Mákos "kalács" mandulás almakrémmel

 Az elmúlt napokban kevés kedvem volt főzőcskézni, grammra mért szabadidőmet szívesebben töltöttem a jó időben (ami azért tőlem elég szokatlan, tekintve, hogy vakond típus vagyok, azaz sötétben, a négy fal között, bár ennek inkább az az oka, hogy a tavasszal érkező meleg időt sem tudom elviselni). Azonban be kellett látnom, nem ehetek állandóan almát vagy egyéb gyümölcsöt, ha megéhezek, mert ez sem a diétámnak, sem úgy általában a testemnek nem jelent megoldást.

Így napindítónak olyan péksüteményre hajazó mákos szeletet készítettem, amelyhez nagyon hasonló már szerepel a blogon, ennek a hozzávalóit variálgattam, mínusz a banán, mert horribilis áron van, és a szezon végével már a minőségében sem vagyok biztos. Én most mindenféle édesítés nélkül készítettem (a hétvégére terveztem némi édességet, az majd kielégíteni az édes íz utáni vágyamat), de édesszájúak/kezdők nyugodtan tehetnek bele 2-3 ek édesítőszert (illetve azok is, akik tartanak a mák enyhén kesernyes ízétől).

Mákos "kalács" mandulás almakrémmel - hozzávalók:

a tésztához:
20 dkg darált mák
10 dkg kókuszreszelék
3 L-es méretű tojás
2 dl hideg víz
3 ek olvasztott kókuszolaj
(2-3 ek eritrit vagy méz, de utóbbi kompromisszum)
+ megbolondítható citrom reszelt héjával

a krémhez:
2 közepes méretű alma
1 nagy marék szeletelt mandula
1/2-1 tk fahéj
2 ek kókuszkrém (Cocomas)
kevés citromlé

A tésztához a tojásokat válaszd szét, a fehérjét verd kemény habbá, és tedd félre. A sárgáját, ha használsz, az eritrittel együtt, verd fel szintén keményre, majd óvatosan keverd hozzá a darált mákot, a kókuszreszeléket, a kókuszolajat és a vizet. Viszonylag kemény tésztát kell kapnod, ezt kell a felvert tojáshabbal fellazítani. Kanalanként adagold a fehérjehabot a mákos keverékhez, hogy laza, de nem folyós tészta legyen a végeredmény. A tészta felét simítsd egy szilikonos sütőpapírral bélelt formába, majd kend rá a krémet, végül fedd be a maradék tésztával.

A krémhez az almát hámozd meg, és kislyukú reszelőn reszeld le, de a levét ne nyomkodd ki. Tedd egy lábasba, add hozzá a citromlét és a fahéjat, és párold addig, amíg elfövi a leve nagy részét. Ekkor add hozzá a kókuszkrémet, várd meg, amíg felforr, majd húzd le a tűzről. Keverd bele a szeletelt mandulát, és hagyd teljesen kihűlni.

180-200 fokra előmelegített sütőben, tűpróbáig süsd. Szeletelés előtt várd meg, amíg teljesen kihűl, különben atomjaira hullik szét :) Finom és laktató, kevés is elég belőle ebédig ;)

Citromos piskóta erdei gyümölcsös szósszal

Az úgy volt, hogy... kaptam Jobbik fél édesanyjától pár darab napsárga, rendkívül ízletes citromot, és azon évődtem, hogyan, milyen formában kellene felhasználnom őket. Párocskám félszegen megemlítette, hogy már régen evett citromos piskótát, így ha tehet egy bátortalan javaslatot, akkor ennek elkészítését ajánlaná nekem. Olyan bájos volt, nem mondhattam nemet - leszámítva azt az aprócska, icinyke-picinyke bökkenőt, hogy még életemben nem sikerült tisztességes piskótát alkotnom (többnyire az otthoni sütő miatt).

Eredetileg ezt a receptet nem akartam közzé tenni. Amíg sült, fantasztikus illata volt, de ahogy kivettem a sütőből, nem különösebben voltam megelégedve a végeredménnyel. Bár szépen felemelkedett, szemre kicsit száraznak tűnt. Azonban Jobbik fél másképp vélekedett: ahogy hazajött a munkából, elvarázsolódott az illatoktól, és gyakorlatilag egymaga megette az egész adagot - két nap alatt. Az az ember, aki különösebben nem rajong az édességekért, de az édesanyja citromos piskótájáért nagyon is, azt mondta, az általam készített reform változat szinte egy az egyben olyan, mint amihez otthon hozzászokott (igaz, ő baracklekvárral jobban szereti, de ez részletkérdés :)).

Úgy döntöttem, hátha más is ilyen típusú édességre vágyik. Az elkészítés valóban nem vesz sok időt igénybe, amíg a piskóta sül, a gyümölcsszószt is kényelmesen össze lehet állítani. Én elsősorban reggeliként fogyasztottam (már amíg kitartott), Jobbik fél meg bármikor, amikor eszébe jutott. A tészta tömörsége ne tévesszen meg senkit, nagyon jól harmonizál a kicsit folyósabb szósszal, és a nyílgyökérpornak köszönhetően kellőképpen levegős is. Tortaalapnak szintén jó lehet, a krémek egyáltalán nem áztatnák el.

Citromos piskóta erdei gyümölcsös szósszal - hozzávalók:

6 L-es méretű tojás
10 dkg eritrit
35 dkg darált, blansírozott mandula
7 dkg nyílgyökérliszt
1-2 citrom héja és 1 citrom leve
2 kupaknyi vaníliaaroma
1-1,5 tk szódabikarbóna
egy csipet só

a szószhoz:
20-25 dkg fagyasztott erdei gyümölcs keverék
2 ek méz - kompromisszum, bármilyen, a paleóban elfogadott édesítő kiválthatja
fél citrom leve
1/2 tk fahéj

A tojásokat válaszd szét, és a fehérjéket egy csipetnyi sóval és a 10 dkg-nyi eritrittel, kézi mixer segítségével verd kemény habbá. Amikor a mixer már kis csúcsokat hagy a hab tetején, add hozzá egyesével a tojások sárgáit, majd a száraz alapanyagokat (én 2-3 kanalanként, folyamatosan adagoltam hozzá a tojásos keverékhez), a vaníliaaromát, a citromok héját és a citromlevet is. Egy közepes méretű tepsit bélelj ki szilikonos sütőpapírral, terítsd el benne az enyhén folyós tésztát, és süsd 180-200 fokra előmelegített sütőben egészen addig, amíg szép piros lesz a teteje (nálam 35-40 percet vett igénybe).

A gyümölcsszószhoz a fagyasztott gyümölcsöket, a mézet, a fahéjat, a fél citrom levét és egy kevés vizet forralj össze. Amikor már elfőtte a folyadék igen nagy százalékát, és a gyümölcsszemek is kellően töppedtek, botmixer segítségével keverd homogénné. Még melegen, vagy teljesen hűtve it tálalhatod a tészta mellé (én egy-két szeletet kettévettem, és középen megkentem a lekvárral - úgy is hibátlan volt).

Nyers vegán almáspite golyó

Hétvégén mindketten itthon voltunk, így megadtam a módját, és rendes, háromfogásos ebédet készítettem galamblevessel, rakott csirkemellel és sütivel...vagy legalábbis süteményhez nagyon hasonló édességgel.

Kamaszkoromban édesanyám almás pitéje kihagyhatatlan eleme volt a vasárnapi ebédeknek, amit szívesen pakoltunk be heti elemózsiának is a kollégiumba (de sokszor mentett meg a nap végén...hiába, no, nagyon finnyás vagyok, amihez rendhagyó mértékben járult hozzá az iskolai menza). Imádtam a fahéjas párolt almát, a ropogós, mégis puha tésztát, a porcukrot a tetején, jajj, még most is összefolyik a nyál a számban. Most hétvégén - főleg az aranyló húsleves felett - megint eszembe jutott ez az almás csoda, viszont ahhoz már lusta voltam, hogy nekiálljak tésztát nyújtani és almát párolni. Szerencsém volt, minden hozzávalót megtaláltam itthon egy nyers változathoz.

A nyers golyók és süteményalapok esetén nem fontos, de jó-tudni szabály, hogy ugyanakkora mennyiségű datolyát/mazsolát/egyéb aszalt gyümölcsöt használjunk fel, mint magvat (én elsősorban mandulát és diót szoktam használni, de működhetnek napraforgómaggal, kendermaggal és tökmaggal is). Első látásra úgy tűnhet, hogy a nyers vegán édességek egy kaptafára készülnek, de az elkövetkezendő napokban és hónapokban be szeretném Nektek bizonyítani, hogy mennyire sokoldalú ez az elkészítési mód is :)

Nyers vegán almáspite golyó - hozzávalók (kb. 15-16 db):

1 bögre (2,5 dl) aszalt datolya
1 bögre mandula és dió vegyesen
3/4 bögre almaszirom
1/2 tk fahéj
egy csipet Himalája só

bevonat: eritrit és fahéj

Az összeállítás végtelenül egyszerű. Az almaszirmot és a magvakat tedd késes aprítóba, és őröld durva szemcsés lisztté. Add hozzá a datolyát és a fahéjat, és keverd addig, amíg nem kezd egy kicsit összeállni (ha az alma vagy a datolya túl száraz, és nem akar összeragadni a tészta, adj hozzá egy kevés vizet). Vizes kézzel formázz diónyi nagyságú golyókat, és hempergesd meg őket a fahéjas eritritben. Már kész is vagy, igaz, mennyire könnyű volt? ;)

Kivifagyi gyümölcsdarabokkal

Nehéz egy hosszabb kihagyás után új posztot kezdeni, hiszen azon lamentál a szerző, érdekel-e bárkit is hallgatásának oka. Egy biztos, nem amiatt nem születettek bejegyzések, mert hátat fordítottam volna a konyhának, pusztán az életem érkezett olyan szakaszba, amikor hőn szeretett és imádott hobbimnak, bizony, háttérbe kellett szorulnia. Amíg én a lelkemmel voltam elfoglalva, az időjárás is gondolt egyet, és olyan csodálatos, napos idővel ajándékozott meg, amely gyógyírként szolgált elfáradt testemnek és lelkemnek.

Ilyen szép, napos időben nem is járhat igazán más az ember fejében, mint a fagylalt, közkedveltebb nevén fagyi :) Amikor még egri kollégista voltam, a sétálóutcán, a McDonald's-cal szemben volt egy kis ablak, ahol egy idősebb úr árulta a saját maga által kidolgozott receptek alapján főzött fagyikat. Egész életemben soha, sehol máshol nem ettem olyan ízbombasztikus és krémes fagyit, mint ott. Minden tavasszal alig vártuk, hogy kinyisson, hetente tettünk arra egy kört. Az öreg nagyon értett hozzá, hogyan kell visszacsábítani a vásárlókat: minden héten módosított a kínálaton, hölgyemnek szólította az olyan fiatal csitriket is, mint például én, és mindezek fejében ő adta a legolcsóbban a fagyit az egész városban! A kedvencem a whiskey-s és a keleti csemege fantázia nevű fagyi volt, az utóbbit szeretném majd a közeljövőben jómagam is reprodukálni, bár olyan finom biztos nem lesz, mint amilyen az övé volt. Nem tudom, megvan-e még az üzlet, de ha nincs is, innen üzenem, hogy az Isten áldja azért a sok finomságért, amit tőle kaptunk akkor, majd' 6-8 évvel ezelőtt! :)

A gyümölcsös fagyik nagy kedvenceim, főleg a citromosat imádom, de most Jobbik fél kérésére kivivel készült. Nagyon aggódtam, hogy a viszonylag semleges ízű és nagyon vizes gyümölcsöt hogyan lehet krémes fagylalttá transzformálni, de úgy gondolom, a végeredmény jobb lett a vártnál. Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült olyan márványosra formálnom, mint amilyen Pocak Panna epres fagyija. Életem egyik célja, hogy olyan meseszép paleo fagyit tudjak gyártani!! :)

Kivifagyi gyümölcsdarabokkal - hozzávalók (kb. 7-8 dl fagyihoz):

8 dkg blansírozott mandula
4 dl kókusztej (60%-os Aroy-D)
5 dkg méz
1-2 tk vaníliaaroma vagy 1 vaníliarúd magjai
25 dkg kivi (pucolás után mért súly)

A mandulát tedd késes aprítóba, és 20-25 perc alatt készíts belőle mandulavajat (a művelet közben ügyelj a gépedre is, ha túlmelegszik, inkább tarts szünetet :)). Az elkészült mandulavajhoz add hozzá a mézet, az aromát és a kókusztejet, majd keverd homogén masszává. Töltsd egy közepes méretű dobozba (nálam most ételes doboz, de megőrzött fagylaltos doboz is szuper), és tedd be a fagyasztóba pár órára. Hogy minél krémesebb állagú legyen, óránként egyszer keverd át a krémet.
Közben pucold meg és szeleteld apró darabokra a kivit, és a késes aprítóban pürésítsd. Hogy megőrizzük a fagylalt krémességét, érdemes a kivit megszabadítani víztartalmának nagy részétől, azaz főzzünk belőle lekvárt. Tudom rémisztőnek hangzik, főzés közben az én fejemben is ott motoszkált a gondolat, hogy ez így nem lesz jó, mert a színét és az ízét is el fogja veszíteni, de végül csak a szín miatt kellett egy picit aggódnom :) Amikor már lekvár sűrűségű, húzd le a tűzről, és hagyd teljesen kihűlni. Vedd ki a fagyit a mélyhűtőből, és óvatos mozdulatokkal keverd bele a kivipépet, majd tedd vissza a fagyasztóba egész éjszakára. Fogyasztás előtt szórd meg mandula- és kividarabokkal. Finom, igaz? :)

Kardamomos sültalma-krémleves mézes-diós almával

Akik rendszeresen olvassák a blogot, nem lepődnek meg azon, hogy ismét levest hoztam...kivéve engem :) Bár soha nem tartottam magam levesrajongónak, folyamatosan levest kívánok. Biztosan a hideg teszi...legalábbis ezzel magyarázom ezt a furcsa jelenséget. Majd telefonálok Muldernek és Scully-nak, hogy nyomozzák ki ezt a "paranormális" esetet a konyhámban! Az elmúlt időszakban mindig zöldségből készült, talán azért is, mert a szezonális gyümölcsöket inkább nyersen szeretem, mint megfőzve.

Egyik nap azonban arra keltem, hogy édesanyám utánozhatatlanul finom ananászos almalevese után vágyakozom, így jött az elhatározás, hogy megpróbálom "kifejleszteni" a saját almalevesem. Bár nagy kedvencem a zöldalma, az mégiscsak nyersen az igazi (és leveshez igen drágállottam), így végül a pénztárcakímélőbb Idared mellett döntöttem. Sok helyen körbenéztem, ki hogyan fűszerezi és milyen alapanyagokkal párosítja az almát, végül Edó receptje inspirált a legjobban, némi változtatást eszközölve, saját ízlésre szabva. Ez a verzió most szegfűszeget is tartalmaz, de ha legközelebb készítem, vaníliával fogom helyettesíteni, úgy még finomabb lesz...de lehet ennél is finomabb? :)

Kardamomos sültalma-krémleves mézes-diós almával - hozzávalók:

a leveshez:
3 nagyobb alma
6 dl víz
2 dl kókusztej
fél citrom leve
2 tk őrölt kardamom
1 tk őrölt fahéj
1/2 tk őrölt szegfűszeg
1 db csillagánizs
7 ek eritrit - sajnos, a vásárolt almák nem voltak elég édesek, így ekkora mennyiséget igényelt, de azt ajánlom, mindenképp kevesebbel kezdd, és folyamatosan adj hozzá többet, ha szükséges
1 ek méz

a levesbetéthez:
1 kisebb alma
1 ek méz
1 marák durvára aprított dió

Az almákat mosd meg alaposan, vágd ketté őket, a magházakat távolítsd el, és egy kiskanál segítségével a vágott felét kend meg mézzel. 180-200 fokra előmelegített sütőben süsd meg az almákat. Közben a vízhez add hozzá a fűszereket és tetszőleges mennyiségű eritritet, és forrald fel. Ha az almák elkészültek, egy villa segítségével távolítsd el a héjat, és vágd apró kockákra a gyümölcshúst. Add hozzá a fűszeres vízhez, dúsítsd kókusztejjel, és egy botmixer segítségével turmixold teljesen homogénné. Tedd vissza a tűzre, és hagyd, hogy újra felforrjon.

A levesbetéthez az almát hámozd meg, és vágd kisebb kockákra. Hevítsd fel a mézet egy teflonos serpenyőben, és amikor már habzik, add hozzá az almát. Amikor az alma már eléggé megpuhult, dobd rá a durvára vágott diót is, és párold még 4-5 percig.

Tökmaglisztes banánkenyér aszalt fügével

Nagyon kedvelem a banánkenyeret, rendkívül laktató reggeli. Bár magas a kalóriatartalma, mivel két kis, vékony szelet is elég belőle délig, nem aggódom, hogy negatívan befolyásolná a diétám. Egy nagy bögre teával kiegészítve nagyon ideális reggeli (vacsorának nem ajánlanám, az esti szénhidrát-bevitel nem a legjobb megoldás éhség ellen).

Nagyon kedvelem a tökmaglisztet, a rendkívül karakteres ízét. Minden ételt meghatároz, amelybe belekerül, sokan ezért is ódzkodnak tőle. Mivel volt itthon egy megbontott csomagom, nem szerettem volna, ha kukában végzi, így tettem egy próbát, hogyan lehet összeházasítani a két kedvencem. Az első kísérlet sem sikerült rosszul, ízre nagyon jó volt, de az állaga túlságosan is tömör volt. Ez a változat azonban minden lécet magasan átvitt, mindenki, aki kóstolta, nagyon meg volt vele elégedve. A banánon és a fügén kívül semmilyen édesítőszer nincs benne, de nekem még így is elég édes, sőt, néha túlzottan is :) Nagy kedvenc lett, biztos vagyok benne, hogy még sokszor el fog készülni a konyhámban.

Tökmaglisztes banánkenyér aszalt fügével - hozzávalók:

2 nagyobbacska érett banán
15 dkg tökmagliszt
10 dkg darált, blansírozott mandula
2-3 ek kókuszliszt
2+1 csapott tk szódabikarbóna
7-8 db aszalt füge
1/2 bögre olivaolaj (kb. 1,25 dl)
3 tojás
2 ek forralt ví
fél citrom reszelt héja
díszítésként szezámmag és tökmag

Az aszalt fügét vágd apró darabokra, szórd meg 1 tk-nyi szódabikarbónával és merd rá a forró vizet. A száraz alapanyagokat keverd össze egy nagyobb tálban. A tojásokat, a banánt és az olivaolajat egy botmixer segítségével pürésítsd teljesen homogén masszává, majd keverd a száraz hozzávalókhoz. Végül add hozzá az aszalt fügét is. Egy sütőformát bélelj ki sütőpapírral és simítsd bele az enyhén folyós tésztát. Végül szórd meg tökmaggal és szezámmaggal, és süsd 45-50 percig 180-190 fokra előmelegített sütőben. Mielőtt szeletelnéd, hagyd kihűlni.

Bajor csokoládépuding gránátalmával és kókuszcsókkal

Soha korábban nem készítettem házilag pudingot, tökéletesen meg voltam elégedve a zacskós, bolti változattal, illetve a poharas édességekkel a hűtőpultból. Nem is értettem, mások miért kínlódnak vele ahelyett, hogy pár perc főzés után akár már melegében ehették volna a vaníliás-csokis-epres-akármilyen ízesítésű finomságot. Finomságot?!! - kérdeznék sokan tőlem, teljesen jogosan, hiszen hogy lehet akármit is finomnak nevezni, amiben ennyi adalékanyag, ízfokozó, ételfesték, és még ki tudja, mi minden más van.

Paleósként nem volt kibúvó, ha megkívánom a pudingot, házilag kell legyártanom. Előzetes várakozásaimmal ellentétben maga a munkafolyamat sem volt sokkal hosszadalmasabb, mint amikor porból készítettük, de az íze! Ha azt mondom, fényéveket ver a poros változatra, az sem fedi le a teljes valóságot. Eszméletlen ízletes, minden egyes kanálnál érződik, hogy valódi alapanyagokból készült. Mivel a pudinghoz csak a tojások sárgájára volt szükségem, a fehérjékből kókuszcsók készült, és hogy gyümölcs is legyen a desszertben, gránátalmával egészítettem ki Orsi egyébként is fenomenális receptjét.

Bajor csokoládépuding gránátalmával és kókuszcsókkal - hozzávalók (4 db 2 dl-es pohárhoz):

a pudinghoz:
3 dl kókuszkrém (Cocomas)
2 dl víz
4 tojás sárgája
10 dkg 70%-os étcsokoládé
4 dkg eritrit
1/2 tk vaníliapor
1 tk útifű maghéj

a kókuszcsókhoz:
4 tojás fehérjéje
15 dkg kókuszreszelék
2 ek eritrit
1/2 lime leve
1 mk szódabikarbóna

+ fél gránátalma magjai

A tojások sárgáját és az eritritet kézi habverő segítségével keverd simára a kókuszkrémmel és a vízzel. Tedd kis lángra, és folyamatosa kevergetve melegítsd fel (olyan meleg legyen, hogy az ujjad még bírja a hőt). Add hozzá a kis kockákra tördelt csokoládét és a vaníliaport, és kevergesd, amíg teljesen fel nem olvad, majd végül add hozzá az útifű maghéjat is, és, a folyamatos kevergetést meghagyva, tartsd a tűzön addig, amíg besűrűsödik a puding. Adagold pohárkákba, és tedd legalább egy éjszakára a hűtőszekrénybe.

A kókuszcsókhoz a tojások fehérjét pici Himalája sóval keverd kemény habbá, majd óvatosan, folyamatos kevergetés mellett, vigyázva, hogy a hab ne törjön össze, add hozzá az eritrittel és szódabikarbónával elkevert kókuszreszeléket és a lime levét. Egy kiskanál segítségével halmozd sütőpapírral bélelt tepsibe, és szárítsd 175 fokra előmelegített sütőben nagyjából 15-20 percig.

Gránátalmás narancslekvár

Az alábbi recept szintén a vizsgamentes hét folyományaként született.

Nagyon szeretem a különböző lekvárokat, bár nem fogyasztottam, és nem is fogyasztom túlságosan gyakran. Szívesen kentem meg vele a pirítósom vagy szívesen csempésztem bele a kedvenc süteményeimbe (zserbó, ah...) vagy Skóciában szívesen elmajszoltam pár kanállal egy szelet sajttorta mellé. A kedvencem a sárgabarack-lekvár, édesanyámé verhetetlen a maga kategóriájában, megközelítőleg sem ízlett annyira egyik sem, mint az övé (és az enyém, mert az elmúlt pár évben, bizony, már együtt készítettük). Az is előfordult, hogy tanulás közben lekvárt nassoltam csoki vagy gyümölcs helyett (azt hiszem, rossz döntést hoztam minden egyes alkalommal, amikor így tettem :) ).

Azonban már jó ideje nem ettem és nem is kívántam, egyáltalán nem hiányzott az "új" konyhámból. Ezért is volt meglepő, hogy valamelyik nap úgy ébredtem, hogy majd' megvesztem egy kis lekvárért. Gyorsan a tettek mezejére léptem, és szétnéztem a hűtőben, milyen gyümölcsöt tudok feláldozni a lekvárkészítés oltárán. Pár narancs és egy kis gránátalma árválkodott elfogyasztásra várva... Gondoltam, érdekes kombináció lesz, próbáljuk meg! Mission completed and the result is more than awesome!! :)

Gránátalmás narancslekvár - hozzávalók (1 db 2 dl-es üveg):

2 öklömnyi narancs (168 cm vagyok, szóval az én öklöm nem túl nagy :) )
1/2 nagyobbacska gránátalma magjai
3-5 ek eritrit
1/2 lime leve
1 csillagánizs

Kezdd a macerásabb résszel. A narancsok héját egy zöldséghámozó segítségével távolítsd el úgy, hogy minél kevesebb fehér rész maradjon a szép, narancssárga héjon, mert az megkeserítheti a lekvárod. A levágott narancshéjakat vágd gyufaszál vastagságú kis csíkokra (ha hosszúnak találod a csíkokat, meg is felezheted őket). Ez egy kis ideig eltart, de nem szabad feladni, a befektetett munka triplán megtérül! :)
A gránátalma magjait 3 ek eritrittel tedd késes aprítóba vagy turmixba, és pürésítsd. Ha nem szereted a gránátalma-magok apró magocskáit, szűrd át a pürét egy konyhai szűrőn vagy gézlapon. A gránátalma-masszát tedd egy magasabb falú fazékba, és kezdd el felforralni. Amikor már veszített a levéből, add hozzá a vékony csíkokra vágott narancshéjat, a lime levét és a csillagánizst (és ha még édesebbre szeretnéd, eritritet ízlés szerint). Addig főzd a szirupban, amíg majdnem teljesen megpuhul.
Közben a narancsokat szedd cikkekre, és filézd ki őket (újabb kissé időigényes munka...). Vágd apró kockákra, és idővel add hozzá a gránátalmás-narancshéjas masszához. Főzd fedő alatt addig, amíg a narancsok teljesen szétfőnek, majd vedd le a fedőt, és hagyd a tűzön addig, amíg eléri a megfelelő lekvár-sűrűséget (nálam nagyjából a főzési idő 60-75 perc volt). Még forrón töltsd kis üveg(ek)be, zárd le, és állítsd fejre legalább 15 percre.

Megjegyzés: Nem tudom, mások is megfigyelték-e már, de az eritrit a lekvárokban hajlamos kikristályosodni. Engem nem zavar, élvezem, ahogy ropog a fogam alatt. Ha úgy gondolod, ezt mindenképp szeretnéd elkerülni, használhatsz mézet édesítőszerként.

Kesudiós paleo kenyér májkrémmel és meggy chutney-val

Ismét kenyér. Egy hagyományos étrendű családban a kenyér kihagyhatatlan eleme gyakorlatilag bármelyik étkezésnek az elfogyasztandó ételtől függően. Bár különösebben sosem voltam nagy kenyérrajongó (ha már pékáru, akkor péksüti, abból tulajdonképpen bármi és bármennyi, kivéve a brióst, ő valahogy sosem tudott meggyőzni), azért néha én is el-elcsábultam, ha édesanyámék foszlós, még meleg fehérkenyérrel tértek haza. Bár már majdnem egy éve nem eszem kenyeret (a kenyérről való lemondásom sokkal hamarabb kezdődött, mint a paleo életmód), néha bizony rámtör a hiánya.

Egy paleós sorstársam az egyik nap - bár nem személyesen, csak úgy indirekt - olyan kenyérreceptet "tett az orrom elé", ami azt ígérte, meglepően kenyérszerű lesz a végeredmény: ropogós külső, kenyérszerű belső. Bár egy ideig rá sem tudtam nézni a paleo kenyerekre (az egyik kenyérsütésem csúnya véget ért, fűszerekkel kísérleteztem...és kicsit elmértem az arányokat), ez a recept rendkívül csábító volt. A kenyér beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, csak azt sajnálom, hogy elfelejtettem megpörkölni a kesudiót, úgy biztosan még ízletesebb lett volna. Májkrémmel és meggy chutney-val ettem, mennyei volt. Bár furcsának tűnhet az édes és a sós kenyérrevaló kombinálása, meglepően jól működnek együtt. Sőt, a májkrémemről Jobbik fél megjegyezte, hogy utána teljes csalódás volt a korábban aranyminőségűnek hitt bolti májkrém. Hát kell ennél nagyobb dicséret? :)

Kesudiós kenyér májkrémmel és meggy chutney-val - hozzávalók:

10 dkg finomra őrölt (héjas) mandula
8 dkg pörkölt, finomra őrölt kesudió
1 marék (pirított) szezámmag
2 tojás
1 nagy csipet szódabikarbóna
1 mk almaecet
ízlés szerint só és annyi víz, hogy könynen keverhető, lágy tésztát kapj

a meggy chutney-hoz:
35 dkg (fagyasztott) magozott meggy
egy kisebb fej vöröshagyma
8-10 szem aszalt szilva - én édesítőszer helyett használtam, ha valaki édesebbre szeretné: 1-2 tk méz vagy 1 ek eritrit
fűszerkeverék - mennyiség és fűszerek ízlés szerint, nálam most: szegfűszeg, szerecsendió, fahéj (ebből volt a legtöbb), őrölt gyömbér, vaníliás zöldbors és Cayenne bors, kardamom

A kenyér száraz hozzávalóit keverd össze egy kis tálkában. Verd fel a tojásokat, adj hozzá nagyjából 0,5 dl vizet és az almaecetet, majd vegyítsd a száraz alapanyagokkal. Ha nem elég lágy a tészta, adj még hozzá vizet. Simítsd sütőpapírral bélelt sütőformába, és előmelegített sütőben, 175-180 fokon süsd addig, amíg nem kap finom, ropogós kérget.

A meggy chutney-hoz vágd apró kockákra a vöröshagymát, és párold meg kevés kókuszzsíron. Add hozzá a fűszereket, majd a lecsöpögtetett meggyet tedd rá a fűszeres hagymaalapra. Ha levesesebbre szeretnéd, adj hozzá a meggyléből. Addig főzd, amíg a leve nagy részét elfövi. Nagyjából félidőben add hozzá az aszalt szilvát (kisebb darabokra vágva), és ha szükséges, mézet. Melegen és hidegen is nagyon finom.

Pisztáciás "piskóta" tejszínes-gyömbéres narancskrémmel

A karácsonyi lazítás idején sokat lógtam a tévé előtt (gyakorlatilag az év egyetlen szaka, amikor be van kapcsolva, persze, leszámítva az olimpiákat), különösen sok időt töltöttem a TV Paprika nézésével. Rengeteg jó ötlettel és érdekes fogásokkal ismerkedhet meg az ember, és pillanatok alatt meg lehet tervezni a menüt hetekre előre. Mindig ámulok és bámulok az ételek és hozzávalók kavalkádján, és ájultan nézem azt a számtalan finomságot, amelyeket percek alatt varázsolnak a tányérokra. Sokszor a legegyszerűbb ötletek és fogások a legínycsiklandóbbak.

Az egyik műsorban olyan desszertet készítettek, amelyet kifejezetten a lisztérzékenyek kedvéért állítottak össze. Sajnos, a teljes recept feljegyzésére nem volt időm, de mivel nem volt különösebben bonyolult, nagyjából megjegyeztem, paleósítottam, és ízlésemre formáltam. Meg kell hagyni, osztatlan sikert aratott az omlós és könnyű piskóta, valamint a kissé savanykás krém, amit gyorsan rögtönöztem a torta mellé. Csak a pisztácia pucolása ne tartott volna olyan sokáig! :)

Pisztáciás piskóta tejszínes-gyömbéres narancskrémmel - hozzávalók:

15 dkg tisztított, natúr pisztácia
2 tojás
8 dkg eritrit
csipet só
1,5 tk szódabikarbóna
1 narancs héja

2 kisebb narancs
1 dl Cocomas
kb. 2 cm-nyi frissen reszelt gyömbér
1 csillagánizs
2-3 ek eritrit

Első lépésként, ha héjas pisztáciát vásároltál, szabadítsd meg a pisztáciát attól. Ez hosszadalmas, fárasztó és az ujjaknak igen fájdalmas művelet, viszont pénztárcakímélőbb :) Aprítsd ízlés szerint, nálam most elég darabos maradt. Válaszd szét a tojásokat, a sárgákat 3 dkg eritrittel fehéredésig keverd, majd add hozzá az őrölt pisztáciát és 1 narancs héját. Ebben a stádiumban a massza eléggé masszív, de ez nem gond. A tojások fehérjét egy csipet sóval és 5 dkg eritrittel verd kemény habbá, egészen addig, amíg a habverő kis csúcsokat kezd hagyni a habban. Apránként, ügyelve, hogy ne nagyon törjön össze a hab, keverd a pisztáciás masszához. Tedd "kivajazott" vagy sütőpapírral bélelt 18 cm-es kapcsos tortaformába, és süsd 180 fokon 20-25 percig.

A krémhez a narancsokat tisztítsd meg és darabold fel kis kockákra (én ki is filéztem, nehogy kesernyéssé váljon a krém). Add hozzá a gyömbért, a csillagánizst és az eritritet, valamint 2-3 ek hideg vizet is. Tedd a tűzre, és kevergesd addig, amíg el nem fövi a leve nagy részét. Add hozzá a kókuszkrémet, és főzd addig, amíg ismét besűrűsödik. Ha nem szereted darabosan, botmixerrel teheted homogénebbé.

Csokis-diós banánkenyér

Hetek óta olyan receptekbe botlok, amelyek karobot tartalmaznak kakaó helyett. A héten bevásárlás közben véletlenül találtam rá az egyik polcon a szentjánoskenyérfa-őrleményre, azaz a karobporra, és úgy döntöttem, ha ilyen sokan szeretik és bíznak benne, bizony, én is teszek egy próbát.

Mit kell tudni a karobról? A szentjánoskenyérfa termése már évezredek óta ismert a világ különböző konyháiban, egyes hiedelmek szerint maga Keresztelő Szent János is ezt vette magához sivatagi bolyongása során. A karob számos olyan anyagtól mentes, amelyek az allergiák legfőbb okozói, így fogyasztása széles körben ajánlott a különböző érzékenységben és asztmában szenvedők számára. Többek között nem tartalmaz teobromint, amely a koffeinhez hasonló serkentő anyag, és koleszterint, valamint glutén- és laktózmentes, és nátrumszegény is. Színében és illatában egyaránt hasonlít a kakaóporra, azonban ízlelésre enyhén édesebb, így alkalmazásakor egyéb édesítők használata sem szükséges (kivéve a nagyon édes szájúak esetében). Ezen felül gazdag A- és B-vitamin forrás, nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot és elemi rostokat. Fogyókúrázók számára is javallott, hiszen a kakaóval szemben kevesebb a zsírtartalma.

Jó ideje szemeztem TücsökBogár csokis banánkenyerével, így véletlen találkozásom a karobbal (és 1-2 megbarnult banán a hűtőben) arra ösztönzött, hogy kipróbáljam a régóta dédelgetett receptet.

Csokis-diós banánkenyér - hozzávalók:

20 dkg finomra őrölt héjas mandula
5 dkg finomra őrölt kókuszreszelék
4 dkg karobpor
5 dkg durvára vágott dió
5 dkg felaprított étcsoki (nálam 70%-os)
1 tk szódabikarbóna
3 tojás
10 dkg olvasztott kókuszzsír
2 nagyon érett banán
2 tk méz - reméltem, hogy nem egyedül eszem meg, ezért tettem bele egy kis édesítőszert is :)

A száraz hozzávalókat tedd egy tálba. A banánt, a tojásokat, a kevés mézet és a kókuszolajat botmixer segítségével pürésítsd, majd add hozzá a szárazanyagokhoz. Alaposan keverd el, majd töltsd sütőpapírral bélelt sütőformába, és 180 fokra előmelegített sütőben süsd 45-50 percig. Porított xilittel tálaltam.

A karobról az alábbi linkeken olvastam:
http://www.szeretlekegeszseg.hu/blog/karob-a-kakao-es-a-csokolade-egeszseges-alternativaja/
http://www.napfenyesetterem.hu/vegan-eletmod/mire-jo-a-karob

Megjegyzés: Próbáltam olyan képet készíteni, hogy a xilit lágyan hullik a sütire, de sajnos az én fényképezőgépem ilyen finomságokra nem képes. Aggodalomra semmi ok, ez az óriási mennyiségű "porcukor" lekerült a sütiről fogyasztás előtt! :) (DE a szép kontraszt miatt ilyen állapotában is készült egy kép).

Diósült narancsos-kakukkfüves sült répával

Az ünnepek végével lassan a kedvem is elment a húsevéstől. Be kell vallanom, bár nagy húsevő vagyok, alkalmanként annyira telítődöm a különböző húsokkal, hogy minden mást szívesebben megeszek, csak húst ne lássak a tányéromon. Ha korábban ebbe a szakaszba értem, mindig túrós tésztát, sonkás-tejszínes gnocchit vagy krumplipürét készítettem párolt gombával, de a jelenlegi életmódom nem igazán tolerálja ezeket a megoldásokat.

Mivel az ünnepek alatt - a sok eszem-iszomtól - a gyomrom is tágult egy picit, így egy sima saláta nem tűnt opciónak - legalábbis 1-2 hétig még biztosan nem. Ha nincs ötletem, hogy mit készítsek, és ha valami új ízre is vágyom, mindig benézek a vegán és vegetáriánus blogokra. Ezeken a honlapokon mindig egy teljesen más világot fedezek fel magamnak, és olyan fogásokba botlom, amelyek létezéséről soha nem is hallottam korábban. Így keveredtem el ismét Anna vegetáriánus receptgyűjteményéhez, ahol ezzel a fantasztikus főétel-ötlettel ismerkedtem meg. Sülés közben végig az járt a fejemben, hogy egy kis manó talán húst is csempészett a tepsibe, hiszen teljesen olyan illat terjengett a konyhámban, mintha fasírtot sütnék. És az íze - mennyei. A köretet Jamie Oliver inspirálta.

Diósült narancsos-kakukkfüves sült répával - hozzávalók:

A diósülthöz:
25 dkg mandula-dió-szezámmag keverék
40 dkg paradicsom hámozva, felkockázva
1 nagyobb fej vöröshagyma
3 tojás
5 dkg parmezán - ebből bizony kicsit több kellett volna, de csak ennyi volt itthon, így került 3 kisebb tojás a masszába az eredeti recept 2 tojása helyett
1 tk morzsolt kakukkfű
2 tk szárított zsálya
1 ek aprított petrezselyem
1/2 tk menta - ebben hiányt szenvedtem, de legközelebb, remélem, ez is kerül bele
1 tk dijoni mustár
1 tk friss citromlé
ízlés szerint só és feketebors

A sült répához:
6 közepes szál répa
1 nagyobb narancs
1-2 csipet Himalája-só
1-2 csipet morzsolt kakukkfű
nagyon kevés vaj - ez a paleóban kompromisszum, ghível helyettesíthető

A diósülthöz a magkeveréket aprítsd durvára, majd pirítsd meg egy serpenyőben. A paradicsom meghámozásához tégy fel forrni egy kevés vizet, és amikor gyöngyözni kezd, tedd bele a paradicsomokat. Ha megrepedt a héjuk, zárd el a gázt, hűtsd le és hámozd meg, majd darabold fel őket egészen apró kockákra. Aprítsd fel a vöröshagymát, és ha friss fűszereket használsz, azokat is, majd keverd hozzájuk az összes többi hozzávalót. Sütőpapírral bélelj ki egy 18-20 cm-es tortaformát, öntsd bele a masszát, és tedd 180 fokos sütőbe körülbelül 40-45 percre. Akkor jó, ha a hústűt tisztán húzod ki a sültből.

A répákat hámozd meg, majd vágd fel nagyobb darabokra, és fektesd őket egy tepsibe. A narancs héját egy zöldséghámozó segítségével vágd a répa tetejére, vigyázva, hogy a sárga héj alatti fehér rétegből ne kerüljön az ételbe. Csavard rá a narancs levét. Szórd meg sóval és kakukkfűvel, tégy a tetejére egy kevés vajat, majd fedd le alufóliával. 180-200 fokos sütőben süsd előbb 1 órán keresztül, majd távolítsd el a fóliát, és süsd még további 10 percig. Ínycsiklandozó, nem igaz? :)

Lenmagos minipalacsinták datolyaszilvával

Mindig is szerettem az édes reggeliket, ez az egyik oka annak, hogy ebben a napszakban eszem gyümölcsöt a legszívesebben. Ennek ellenére palacsintát még soha nem készítettem reggelre, amerikai típusút pedig pláne nem, mindig is a kis, vékony, szinte átlátszó "crépe" híve voltam. Azonban Trollanyu paleós receptjeit látva összefolyt a nyál a számban, és úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek a lenmagos változatnak is. Elhatározásomban az egyre borongósabbá váló időjárás is segített, hiszen ilyen hideg reggeleken az ember bizony vágyik valami melegre a reggeliző asztal mellett.

Igen ám, de mit egyek a palacsintámhoz? Tudom, miért ne ehetném üresen, csak úgy magában, hiszen úgy is nagyon ízletes. Mindig is szerettem valamivel megbolondítani a natúr palacsintát, a családban a legnépszerűbb természetesen a baracklekváros volt. Mivel nem rendelkezem cukormentes lekvárral, a mézfogyasztásomat pedig igyekszem a minimumra csökkenteni (a diéta nem igazán kedveli mint alapanyagot), a gyümölcsszósz mellett tettem le a voksom. Ebben az időszakban, amikor a körte és a szilva már kifutó példány a termelői piacon, mindig megjön a kedvem a datolyaszilvához (külföldi nevén hurmához, vicces nevén kakigyümölcshöz). Első németországi látogatásomig nem is hallottam ennek a gyümölcsnek a létezéséről, viszont általános derültséget okozott, amikor az egyik kedves barátnőm nevetve mesélte, hogy kakit árulnak a müncheni piacon. A neve rögtön beégett a memóriámba, és egy-két évvel később, immár valamelyik hazai szupermarketben vettünk először (ekkorra már a család érdeklődését is kellően felkeltettem). Szerelem volt első látásra és kóstolásra! Finom, lédús, sárgabarackos, nagyon nagyon édes és különleges. Nem volt kérdés, miből is készül az a bizonyos gyümölcsszósz ;)

Visszatérve a palacsintára, be kell vallanom, a Trollanyu által tapasztaltak egy részét én is érzékeltem, annak ellenére, hogy nem az egész adagot csináltam darált magból. Legközelebb az egész lenmaglisztből készül majd a gyomrom kímélése érdekében (pedig magból mennyivel olcsóbb lenne!).


Lenmagos minipalacsinták datolyaszilvával - hozzávalók:

5 dkg finomra őrölt lenmag
5 dkg lenmagliszt
1/2 tk szódabikarbóna
1 tk útifű maghéj
2 tojás
1 tk almaecet
1 dl Cocomas kókusztejszín
1 dl 100%-os narancslé
3 dkg xilit (nagyjából 2 púpozott ek)
diónyi kókuszzsír

1 db nagyon érett és 1 db érett datolyaszilva
1/2 dl narancslé
egy fél citrom leve
1 ek méz - elhagyható
1 nagyobb marék mazsola
1 kk mézeskalács-fűszerkeverék

Őröld meg a legmagot, majd keverd össze a legmagliszttel, a szódabikarbónával és az útifű maghéjjal. Verd fel a tojásokat, majd add hozzá az almaecetet és a narancslével elkevert kókusztejszínt. Óvatosan adagold hozzá a száraz alapanyagokat is. Ne ijedj meg, az útifű maghéj összekapja a tésztát, és eléggé masszív lesz. Ha kicsit folyékonyabb tésztára vágysz, adj még hozzá narancslevet, vagy keverj el benne villával összenyomkodott banánt. A kókuszzsírt hevítsd fel egy teflonos sütőben, és szaggass a tésztából kis halmokat, majd lapogasd el őket (ha nagyon sűrű a tészta, ez igen macerás tud lenni, de minden csepp verejtéket megér a végeredmény). Szintén nem Te vagy a hibás, ha a palacsintát megfordítva azt érzékeled, hogy túlságosan megbarnult, szinte égett színe lett, a lenmag így viselkedik, az ízén mit sem változtat.

A datolyaszilvákat vágd apró darabokra, tedd egy füles fazékba, majd öntsd fel a narancs- és citromlével, add hozzá a mézet és a fűszert, és főzd addig, amíg besűrűsödik.

Jobbik fél is lelkesen tűrte befelé, így azt hiszem, igazán finom reggelit alkottam :)

Szilvás-meggyes energiagolyók

Tudom, azt mondtam, hogy kevesebb édességet fogok enni, de egyszerűen ennek a receptnek nem tudtam ellenállni. Szerintem lassan le kellene tiltani a hozzáférésem Pocak Panna blogjához, különben a diétám ellenkező eredménnyel fog zárulni :)

Talán megkímél a szemrehányásoktól az a tény, hogy ez az édesség nyers alapanyagokból készült, nem igényel sütést, így az összetevőkben lévő számos vitamin és ásványi anyag mindenféle sérülés nélkül, közvetlenül jut be a szervezetünkbe, ott kifejtve jótékony hatását. Mindezek mellett tanulás közben jólesik valami igazán finom és egészséges falatkával feltöltődni, ha az energiaszintünk már nagyon a végét járja.

Szilvás-meggyes energiagolyók - hozzávalók:

10 dkg aszalt meggy
10 dkg aszalt szilva
15 dkg mandula
10 dkg dió
2 marék mazsola
1 tk őrölt fahéj
1 ek méz

A hozzávalókat tedd az aprítógépbe, és pépesítsd addig, amíg nem kapsz egy teljesen homogén masszát, amely könnyen alakítható. Formázz belőle kis golyókat, fogyasztásig tárold hűtőszekrényben. Díszítheted is a kis golyókat, nálam egy részére natúr kakaópor és szezámmag került.

Almás-körtés paleo morzsasüti

A diéták és életmódváltások alkalmával a legnehezebb mindig az ebéd és/vagy (inkább vagy) vacsora utáni desszert kérdése. Joggal nevezhetem magam édességfüggőnek, hiszen gyakorlatilag muszáj minden nap ennem valami édeset, legyen az akár gyümölcs, akár valamilyen bűnösebb "élvezet". Ez a konyhai pályafutásomra is igaz: még a legegyszerűbb ételek elkészítésében is bizonytalan voltam, amikor már tortákat sütöttem a család minden tagjának a megfelelő alkalmakra, akár születésnapra, akár névnapra, akár csak úgy, kedvtelésből, pihenésképp. Mióta paleózom, igyekszem olyan édességekkel előrukkolni, amelyeknek a fő összetevője valamilyen gyümölcs, aszalva vagy frissen, nyersen.

A morzsasüti gondolatával már évek óta kacérkodtam, de valahogy soha nem volt kedvem nekifogni. Most azonban kedvem támadt kísérletezni, így megpróbáltam a még korábban nem készített (és ebből kifolyólag megfelelő tapasztalatokkal sem szolgáló) morzsasütit az asztalra varázsolni. Az első kísérlet szerintünk nagyon ízletes lett, bár legközelebb a morzsa rétegét kicsit alacsonyabbra csinálom. Finom, szaftos, könnyű desszert, bármikor megennék belőle egy pohárral! :)

Almás-körtés morzsasüti - hozzávalók:

1 db nagyobb zöldalma
1 db közepes (vilmos)körte
1 mk fahéj
1 mk őrölt gyömbér
1-2 db csillagánizs
kb. 1 dl Cocomas kókusztejszín

6 dkg törökmogyoró
6 dkg dió
2 ek kókuszreszelék
1 mk fahéj
fél ek xilit


Az almát és a körtét mosd meg alaposan, semmiképp se héjazd meg! Vágd apró kockákra, majd egy kevés vízzel (nagyjából két blöggyintés) tedd fel főni egy fazékban. Add hozzá a fűszereket, és várj addig, amíg egy kicsit összeesik. Ha ez megtörténik, öntsd fel a kókusztejszínnel, várd meg, amíg el kezd buborékozni, és és húzd le a tűzről.

A mogyorót, a diót, a kókuszreszeléket, a xilitet és a fahéjat tedd aprítóba, és dolgozd össze addig, amíg nem kezd a gépben összetapadni. Adagold a gyümölcsös keveréket kis poharakba, majd fedd be a magmorzsával. Tedd előmelegített sütőbe, és süsd 10-15 percig, egészen addig, amíg a morzsa meg nem barnul egy kicsit. Még frissen, vagy kihűlve (nem paleósoknak tejszínnel tálalva) egyaránt nagyon ízletes.

"Egzotikus" csirkecomb deluxe kelbimbóval

Az elmúlt napokban rengeteg receptes blogot kerestem fel, hogy valami igazán különlegeset keressek a hétre. Az őszi szünetnek köszönhetően "rengeteg" (természetesen az előző hetekhez viszonyítva) szabadidőre tettem szert, így azt terveztem, olyat főzök, amire máskor nem lenne időm. Aztán rájöttem, hogy az időm tölthetném pihenéssel és kulturálódással (értsd: végre jutna időm moziba menni vagy múzeumba) is, így némileg módosítottam a terveimen, és olyan étel után kutattam, ami bár különleges, nem igényel különösebben sok pepecselést.

Nagyon kedvelem a gyümölcs-hús párosítást, legyen az édes vagy kicsit savanykás. Ebben a receptben nem kellett egyik mellett sem letennem a voksom, hiszen az ananásznak és a hagymának köszönhetően édes, míg a citromnak hála kellemesen savanykás lett a végeredmény. Ráadásul a csirke is kiemelten fontos szerepet játszik az étrendemben, sokkal szívesebben választom a fehérhúst a vörös helyett (egyetlen kivétel a sertés, az az abszolút No. 1). A körettel kapcsolatban nem tudtam döntésre jutni, hogy a hálaadásnapi baconös vagy a különlegesebbnek tűnő diós kelbimbót készítsem el, így végül mindkettőből került a köretbe. Igazán fantasztikus és színes fogást tálalhattam, ami biztosan alapdarabja lesz a "receptes könyvemnek". Az inspirációt köszönöm PaleoKonyhának.

Egzotikus csirkecomb deluxe kelbimbóval - hozzávalók:

6 db csirke felsőcomb
2 szelet ananász
2 citrom leve
só és őrölt feketebors ízlés szerint
1-2 db vöröshagyma
0,5 dl száraz fehérbor - ennek híján víz is megteszi

35 dkg friss vagy fagyasztott kelbimbó
2 marék dió
2 szelet házi sonka
kevés olívaolaj
só és őrölt feketebors ízlés szerint

A csirkecombokat mosd meg alaposan, majd bőrös felével tedd őket egy száraz serpenyőbe, és süsd aranybarnára. Miután a másik oldaluk is szép piros lett, helyezd egy tepsibe, amit előzően kibéleltél hagymakarikákkal. A csirkecomokat locsold meg a két citrom kifacsart levével, és szórd meg apró kockákra vágott ananásszal. A fennmaradó ananászt szórd a hagyma közé. Öntsd fel a fehérborral/vízzel, majd fedd le alufóliával, és süsd előmelegített sütőben 40 percig, majd fólia nélkül egészen addig, amíg szép piros nem lesz.

Közben mosd meg alaposan a kelbimbót, és vágd félbe. A házi sonkát vágd apró kockákra, és süsd egészen addig, amíg nem válik pörcössé. A fennmaradt zsiradékhoz adj egy kevés olívaolajat, majd dobd rá a félbevágott kelbimbókat. Ha a puhára főtt zöldségeket szereted, tedd a kelbimbót lobogó vízbe körülbelül 7-8 percre, majd szűrd le, és aztán pirítsd meg az olajon. Amikor kellemes, karamelles színe lesz, add hozzá a sonkát és a száraz serpenyőben megpörkölt diót is.

Sült karfiol szilva chutney-val

Bár a hétvége fantasztikusan telt, hiszen az idő és a táj is nagyon szép volt ott, amerre jártunk, a könnyed ebédeknek pár nap erejéig búcsút kellett intenem, és bizony, a gyomrom megsínylette az étrendtől való - némileg radikális - eltérést. Öt hónap után például újra a villám végére tűztem egy-két falat krumplit, és be kell vallanom, hogy bár a belőle készült tócsni nagyon ízletes volt, nem vágyom visszakerülni a burgonyafogyasztók népes táborába. Így a hét elejére olyan ételt kerestem, amely "gyógyírt" jelenthet megfáradt gyomromnak, és rápillantva a feltornyosuló egyetemi feladatokra, a "drága" időmből sem rabol el túl sokat.

Eszembe jutott kedvenc vegetariánusom blogja, amelyen pár héttel ezelőtt egy nagyon szép fotóval illusztrált receptbe botlottam, és mivel - meglepetésemre - minden hozzávaló megvolt a konyhámban, neki is láttam elkészíteni. A művelet nem vett igénybe 1 óránál többet, és az eredmény sem okozott csalódást. Sokan furcsállni fogják, hogy a gyomrom megnyugtatására viszonylag csípős ételt választottam, de én már csak ilyen ritka példány vagyok! :)

Sült karfiol szilva chutney-val - hozzávalók:

1 kis fej karfiol
őrölt fehérbors
só
olívaolaj

1 nagyon kicsi fej hagyma
30-35 dkg szilva
az alábbi fűszerek ízlés szerint: Cayenne bors
                                                   fahéj
                                                   szegfűszeg
                                                   szerecsendió
                                                   green thai chili fűszerkeverék
                                                   csillagánizs
                                                   (őrölt) gyömbér
1-2 ek méz - attól függően, mennyire édes a szilvánk


A karfiolt szedd szét nagyobb rózsákra, majd szeleteld kb. 1 cm széles falatokra. Kend be mindkét oldalát olívaolajjal, és fűszerezd a sóval és a borssal. Fektesd a szeleteket sütőpapírral bélelt tepsibe, és előmelegített sütőben süsd 20-25 percig (egyszer legalább meg kell őket fordítani.)

A chutney-hoz vágd a hagymát apró kockákra, majd dinszteld meg egy kevés olívaolajon/kókuszzsíron. Amikor már üvegesre pároltad, add hozzá a szilvát és a fűszereket. Várd meg, amíg egy kis levet ereszt, majd a végén csorgasd rá a mézet. Várj 1-2 percet, és már el is olthatod alatta a gázt. Ugye, milyen egyszerű? :)

Banános paleo "sajttorta"

Ezen a héten úgy alakult, hogy volt mit ünnepelnünk, iskolai és magánéleti sikereket egyaránt. Néha az ember úgy érzi, hogy a fáradtságtól össze tudna esni, és egyáltalán nem éri meg ennyi energiát feccölnie sem a tanulásba, sem a családi dolgokba. Azonban a sikerek mindig rávilágítanak arra, hogy érdemes nap mint nap felkelni és végezni a dolgunkat, mert az elismerés nem a bokorban terem, vadon, és amikor a befektetett munkának látható eredménye lesz, minden csepp szenvedés bearanyozódik.

Úgy gondoltam, ilyen különleges sikereket és alkalmakat egy igazán különleges édességgel érdemes megkoronázni. A választás nem volt nehéz, már régen tudtam, hogy nagy családi ünneplésre mit fogok az asztalra varázsolni. Pocak Panna "sajttortája" volt az a recept, ami végképp meggyőzött a paleo étrendről...úgy is ehetsz ínycsiklandozó édességet, hogy nem kell lelkiismeret-furdalással felállnod az asztal mellől! Nekem, csokoholistának és édesmániásnak, bizony, nagy löketet adott ez a recept, és Pocak Panna egész blogja. Nagyon hálás vagyok neki, hogy megismertetett ezzel az étrenddel és ezekkel a fantasztikus receptekkel. No de, félre a szócsépléssel, íme ez a csodás recept egyenesen, immár, az én konyhámból! :)

Banános paleo sajttorta - hozzávalók:

az alaphoz:
10 dkg mandula
6 dkg aszalt, cukormentes datolya - 1-2 órára hideg vízbe áztatva

a krémhez:
10 dkg kesudió
5 dkg mandula
2 citrom leve - nagyjából 0,7-0,8 dl friss citromlé
1 mk vaníliapor
2 ek kókuszzsír felolvasztva
2-3 ek méz
13 dkg hámozott, kis kockákra vágott banán - ez volt a kívánság, de gyakorlatilag bármilyen gyümölccsel készíthető

Az alaphoz a mandulát és a beáztatott, kicsit megnyomkodott datolyát tedd az aprítógépbe, és őröld addig, amíg nem válik ragacsos masszává. Nyomkodd vizes kanállal egy 18 cm-es, folpackkal kibélelt tortaforma aljába, majd tedd félre. A kesudiót és a mandulát őröld addig, amíg nem válik kenhető, krémes állagúvá (ez akár 15-20 percig is eltarthat, attól függően, milyen teljesítményű a géped). A gyümölcs kivételével add hozzá az összes hozzávalót, és keverd homogén masszává. A krém 2/3-át öntsd az alapra, és a másik réteg elkészültéig tedd a fagyasztóba, hadd szilárduljon egy kicsit. A maradék 1/3 krémbe tedd bele a gyümölcsöt, és keverd addig, amíg nem elegyedik teljesen a gyümölcs és a krém. Öntsd az első réteg krémre, és tedd vissza a fagyasztóba 2-3 óra hosszára. Szeletelés előtt hagyd 10-15 percig egy kicsit felengedni, majd vizes kés segítségével vágd fel. Ebből az adagból 8 szelet lesz. Ha nem fogyna el egyszerre (de, elfog!), hűtőben tárold.