancslekvár - hozzávalók (1 db 2 dl-es üveg):

2 öklömnyi narancs (168 cm vagyok, szóval az én öklöm nem túl nagy :) )
1/2 nagyobbacska gránátalma magjai
3-5 ek eritrit
1/2 lime leve
1 csillagánizs

Kezdd a macerásabb résszel. A narancsok héját egy zöldséghámozó segítségével távolítsd el úgy, hogy minél kevesebb fehér rész maradjon a szép, narancssárga héjon, mert az megkeserítheti a lekvárod. A levágott narancshéjakat vágd gyufaszál vastagságú kis csíkokra (ha hosszúnak találod a csíkokat, meg is felezheted őket). Ez egy kis ideig eltart, de nem szabad feladni, a befektetett munka triplán megtérül! :)
A gránátalma magjait 3 ek eritrittel tedd késes aprítóba vagy turmixba, és pürésítsd. Ha nem szereted a gránátalma-magok apró magocskáit, szűrd át a pürét egy konyhai szűrőn vagy gézlapon. A gránátalma-masszát tedd egy magasabb falú fazékba, és kezdd el felforralni. Amikor már veszített a levéből, add hozzá a vékony csíkokra vágott narancshéjat, a lime levét és a csillagánizst (és ha még édesebbre szeretnéd, eritritet ízlés szerint). Addig főzd a szirupban, amíg majdnem teljesen megpuhul.
Közben a narancsokat szedd cikkekre, és filézd ki őket (újabb kissé időigényes munka...). Vágd apró kockákra, és idővel add hozzá a gránátalmás-narancshéjas masszához. Főzd fedő alatt addig, amíg a narancsok teljesen szétfőnek, majd vedd le a fedőt, és hagyd a tűzön addig, amíg eléri a megfelelő lekvár-sűrűséget (nálam nagyjából a főzési idő 60-75 perc volt). Még forrón töltsd kis üveg(ek)be, zárd le, és állítsd fejre legalább 15 percre.

Megjegyzés: Nem tudom, mások is megfigyelték-e már, de az eritrit a lekvárokban hajlamos kikristályosodni. Engem nem zavar, élvezem, ahogy ropog a fogam alatt. Ha úgy gondolod, ezt mindenképp szeretnéd elkerülni, használhatsz mézet édesítőszerként.

"McPaleo" almás húspogácsával

Vége a vizsgaidőszaknak! :) Muszáj volt ezt kiírnom magamból, hiszen ez egyszerre több dolgot is jelent:
1) az új szemeszter kezdetéig lesz időm főzni és kísérletezni, így reményeim szerint a blog is épülni és szépülni fog
2) szakdolgozat...ez nem kíván további szócséplést...

Ünneplésként úgy döntöttem, olyat főzök magunknak, amire már régóta (majdnem egy éve) várok, de eddig nem volt időm belefogni. A paleo előtt nem vetettem meg az ún. junk foodok egyikét sem, szívesen jártam McDonald's-ba is. Februárban azonban meglepő felfedezést tettem: nem ízlett, amit kaptam a "Meki"-ben. Pedig halas szendvicset ettem, amin talán a legjobban érződik, hogy van némi köze az eredeti hozzávalókhoz, és egyszerűen alig vártam, hogy elfogyjon a papírból. Azóta nem találkoztam egy hamburgerrel sem, de a vágyam iránta nem csökkent. Ahogy elkezdtem paleózni, az esélyek a minimálisra csökkentek, hiszen melyik gyorskajálda forgalmaz paleo-kompatibilis hamburgert?! A saját konyhánk!

Az utolsó lökést ez a recept adta, amely a kép alapján azt a reményt keltette bennem, hogy igazán finom (és egészséges) fogást készíthetek hamburger címszó alatt. Még húspogácsát sem csináltam életemben, ehhez itt kaptam segítséget. Érdekes hozzávaló benne az alma, ami egyszerre teszi nagyon különlegessé, könnyűvé és frissé a húspogácsát. Az én menümben sült zeller és 100%-os narancslé került a hamburger mellé.

"McPaleo" menü - hozzávalók:

a húspogácsához (kb. 6 db pogácsához):
50 dkg darált sertés hús
1 alma, meghámozva és lereszelve
1/2 tk szárított kakukkfű
1/2 tk porított bio mustármag
1/4 tk Himalája só
1/4 tk Cayenne-bors
1/4 tk fahéj
1,5 ek dijoni mustár
1 kisebb vöröshagyma, kis kockákra vágva
1 gerezd fokhagyma

a hamburgerzsemléhez (kb. 4 db zsemléhez):
1,5 dl nagyon finomra darált héjas mandula
2,5 ek útifű maghéj
1 tk szódabikarbóna
0,5 tk Himalája só
2 tojás fehérjéje
125 ml forró víz
kevés szezámmag

a majonézhez:
1 tojás
2-2,5 dl paleolaj és olivaolaj vegyesen
2 ek citromlé
1 tk dijoni mustár
só ízlés szerint

A húspogácsával kezdünk. Az összes hozzávalót alaposan gyúrd össze a kezeddel, majd tedd legalább 30 percre a hűtőszekrénybe, hogy összeérjenek az ízek (nálam legalább egy órát pihent).

Közben készítsd el a zsemléket. A száraz hozzávalókat alaposan keverd el, és tedd félre. Egy másik tálban a tojások fehérjét verd fel félkemény habbá. A forró vizet add a száraz hozzávalókhoz (a legjobb, ha vízforralóban melegíted fel, de ha nincs vízforralód, a csapból folyó legforróbb víz is megteszi), majd óvatosan keverd hozzá a félkemény tojáshabot. Addig keverd, amíg teljesen összeáll a tészta! Hagyd egy picit pihenni, hadd dolgozzon benne az útifű maghéj! Kis pihentetés után, vizes kézzel formálj 4 hógolyó-méretű gombócot a tésztából, és helyezd egy sütőpapírral bélelt tepsibe. Szórd meg a tetejüket egy kevés szezámmaggal. Süsd előmelegített sütőben, 180 fokon nagyjából egy órán keresztül.

Készítsd el a majonézt. Tedd a hozzávalókat egy magas falú tálkába, majd botmixerrel dolgozd össze egészen addig, amíg a krém szépen megkeményedik.

Végül vedd ki a hűtőből a húsmasszát, és oszd el hat egyenlő részre. A tenyeredben formáld a kis részeket egyenletes, tenyér méretű pogácsákká, és süsd meg felhevített kókuszolajban. (Az eredeti recept grill-lapos serpenyőt ajánl, ha rendelkeztek ilyennel, mindenképp ebben készítsétek, sokkal kevesebb lesz a zsírtartalma, így még egészségesebb lesz).

Végül állítsd össze a szendvicset. A zsemlét vágd ketté, és egy száraz serpenyőben melegítsd fel a belső oldalait. Az első felet kend meg a majonézzel, majd erre helyezd rá a salátalevelet. Ezután következik a húspogácsa, majd a paradicsom (ez most egy kis bűnözés volt, hiszen télen egészséges paradicsomot nem igazán kapni, de nekem a hamburger elképzelhetetlen nélküle), végül a sült bacon.

A zellert hámozd meg, majd vágd egyenlő méretű hasábokra, akárcsak a krumplit. Kókuszolajban süsd pirosra. Ínycsiklandozó, nem igaz? :)

Csőben sült karfiol brokkolival

Szintén a karácsonyi szünet TV Paprikás, pontosabban Jamie Oliveres maratonjának egyik terméke lett ez az egytálétel - én legalábbis nem hiányoltam mellőle a húst. Jamie Oliver - Gordon Ramsay mellett - az egyik legkedvesebb tévés szakácsom, akiből olyan ellenállhatatlan báj és kedvesség sugárzik, hogy akkor is ott maradok a tévé előtt, ha előzetesen teljesen mást terveztem, csakhogy nézhessem őt 1-2 percig. Rendkívül precíz, pontos, leolvasható az arcáról és a mozdulatairól, hogy mennyire imádja, amit csinál, és hogy a főzés számára mennyivel több mint egyszerű foglalkozás. Gyakorlatilag minden sorozatát szívesen nézem, de a Save with Jamie az egyik nagy kedvencemmé vált, mert a sok kiváló fogás mellett olyan tippekkel látja el a kezdő és a haladó háziasszonyokat egyaránt, hogy az ember egyszerűen csak a homlokára csap, hogy "ez nekem eddig miért nem jutott eszembe??!", annyira egyszerűek és praktikusak.

Az alábbi recept is ebben a műsorban volt látható, bár a paleo besamelmártás elkészítése 100%-ban rám maradt, hiszen Jamie bár - többnyire - egészségesen főz, rendkívül hagyományos alapanyagokat használ. Besamelt még a régi konyha szerint sem készítettem soha, ismerősök és barátok annyira bonyolultnak festették le, hogy egyszerűen nem mertem belevágni. Viszont a Jamie-féle csőben sült karfiol annyira megragadta a figyelmem, hogy erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, belevágok. Nálam vajjal készült, ami sokak szerint kompromisszumos hozzávaló a paleóban, de biztos vagyok benne, hogy ghível is jól működne.

Csőben sült karfiol brokkolival - hozzávalók:

60 dkg karfiol (pucolás után mértem)
30 dkg brokkoli (szintén pucolás után)
5 dkg márkázott vaj
3 tk kókuszliszt
1,5 tk nyílgyökérliszt
5-6 dl kókusztej - én 2 dl Cocomast hígítottam fel a dobozon lévő utasítások szerint
7 dkg kemény sajt- elhagyható
2 nagyobb gerezd fokhagyma
1 nagy marék szeletelt mandula
ízlés szerint só és őrölt fehérbors

Mielőtt bármihez hozzákezdenél, tisztítsd meg a karfiolt és a brokkolit, hogy később már ne kelljen bíbelődni velük. Szedd mindkettőt rózsáira. A besamelhez egy lábasban hevítsd fel a vajat, majd add hozzá mindkét lisztet. Amikor már morzsás állagú, folyamatos kevergetés mellett apránként öntögesd hozzá a kókusztejet. Ha kézi habverővel dolgozol, egyáltalán nem lesz csomós. A kókusztej mennyisége attól is függ, mennyire szeretnél folyékony besamelt kapni. Nálam most mind a 6 dl belement. Ízesítsd a fokhagymával, a sóval és a borssal. Tedd bele a brokkolit, és főzd puhára. Ha elkészült, turmixold át az egészet, hogy egy homogén, szép zöld színű mártást kapj. Keverd bele a reszelt sajt kicsit kevesebb, mint felét.

A karfiolrózsákat tedd egy kivajazott, tűzálló tálba, és öntsd nyakon a zöld besamel mártással. Szórd rá a megmaradt sajtot és a mandulát, és süsd meg előmelegített sütőben, 180 fokon egészen addig, amíg a teteje szép aranybarna lesz. Nem kell megijedni, a karfiol úgyis fantasztikusan puhára sül, ha előtte nem pároljuk meg.

Kesudiós paleo kenyér májkrémmel és meggy chutney-val

Ismét kenyér. Egy hagyományos étrendű családban a kenyér kihagyhatatlan eleme gyakorlatilag bármelyik étkezésnek az elfogyasztandó ételtől függően. Bár különösebben sosem voltam nagy kenyérrajongó (ha már pékáru, akkor péksüti, abból tulajdonképpen bármi és bármennyi, kivéve a brióst, ő valahogy sosem tudott meggyőzni), azért néha én is el-elcsábultam, ha édesanyámék foszlós, még meleg fehérkenyérrel tértek haza. Bár már majdnem egy éve nem eszem kenyeret (a kenyérről való lemondásom sokkal hamarabb kezdődött, mint a paleo életmód), néha bizony rámtör a hiánya.

Egy paleós sorstársam az egyik nap - bár nem személyesen, csak úgy indirekt - olyan kenyérreceptet "tett az orrom elé", ami azt ígérte, meglepően kenyérszerű lesz a végeredmény: ropogós külső, kenyérszerű belső. Bár egy ideig rá sem tudtam nézni a paleo kenyerekre (az egyik kenyérsütésem csúnya véget ért, fűszerekkel kísérleteztem...és kicsit elmértem az arányokat), ez a recept rendkívül csábító volt. A kenyér beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, csak azt sajnálom, hogy elfelejtettem megpörkölni a kesudiót, úgy biztosan még ízletesebb lett volna. Májkrémmel és meggy chutney-val ettem, mennyei volt. Bár furcsának tűnhet az édes és a sós kenyérrevaló kombinálása, meglepően jól működnek együtt. Sőt, a májkrémemről Jobbik fél megjegyezte, hogy utána teljes csalódás volt a korábban aranyminőségűnek hitt bolti májkrém. Hát kell ennél nagyobb dicséret? :)

Kesudiós kenyér májkrémmel és meggy chutney-val - hozzávalók:

10 dkg finomra őrölt (héjas) mandula
8 dkg pörkölt, finomra őrölt kesudió
1 marék (pirított) szezámmag
2 tojás
1 nagy csipet szódabikarbóna
1 mk almaecet
ízlés szerint só és annyi víz, hogy könynen keverhető, lágy tésztát kapj

a meggy chutney-hoz:
35 dkg (fagyasztott) magozott meggy
egy kisebb fej vöröshagyma
8-10 szem aszalt szilva - én édesítőszer helyett használtam, ha valaki édesebbre szeretné: 1-2 tk méz vagy 1 ek eritrit
fűszerkeverék - mennyiség és fűszerek ízlés szerint, nálam most: szegfűszeg, szerecsendió, fahéj (ebből volt a legtöbb), őrölt gyömbér, vaníliás zöldbors és Cayenne bors, kardamom

A kenyér száraz hozzávalóit keverd össze egy kis tálkában. Verd fel a tojásokat, adj hozzá nagyjából 0,5 dl vizet és az almaecetet, majd vegyítsd a száraz alapanyagokkal. Ha nem elég lágy a tészta, adj még hozzá vizet. Simítsd sütőpapírral bélelt sütőformába, és előmelegített sütőben, 175-180 fokon süsd addig, amíg nem kap finom, ropogós kérget.

A meggy chutney-hoz vágd apró kockákra a vöröshagymát, és párold meg kevés kókuszzsíron. Add hozzá a fűszereket, majd a lecsöpögtetett meggyet tedd rá a fűszeres hagymaalapra. Ha levesesebbre szeretnéd, adj hozzá a meggyléből. Addig főzd, amíg a leve nagy részét elfövi. Nagyjából félidőben add hozzá az aszalt szilvát (kisebb darabokra vágva), és ha szükséges, mézet. Melegen és hidegen is nagyon finom.

Pisztáciás "piskóta" tejszínes-gyömbéres narancskrémmel

A karácsonyi lazítás idején sokat lógtam a tévé előtt (gyakorlatilag az év egyetlen szaka, amikor be van kapcsolva, persze, leszámítva az olimpiákat), különösen sok időt töltöttem a TV Paprika nézésével. Rengeteg jó ötlettel és érdekes fogásokkal ismerkedhet meg az ember, és pillanatok alatt meg lehet tervezni a menüt hetekre előre. Mindig ámulok és bámulok az ételek és hozzávalók kavalkádján, és ájultan nézem azt a számtalan finomságot, amelyeket percek alatt varázsolnak a tányérokra. Sokszor a legegyszerűbb ötletek és fogások a legínycsiklandóbbak.

Az egyik műsorban olyan desszertet készítettek, amelyet kifejezetten a lisztérzékenyek kedvéért állítottak össze. Sajnos, a teljes recept feljegyzésére nem volt időm, de mivel nem volt különösebben bonyolult, nagyjából megjegyeztem, paleósítottam, és ízlésemre formáltam. Meg kell hagyni, osztatlan sikert aratott az omlós és könnyű piskóta, valamint a kissé savanykás krém, amit gyorsan rögtönöztem a torta mellé. Csak a pisztácia pucolása ne tartott volna olyan sokáig! :)

Pisztáciás piskóta tejszínes-gyömbéres narancskrémmel - hozzávalók:

15 dkg tisztított, natúr pisztácia
2 tojás
8 dkg eritrit
csipet só
1,5 tk szódabikarbóna
1 narancs héja

2 kisebb narancs
1 dl Cocomas
kb. 2 cm-nyi frissen reszelt gyömbér
1 csillagánizs
2-3 ek eritrit

Első lépésként, ha héjas pisztáciát vásároltál, szabadítsd meg a pisztáciát attól. Ez hosszadalmas, fárasztó és az ujjaknak igen fájdalmas művelet, viszont pénztárcakímélőbb :) Aprítsd ízlés szerint, nálam most elég darabos maradt. Válaszd szét a tojásokat, a sárgákat 3 dkg eritrittel fehéredésig keverd, majd add hozzá az őrölt pisztáciát és 1 narancs héját. Ebben a stádiumban a massza eléggé masszív, de ez nem gond. A tojások fehérjét egy csipet sóval és 5 dkg eritrittel verd kemény habbá, egészen addig, amíg a habverő kis csúcsokat kezd hagyni a habban. Apránként, ügyelve, hogy ne nagyon törjön össze a hab, keverd a pisztáciás masszához. Tedd "kivajazott" vagy sütőpapírral bélelt 18 cm-es kapcsos tortaformába, és süsd 180 fokon 20-25 percig.

A krémhez a narancsokat tisztítsd meg és darabold fel kis kockákra (én ki is filéztem, nehogy kesernyéssé váljon a krém). Add hozzá a gyömbért, a csillagánizst és az eritritet, valamint 2-3 ek hideg vizet is. Tedd a tűzre, és kevergesd addig, amíg el nem fövi a leve nagy részét. Add hozzá a kókuszkrémet, és főzd addig, amíg ismét besűrűsödik. Ha nem szereted darabosan, botmixerrel teheted homogénebbé.

Narancsos-diós sültcékla-saláta

Korábban már megírtam, hogy nem igazán vallottam magam nagy zöldség-rajongónak, azonban a hagyományos köreteket a paleo diétában el kellett felejteni, így rá "kellett fanyalodnom" a zöldségre. Igen, a diéta elején úgy gondoltam, hogy csak muszájból eszem zöldséget, és különben is, alig van csak pár, amit hajlandó vagyok megenni. Aztán a hetek múlásával egyre több felhasználást tanultam meg és lestem el nálam sokkal tapasztaltabb paleósoktól, és ma már minden zöldségben meglátom a lehetőséget - a magam számára.

Mi a céklát nem sokféleképpen készítjük otthon, leginkább eltesszük ecetes lében, esetleg hajszálvékonyra vágva salátába keverjük. Az elmúlt hetekben sok olyen újságcikkbe és receptbe botlottam, amelyek a sült cékla nagyszerűségéről és változatos felhasználásáról szóltak, így eldöntöttem, az ünnepi időszak végével én is teszek egy próbát. Most egy igazán könnyű salátát mutatok, amelyet nemcsak egyszerű elkészíteni, de merően más azokhoz képest, amiket korábban fogyasztottam.

Narancsos-diós sültcékla-saláta - hozzávalók egy személyre:

1 gumó cékla
1 narancs
1 kisebb marék durvára vágott dió/pisztácia
1 ek olívaolaj
ízlés szerint narancsbors és Himalája-só
1 kk almaborecet

A céklát alaposan mosd meg, majd tekerd be alufóliával, és tedd tepsibe. Süsd 200 fokos sütőben legalább 1 órán keresztül. Miután kihűlt, hámozd meg és vágd olyan vékony szeletekre, amilyenekre csak sikerül. Egy fél narancsot filézz ki, és fektesd a céklaszeletekre. A narancs másik felének levét facsard ki, add hozzá az olívaolajat, az ecetet, a sót és a narancsborsot, majd locsold meg a salátát. Végül add hozzá a durvára aprított diót is.

Csokis-diós banánkenyér

Hetek óta olyan receptekbe botlok, amelyek karobot tartalmaznak kakaó helyett. A héten bevásárlás közben véletlenül találtam rá az egyik polcon a szentjánoskenyérfa-őrleményre, azaz a karobporra, és úgy döntöttem, ha ilyen sokan szeretik és bíznak benne, bizony, én is teszek egy próbát.

Mit kell tudni a karobról? A szentjánoskenyérfa termése már évezredek óta ismert a világ különböző konyháiban, egyes hiedelmek szerint maga Keresztelő Szent János is ezt vette magához sivatagi bolyongása során. A karob számos olyan anyagtól mentes, amelyek az allergiák legfőbb okozói, így fogyasztása széles körben ajánlott a különböző érzékenységben és asztmában szenvedők számára. Többek között nem tartalmaz teobromint, amely a koffeinhez hasonló serkentő anyag, és koleszterint, valamint glutén- és laktózmentes, és nátrumszegény is. Színében és illatában egyaránt hasonlít a kakaóporra, azonban ízlelésre enyhén édesebb, így alkalmazásakor egyéb édesítők használata sem szükséges (kivéve a nagyon édes szájúak esetében). Ezen felül gazdag A- és B-vitamin forrás, nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot és elemi rostokat. Fogyókúrázók számára is javallott, hiszen a kakaóval szemben kevesebb a zsírtartalma.

Jó ideje szemeztem TücsökBogár csokis banánkenyerével, így véletlen találkozásom a karobbal (és 1-2 megbarnult banán a hűtőben) arra ösztönzött, hogy kipróbáljam a régóta dédelgetett receptet.

Csokis-diós banánkenyér - hozzávalók:

20 dkg finomra őrölt héjas mandula
5 dkg finomra őrölt kókuszreszelék
4 dkg karobpor
5 dkg durvára vágott dió
5 dkg felaprított étcsoki (nálam 70%-os)
1 tk szódabikarbóna
3 tojás
10 dkg olvasztott kókuszzsír
2 nagyon érett banán
2 tk méz - reméltem, hogy nem egyedül eszem meg, ezért tettem bele egy kis édesítőszert is :)

A száraz hozzávalókat tedd egy tálba. A banánt, a tojásokat, a kevés mézet és a kókuszolajat botmixer segítségével pürésítsd, majd add hozzá a szárazanyagokhoz. Alaposan keverd el, majd töltsd sütőpapírral bélelt sütőformába, és 180 fokra előmelegített sütőben süsd 45-50 percig. Porított xilittel tálaltam.

A karobról az alábbi linkeken olvastam:
http://www.szeretlekegeszseg.hu/blog/karob-a-kakao-es-a-csokolade-egeszseges-alternativaja/
http://www.napfenyesetterem.hu/vegan-eletmod/mire-jo-a-karob

Megjegyzés: Próbáltam olyan képet készíteni, hogy a xilit lágyan hullik a sütire, de sajnos az én fényképezőgépem ilyen finomságokra nem képes. Aggodalomra semmi ok, ez az óriási mennyiségű "porcukor" lekerült a sütiről fogyasztás előtt! :) (DE a szép kontraszt miatt ilyen állapotában is készült egy kép).

Diósült narancsos-kakukkfüves sült répával

Az ünnepek végével lassan a kedvem is elment a húsevéstől. Be kell vallanom, bár nagy húsevő vagyok, alkalmanként annyira telítődöm a különböző húsokkal, hogy minden mást szívesebben megeszek, csak húst ne lássak a tányéromon. Ha korábban ebbe a szakaszba értem, mindig túrós tésztát, sonkás-tejszínes gnocchit vagy krumplipürét készítettem párolt gombával, de a jelenlegi életmódom nem igazán tolerálja ezeket a megoldásokat.

Mivel az ünnepek alatt - a sok eszem-iszomtól - a gyomrom is tágult egy picit, így egy sima saláta nem tűnt opciónak - legalábbis 1-2 hétig még biztosan nem. Ha nincs ötletem, hogy mit készítsek, és ha valami új ízre is vágyom, mindig benézek a vegán és vegetáriánus blogokra. Ezeken a honlapokon mindig egy teljesen más világot fedezek fel magamnak, és olyan fogásokba botlom, amelyek létezéséről soha nem is hallottam korábban. Így keveredtem el ismét Anna vegetáriánus receptgyűjteményéhez, ahol ezzel a fantasztikus főétel-ötlettel ismerkedtem meg. Sülés közben végig az járt a fejemben, hogy egy kis manó talán húst is csempészett a tepsibe, hiszen teljesen olyan illat terjengett a konyhámban, mintha fasírtot sütnék. És az íze - mennyei. A köretet Jamie Oliver inspirálta.

Diósült narancsos-kakukkfüves sült répával - hozzávalók:

A diósülthöz:
25 dkg mandula-dió-szezámmag keverék
40 dkg paradicsom hámozva, felkockázva
1 nagyobb fej vöröshagyma
3 tojás
5 dkg parmezán - ebből bizony kicsit több kellett volna, de csak ennyi volt itthon, így került 3 kisebb tojás a masszába az eredeti recept 2 tojása helyett
1 tk morzsolt kakukkfű
2 tk szárított zsálya
1 ek aprított petrezselyem
1/2 tk menta - ebben hiányt szenvedtem, de legközelebb, remélem, ez is kerül bele
1 tk dijoni mustár
1 tk friss citromlé
ízlés szerint só és feketebors

A sült répához:
6 közepes szál répa
1 nagyobb narancs
1-2 csipet Himalája-só
1-2 csipet morzsolt kakukkfű
nagyon kevés vaj - ez a paleóban kompromisszum, ghível helyettesíthető

A diósülthöz a magkeveréket aprítsd durvára, majd pirítsd meg egy serpenyőben. A paradicsom meghámozásához tégy fel forrni egy kevés vizet, és amikor gyöngyözni kezd, tedd bele a paradicsomokat. Ha megrepedt a héjuk, zárd el a gázt, hűtsd le és hámozd meg, majd darabold fel őket egészen apró kockákra. Aprítsd fel a vöröshagymát, és ha friss fűszereket használsz, azokat is, majd keverd hozzájuk az összes többi hozzávalót. Sütőpapírral bélelj ki egy 18-20 cm-es tortaformát, öntsd bele a masszát, és tedd 180 fokos sütőbe körülbelül 40-45 percre. Akkor jó, ha a hústűt tisztán húzod ki a sültből.

A répákat hámozd meg, majd vágd fel nagyobb darabokra, és fektesd őket egy tepsibe. A narancs héját egy zöldséghámozó segítségével vágd a répa tetejére, vigyázva, hogy a sárga héj alatti fehér rétegből ne kerüljön az ételbe. Csavard rá a narancs levét. Szórd meg sóval és kakukkfűvel, tégy a tetejére egy kevés vajat, majd fedd le alufóliával. 180-200 fokos sütőben süsd előbb 1 órán keresztül, majd távolítsd el a fóliát, és süsd még további 10 percig. Ínycsiklandozó, nem igaz? :)

Mézes-chilis pulykamell aszalt szilvás lilakáposztával

Bár az elmúlt hónapokban is töretlenül folytattam a diétát, a rengeteg tanulnivalónak és a tél beálltával a rossz "látási" és fényképezési viszonyoknak köszönhetően a blogra, sajnos, nem jutott sok időm. Pedig lett volna miről írnom! A korábbi hetekben új recepteket és ízeket fedeztem fel, illetve fejlesztettem ki, és vérzett a szívem, hogy nem tudom megosztani a "nagyérdeművel". Most, az új év első napján, amikor olyan dolgokat teszünk, amelyekkel az év további részében is foglalatoskodni szeretnénk, megosztok Veletek egy itthon nagy kedvenccé vált szárnyas fogást, jelezvén magamnak és a Jóistennek, hogy sok más mellett ebben az évben a bloggal is örömmel foglalkoznék :) Inspiráció innen.

Mézes-chilis pulykamell aszalt szilvás lilakáposztával - hozzávalók:

50 dkg pulykamell
3 ek méz
2 ek olívaolaj
1 tk citromos őrölt chili  - vagy Cayenne-bors, mivel mi szeretjük a csípőset, nálam mindkettőből került bele egy kicsi
1-1,5 tk őrölt pirospaprika (édesnemes)
ízlés szerint só és bors - bors csak abban az esetben, ha előzetesen kihagytuk a Cayenne-borsot
1 gerezd fokhagyma

nagyon kis fej lilakáposzta - elkészítés egy korábbi receptem alapján, csak az almát cseréltem ki kb. 10 dkg aszalt szilvára

A pác hozzávalóit egy kis tálkában óvatosan keverd el, majd a megmosott, besózott pulykamellet masszírozd meg a pác nagyobb felével. Tedd kizsírozott tepsibe, önts alá egy kevés vizet, majd fedd be alufóliával. Előmelegített sütőben, közepes lángon süsd addig a fólia alatt, amíg teljesen meg nem puhul. Amikor levetted róla a fóliát, simítsd el rajta a maradék pácot, és süsd ropogósra, pirosra. Nem nagy ördöngősség, mégis nagyon finom és laktató.