Fűszeres sertéstarja mustáros szószban, karfiolrizzsel és pirított hagymával

Gasztrobloggerként nyilván nem okozok meglepetést azzal a kijelentésemmel, hogy imádok főzni :) Ugyanakkor a hétköznapok feladatai nem teszik lehetővé, hogy órákat töltsek a tűzhely előtt, még akkor sem, amikor inkább vágyom oda a könyvtár, az íróasztal és a laptop helyett. (Bár azt is be kell vallanom, hogy hajlamos vagyok a pepecselésre, és még azt is órákig készítem és csinosítgatom, ami normál esetben egy fél óra alatt meglenne). Ha nem is mániákusan, de lelkesen gyűjtögetem, olvasgatom, tanulmányozom és fejlesztem azokat a recepteket, amelyek azt ígérik, hogy ripsz-ropsz ízletes fogást tálalhatok, a mindennapok rohanása és sürgése-forgása ellenére is.

Az alábbi recept sem vesz több időt igénybe 30 percnél (esetleg a hús sütése, párolása tarthat egy picit tovább, bár ez a mennyiségtől is függ, és magát a pácolást sem számítottam bele az időkeretbe), én is ámulva pillantottam az órára, hogy már el is készültem. Nem paleós koromban, egy-két évvel ezelőtt viszonylag sűrűn készítettem mézes-mustáros húst (igen, a jó öreg üvegeset, mert túlságosan is kényelmes voltam), és a napokban újra megjött hozzá a kedvem, de engedelmes paleósként méz nélkül. Nagyon laktató és überfinom étel, Jobbik fél is úgy nyalogatta a szája szélét, ahogy az elégedett macskák szokták :) Hétvégén szóba került édesanyám és én köztem, hogy mennyire vágyunk egy kis pirított hagymára, és mivel több internetes receptben is láttam (például itt), hogy a mustáros hús mellé kínálják, így nekem is volt alibim az elkészítésre.

Fűszeres sertéstarja mustáros szószban, karfiolrizzsel és pirított hagymával - hozzávalók (kb. 2 személyre):

50 dkg sertéstarja

1 tk mustármag

1 tk tarkabors-keverék

1 tk őrölt pirospaprika

1 tk Cayenne bors

1/2 tk őrölt rozmaring

1/2 tk kakukkfű

1/2 tk kurkuma - elhagyható, én is csak a színe miatt tettem bele

ízlés szerint Himalája só

kb. 2 dl paleolaj és olivaolaj vegyesen - lehet csak az egyik vagy másik, nálam is csak a szükség eredményezte a vegyítést :)

2 ek dijoni mustár

kb. 2 dl kókusztej (60%-os Aroy-D) és kókuszkrém (Cocomas) vegyesen

1 nagyobb fej vöröshagyma

1 nagyobb fej karfiol fele

1 ek zsiradék - nálam sertészsír

Előző este készítsd el a pácot és pihentesd benne a húst egész éjszaka. A mustármagot és a borskeveréket egy mozsár segítségével őröld egészen finomra, add hozzá a többi fűszert, majd keverd el az olajjal. A húst mosd meg alaposan, és vágd fel vékony csíkokra. Tedd egy keverőtálba, öntsd nyakon a fűszeres olajjal, jól masszírozd át, majd fedd le és egész éjszakára tedd a hűtőszekrénybe.

Tégy a tűzre egy magasabb falú serpenyűt, a fűszeres olajból merj át 2-3 evőkanálnyit, és próbáld meg úgy hozzáadni a húst, hogy minél kevesebb olaj kísérje. Hagyd, hogy a hús minden oldala színt kapjon, majd öntsd fel egy kevés vízzel (nem több, mint másfél dl), fedd be fedővel. Amikor már teljesen elfőtte az alá öntött vizet, és kellőképpen megpuhult a hús (sőt, az sem baj, hogy megpirítod egy kicsit), add hozzá a mustárt és a kókusztejszínt. Hagyd, hogy egyet rottyanjon, és már le is húzhatod a tűzról.

A karfiolrizshez a karfiolt szedd rózsáira, tedd késes aprítóba és őröld rizsszemnyi darabkákra. Egy serpenyőben hevíts kevés zsiradékot, és pirítsd meg benne a karfiolrizs-szemeket. Fűszerezd sóval és borssal.

A pirított hagymához pucold meg a vöröshagymát, vágd minél vékonyabb szeletekre, szedd szét karikáira és sózd be. Egy serpenyőben hevíts kevés zsírt, és ebben a forró zsiradékban süsd meg a hagymaszeleteket. Tálaláskor halmozd a formázott karfiolrizs tetejére. Bár hihetetlen, nem sokkal több idő elkészíteni, mint végigolvasni, erre garanciát vállalok! :)

Karfiolpizza tökmagos pestóval, gombával és spenóttal

Egész héten húst ettem, így vasárnapi ebédre valami zöldséges, könnyed finomságra vágytam, ami egyben laktató is és könnyen szállítható, mert az elkövetkezendő napokban nemigen tudok majd itthon ebédelni.

A karfioltésztás pizzával már régóta szemezgetek, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy legalább 20 receptet olvastam át ilyen-olyan nyelven, hogy megleljem a legfinomabb és legegyszerűbb (sajnos, időszűkében ez is szempont) változatot. A Paleországon közzétett változat inspirált a leginkább, így ezt a receptet adom meg forrásként, olyan sokat nem változtattam rajta - a fűszerezés pedig úgyis egyéni ízlés kérdése.

Mivel nem szeretem a paradicsomszószt, és a jövő hétig Cocomas sincs a konyhámban, pizzafeltétnek a tökmagos pesto mellett döntöttem, mert 1) nagyon gyors és könnyű az elkészítése, 2) annyi tökmagunk van itthon, hogy fürdeni lehetne benne :) Ezen kívül még pirított gomba, paradicsom (tudom, tudom, ne is mondjátok, de nekem a pizzához KELL egy kevés) és spenót került a tésztára. Nyamm! :)

Karfiolpizza tökmagos pestóval, gombával és spenóttal - hozzávalók:

1 kisebb fej karfiol
3 nagy marék kemény sajt (nálam vörös cheddar és parmezán vegyesen)
1 egész tojás
3 levélke bazsalikom
1-2 tk oregánó
2 kisebb gerezd fokhagyma
ízlés szerint Himalája só és őrölt fehér bors

a tökmagos pestóhoz:
3 nagy marék tökmag
egy kisebb csokor bazsalikom
1 nagyobb gerezd fokhagyma
1-2 dkg reszelt parmezán
Himalája só
fehér bors
szükséges mennyiségű olivaolaj

egyéb feltétként:
25 dkg szeletelt csiperke
8-10 levél bébispenót
2 kisebb paradicsom
vörös cheddar

A karfiolt szedd rózsáira, és egy késes aprító segítségével őröld rizsszem nagyságú darabkákra. Tedd tűzálló tálba, és a mikróhullámú sütőben forrósítsd fel. Hagyd teljesen kihűlni, majd simítsd át egy konyharuhába, és próbáld belőle kinyomni a nedvességet (minél többet, annál jobb!). Borítsd át egy keverőtálba, add hozzá az összes többi hozzávalót, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire nyomkodd rá, és formázd kedved szerint. (Ennél vastagabbra is lehet hagyni a tésztát, ha valaki úgy szereti). Süsd 180 fokra előmelegített sütőben addig, amíg kissé megpirul.

Közben a tökmagot, a bazsalikomleveleket, a fokhagymát, a fűszereket és a parmezánt tedd késes aprítóba, és őröld egészen finomra. Folyamatosan adagold hozzá az olivaolajat, amíg eléred a Neked tetsző állagot.
A gombafejeket mosd meg alaposan, és vágd körülbelül fél cm-es szeletekre. Hevíts egy kevés kókuszzsírt, dobd rá a gombát. Hagyd, hogy teljesen elfője a levét, majd sózd és borsozd. Pirítsd egészen addig, amíg szép pirosas színt kap.

A sütőből kivett, ám félkész tésztát kend meg a pestóval, majd ízlés szerint rakd meg gombával, spenóttal és paradicsommal, majd szórd meg cheddarral (más kemény sajt is jó, sőt, a tésztában lévő sajtmennyiség miatt el is hagyható). Tedd vissza a sütőbe, és süsd addig, amíg a sajt szépen megolvad rajta.

Gyömbéres-csilis karfiol krémleves dióvajjal és sütőben pirított karfiolrózsákkal

Ismét leves és gyömbér. A gyömbér rövid időn belül a kedvenc fűszeremmé vált. A források szerint a gyömbért már Kr .e. 3000-ben is ismerték, az akkori kínai "irodalom" tett említést elsőként erről az igazán különleges, fűszerként és gyógynövényként egyaránt hasznos és kellemes növényről. Emésztést segítő jótékony hatásait már az ókori görögök és az indiaiak is hasznosították, sőt, az indiaiak a vallási ünnepek előtt gyömbért rágcsáltak, nehogy rossz leheletük tiszteletlenséget fejezzen ki isteneik felé. Ezzel szemben Afrikában például vágykeltő hatása miatt alkalmazták, de afrodiziákumként az indiaiak is használták, mézzel és főtt tojással elkeverve. És ha már India: az indiaiak szerint a gyömbér a test mellett a lelket is erősíti, és rendkívül jó hatással van az intelligenciára és a memóriára. Ehhez érdemes hozzáfűzni, hogy mivel nem hat közvetlenül a központi idegrendszerre, nem okoz fáradtságot, illetve álmosságot.

Úgy döntöttem, ha a gyömbér ragyogóan együttműködött a répával, akkor a szintén karakteres ízű karfiolt is feldobhatja. Nagyon szeretem a csípős ételeket, így a csili és a Cayenne bors sem maradhatott ki. Ebben a levesben érdekes összetevő a dióvaj, hiszen ennek köszönhetően enyhén édeskés lett a végeredmény, és nagyon jól harmonizál a csípős fűszerekkel. Mindent összevetve, remek fogást alkottam, és ebben Jobbik fél is egyetért! :)

Gyömbéres-csilis karfiol krémleves dióvjjal és sütőben pirított karfiolrózsákkal - hozzávalók:

1 közepes fej karfiol
1 közepes fej vöröshagyma
2 kisebb gerezd fokhagyma
1,5-2 tk dióvaj - házilag készült
1/2 tk (citromos) csiliport
1/2 tk Cayenne bors
2-3 cm frissen reszelt gyömbér
2 dl kókusztej (Aroy-D)
4-5 dl víz - attól függően, milyen sűrűre szeretnénk főzni a levest
1 ek kókuszzsír
ízlés szerint Himalája só
kevés olivaolaj

A karfiolt szedd kisebb rózsákra, és különíts el 3-4 szebbet, azokból készül a levesbetét. A vöröshagymát aprítsd apró kockákra, a fokhagymát pedig reszeld le. Egy lábasban hevítsd fel a kókuszzsírt, és dobd rá a kétféle hagymát. Amikor a hagyma üvegesre párolódott, add hozzá a dióvajat, és keverd el. Ezután öntsd fel egy kevés vízzel, és add hozzá a fűszereket. Tedd bele a karfiolrózsákat, és öntsd fel a kókusztejjel és tetszőleges mennyiségű vízzel (én ebben a szakaszban még csak 3 dl vizet adtam hozzá, és csak passzírozás után hígítottam egy kicsit). Főzd teljesen puhára, majd botmixer segítségével pürésítsd. Ha további hígításra szorul, tedd vissza a tűzre, keverd el benne a vizet, és hagyd, amíg felforr.

Közben a félretett rózsákat vágd fel nagyságrendileg fél centis szeletekre. Kend be mindkét oldalukat olivaolajjal és sózd megg, és fektesd sütőpapírral kibélelt tepsibe. 180 fokra előmelegített sütőben süsd 20-25 percig, amíg megpuhul (sütés közben érdemes egyszer megfordítani a szeleteket).

Források a gyömbérről:
http://www.hazipatika.com/gyogynovenytar/gyomber/63
http://www.mindmegette.hu/csodafuszer-a-gyomber-46788

Csőben sült karfiol brokkolival

Szintén a karácsonyi szünet TV Paprikás, pontosabban Jamie Oliveres maratonjának egyik terméke lett ez az egytálétel - én legalábbis nem hiányoltam mellőle a húst. Jamie Oliver - Gordon Ramsay mellett - az egyik legkedvesebb tévés szakácsom, akiből olyan ellenállhatatlan báj és kedvesség sugárzik, hogy akkor is ott maradok a tévé előtt, ha előzetesen teljesen mást terveztem, csakhogy nézhessem őt 1-2 percig. Rendkívül precíz, pontos, leolvasható az arcáról és a mozdulatairól, hogy mennyire imádja, amit csinál, és hogy a főzés számára mennyivel több mint egyszerű foglalkozás. Gyakorlatilag minden sorozatát szívesen nézem, de a Save with Jamie az egyik nagy kedvencemmé vált, mert a sok kiváló fogás mellett olyan tippekkel látja el a kezdő és a haladó háziasszonyokat egyaránt, hogy az ember egyszerűen csak a homlokára csap, hogy "ez nekem eddig miért nem jutott eszembe??!", annyira egyszerűek és praktikusak.

Az alábbi recept is ebben a műsorban volt látható, bár a paleo besamelmártás elkészítése 100%-ban rám maradt, hiszen Jamie bár - többnyire - egészségesen főz, rendkívül hagyományos alapanyagokat használ. Besamelt még a régi konyha szerint sem készítettem soha, ismerősök és barátok annyira bonyolultnak festették le, hogy egyszerűen nem mertem belevágni. Viszont a Jamie-féle csőben sült karfiol annyira megragadta a figyelmem, hogy erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, belevágok. Nálam vajjal készült, ami sokak szerint kompromisszumos hozzávaló a paleóban, de biztos vagyok benne, hogy ghível is jól működne.

Csőben sült karfiol brokkolival - hozzávalók:

60 dkg karfiol (pucolás után mértem)
30 dkg brokkoli (szintén pucolás után)
5 dkg márkázott vaj
3 tk kókuszliszt
1,5 tk nyílgyökérliszt
5-6 dl kókusztej - én 2 dl Cocomast hígítottam fel a dobozon lévő utasítások szerint
7 dkg kemény sajt- elhagyható
2 nagyobb gerezd fokhagyma
1 nagy marék szeletelt mandula
ízlés szerint só és őrölt fehérbors

Mielőtt bármihez hozzákezdenél, tisztítsd meg a karfiolt és a brokkolit, hogy később már ne kelljen bíbelődni velük. Szedd mindkettőt rózsáira. A besamelhez egy lábasban hevítsd fel a vajat, majd add hozzá mindkét lisztet. Amikor már morzsás állagú, folyamatos kevergetés mellett apránként öntögesd hozzá a kókusztejet. Ha kézi habverővel dolgozol, egyáltalán nem lesz csomós. A kókusztej mennyisége attól is függ, mennyire szeretnél folyékony besamelt kapni. Nálam most mind a 6 dl belement. Ízesítsd a fokhagymával, a sóval és a borssal. Tedd bele a brokkolit, és főzd puhára. Ha elkészült, turmixold át az egészet, hogy egy homogén, szép zöld színű mártást kapj. Keverd bele a reszelt sajt kicsit kevesebb, mint felét.

A karfiolrózsákat tedd egy kivajazott, tűzálló tálba, és öntsd nyakon a zöld besamel mártással. Szórd rá a megmaradt sajtot és a mandulát, és süsd meg előmelegített sütőben, 180 fokon egészen addig, amíg a teteje szép aranybarna lesz. Nem kell megijedni, a karfiol úgyis fantasztikusan puhára sül, ha előtte nem pároljuk meg.

"Karfioltócsni" tonhalas avokádókrémmel

Isten viszonylag jó memóriával áldott meg, így könnyen emlékszem vissza akár olyan eseményekre vagy pillanatokra is, amelyek még gyermekkoromban történtek (pedig ez az időszak, sajnos, vészesen távolodik). A nyarakat a nagyszülők közt megosztva töltöttük a húgommal, és az időnk nagy részében az utcában lakó gyerekekkel játszottunk, túlnyomó többségben nagyobb balesetek nélkül (ami az én esetemben óriási dolog, tekintve, hogy évente voltam vendég valamelyik egészségügyi intézményben). Konyhai emlékeim így jóval kevesebb tárhelyet foglalnak el a memóriámban, bár egyik ilyen kedves emlékem, amikor nagymamámmal tócsnit, vagy ahogy mi Borsodban hívjuk, mackót sütöttünk. Még most is összefut a nyál a számban...

A hétvégén rámtört a tócsni-ehetnék, de "hithű" paleósként a krumpli számomra tiltott terület, így alternatíva után kutattam a neten. A jószerencse Mézigörl karfiolos lepénykéjéig vezetett, ami kinézetre kísértetiesen hasonlított az áhított-vágyott tócsnira. Úgy döntöttem, egy próbát megér, maximum többet nem csinálom meg. Bár az állaga (és nyilván az íze) meg sem közelíti az "igazi" tócsniét, sülés közben ugyanolyan illatot árasztott, mint annak idején a krumplis tócsni nagymamám konyhájában. Könnyű, nagyon finom étel, csak ajánlani tudom!

Karfioltócsni tonhalas avokádókrémmel - hozzávalók:

40 dkg karfiol
3-4 tojás - attól függően, milyen nagyok
3-4 gerezd fokhagyma
1 csipet só és őrölt feketebors
kisebb csokor petrezselyem apróra vágva
1 blöggyintés Cocomas kókusztejszín
3-5 ek nyílgyökérliszt

2 db avokádó - jobb, ha érett
2 db tonhalkonzerv - natúr vagy olajos
4 gerezd fokhagyma
ízlés szerint: citromlé, só, feketebors, kakukkfű

A karfiolt szedd rózsáira, és lobogó vízben főzd egészen puhára. Tedd aprítógépbe, és pürésítsd, majd folyamatosan add hozzá a különböző hozzávalókat, a nyílgyökérlisztet a végére hagyva. Először csak 3 kanállal tégy a masszába, és ha nem elég sűrű, akkor adagold tovább a lisztet, egészen addig, amíg kellő sűrűségű pépet kapsz (az első adag sütésekor is kiderül, hogy jó-e az állag: ha nem terül szét, akkor megfelelő). Hevíts egy kevés kókuszolajat a serpenyőben, majd süsd pirosra a tócsni mindkét oldalát.

A krémhez vágd apró kockákra az avokádót, majd aprítóban keverd homogén masszává a tonhallal, a fűszerekkel, a citromlével és a kókuszkrémmel. Ha az avokádó szép, érett, akkor villával is összetörheted, ekkor a végeredmény kicsit rusztikusabb lesz. Ha natúr halkonzervet használsz, a levét öntsd le, és adj hozzá 1-2 evőkanál paleolajat vagy olívaolajat.

Sült karfiol szilva chutney-val

Bár a hétvége fantasztikusan telt, hiszen az idő és a táj is nagyon szép volt ott, amerre jártunk, a könnyed ebédeknek pár nap erejéig búcsút kellett intenem, és bizony, a gyomrom megsínylette az étrendtől való - némileg radikális - eltérést. Öt hónap után például újra a villám végére tűztem egy-két falat krumplit, és be kell vallanom, hogy bár a belőle készült tócsni nagyon ízletes volt, nem vágyom visszakerülni a burgonyafogyasztók népes táborába. Így a hét elejére olyan ételt kerestem, amely "gyógyírt" jelenthet megfáradt gyomromnak, és rápillantva a feltornyosuló egyetemi feladatokra, a "drága" időmből sem rabol el túl sokat.

Eszembe jutott kedvenc vegetariánusom blogja, amelyen pár héttel ezelőtt egy nagyon szép fotóval illusztrált receptbe botlottam, és mivel - meglepetésemre - minden hozzávaló megvolt a konyhámban, neki is láttam elkészíteni. A művelet nem vett igénybe 1 óránál többet, és az eredmény sem okozott csalódást. Sokan furcsállni fogják, hogy a gyomrom megnyugtatására viszonylag csípős ételt választottam, de én már csak ilyen ritka példány vagyok! :)

Sült karfiol szilva chutney-val - hozzávalók:

1 kis fej karfiol
őrölt fehérbors
só
olívaolaj

1 nagyon kicsi fej hagyma
30-35 dkg szilva
az alábbi fűszerek ízlés szerint: Cayenne bors
                                                   fahéj
                                                   szegfűszeg
                                                   szerecsendió
                                                   green thai chili fűszerkeverék
                                                   csillagánizs
                                                   (őrölt) gyömbér
1-2 ek méz - attól függően, mennyire édes a szilvánk


A karfiolt szedd szét nagyobb rózsákra, majd szeleteld kb. 1 cm széles falatokra. Kend be mindkét oldalát olívaolajjal, és fűszerezd a sóval és a borssal. Fektesd a szeleteket sütőpapírral bélelt tepsibe, és előmelegített sütőben süsd 20-25 percig (egyszer legalább meg kell őket fordítani.)

A chutney-hoz vágd a hagymát apró kockákra, majd dinszteld meg egy kevés olívaolajon/kókuszzsíron. Amikor már üvegesre pároltad, add hozzá a szilvát és a fűszereket. Várd meg, amíg egy kis levet ereszt, majd a végén csorgasd rá a mézet. Várj 1-2 percet, és már el is olthatod alatta a gázt. Ugye, milyen egyszerű? :)

Karfiolpüré pirított gombával

Skóciában sokszor vásároltam gombát, több okból is:

1) más zöldségek árával összehasonlítva, meglepően olcsó volt,
2) magas fehérjetartalmú, így kiváló húspótló,
3) egyszerűen annyira nagyon szeretem! :)

Amikor nagyon finom, de egyszerű ebédre vágytam, krumplipürét készítettem a pirított gomba mellé. Lassan 4 hónapja, hogy egyáltalán nem eszem krumplit, és be kell vallanom, igazán nem is hiányzik (ha krumplira vágyom, édesburgonyát sütök sóval és Cayenne borssal). E döntésem teljes mértékben paleo-független volt, egy nap úgy ébredtem fel, hogy többet nem kívántam ... bár, a paleo étrend sem támogatja a burgonyafogyasztást, köszönhetően magas keményítő tartalmának.

Megoldást kellett találnom, hogyan pótolhatnám a krumplipürét a konyhámban. A legjobb alternatívának a különböző zöldségekből készített pürék mutatkoztak, különösen a Mezei Elmira által ajánlott karfiolpüré nyűgözött le. Amellett, hogy a karfiol az egyik kedvenc zöldségem, az elkészítése is végtelenül egyszerű, ráadásul valóban nagyon finom (még ha küllemre nem is a legmeggyőzőbb). :)

Karfiolpüré pirított gombával - hozzávalók:

1 kis fej karfiol rózsákra szedve
1 kanál zsiradék - gyakorlatilag ez bármi lehet, paleósoknak sertészsír, libazsír, kacsazsír etc., nem paleósoknak vaj
0.7-1 dl kókusztejszín
1 csipet só
1 csipet őrölt fehérbors
1 csipet szerecsendió

25 dkg gomba - bármely fajta, de én az egyszerűen nagyszerű fehér csiperkét preferálom :)
1 csipet só
1 csipet őrölt feketebors
kevés majoránna - elhagyható, én csak nagyon ritkán teszek bele


A karfiolrózsákat tedd lobogó vízbe, és főzd addig, amíg olyan puhák lesznek, hogy villával könnyedén törheted őket. Add hozzá a zsiradékot és a tejszínt, majd törd össze. Ha krémesebb állagúra szeretnéd, botmixerrel törd át még egyszer. Végül add hozzá a fűszereket.

A megtisztított gombákat vágd kisebb-nagyobb szeletekre, és felforrósított zsiradékon (nálam olívaolaj vagy kókuszzsír) párold fedő alatt egészen addig, amíg a víz teljesen elfő róla. Miután a felesleges nedvesség elpárolgott, pirítsd még egy kicsit, hogy szép piros színe legyen, végül sózd és borsozd.