Fűszeres sertéstarja mustáros szószban, karfiolrizzsel és pirított hagymával

Gasztrobloggerként nyilván nem okozok meglepetést azzal a kijelentésemmel, hogy imádok főzni :) Ugyanakkor a hétköznapok feladatai nem teszik lehetővé, hogy órákat töltsek a tűzhely előtt, még akkor sem, amikor inkább vágyom oda a könyvtár, az íróasztal és a laptop helyett. (Bár azt is be kell vallanom, hogy hajlamos vagyok a pepecselésre, és még azt is órákig készítem és csinosítgatom, ami normál esetben egy fél óra alatt meglenne). Ha nem is mániákusan, de lelkesen gyűjtögetem, olvasgatom, tanulmányozom és fejlesztem azokat a recepteket, amelyek azt ígérik, hogy ripsz-ropsz ízletes fogást tálalhatok, a mindennapok rohanása és sürgése-forgása ellenére is.

Az alábbi recept sem vesz több időt igénybe 30 percnél (esetleg a hús sütése, párolása tarthat egy picit tovább, bár ez a mennyiségtől is függ, és magát a pácolást sem számítottam bele az időkeretbe), én is ámulva pillantottam az órára, hogy már el is készültem. Nem paleós koromban, egy-két évvel ezelőtt viszonylag sűrűn készítettem mézes-mustáros húst (igen, a jó öreg üvegeset, mert túlságosan is kényelmes voltam), és a napokban újra megjött hozzá a kedvem, de engedelmes paleósként méz nélkül. Nagyon laktató és überfinom étel, Jobbik fél is úgy nyalogatta a szája szélét, ahogy az elégedett macskák szokták :) Hétvégén szóba került édesanyám és én köztem, hogy mennyire vágyunk egy kis pirított hagymára, és mivel több internetes receptben is láttam (például itt), hogy a mustáros hús mellé kínálják, így nekem is volt alibim az elkészítésre.

Fűszeres sertéstarja mustáros szószban, karfiolrizzsel és pirított hagymával - hozzávalók (kb. 2 személyre):

50 dkg sertéstarja

1 tk mustármag

1 tk tarkabors-keverék

1 tk őrölt pirospaprika

1 tk Cayenne bors

1/2 tk őrölt rozmaring

1/2 tk kakukkfű

1/2 tk kurkuma - elhagyható, én is csak a színe miatt tettem bele

ízlés szerint Himalája só

kb. 2 dl paleolaj és olivaolaj vegyesen - lehet csak az egyik vagy másik, nálam is csak a szükség eredményezte a vegyítést :)

2 ek dijoni mustár

kb. 2 dl kókusztej (60%-os Aroy-D) és kókuszkrém (Cocomas) vegyesen

1 nagyobb fej vöröshagyma

1 nagyobb fej karfiol fele

1 ek zsiradék - nálam sertészsír

Előző este készítsd el a pácot és pihentesd benne a húst egész éjszaka. A mustármagot és a borskeveréket egy mozsár segítségével őröld egészen finomra, add hozzá a többi fűszert, majd keverd el az olajjal. A húst mosd meg alaposan, és vágd fel vékony csíkokra. Tedd egy keverőtálba, öntsd nyakon a fűszeres olajjal, jól masszírozd át, majd fedd le és egész éjszakára tedd a hűtőszekrénybe.

Tégy a tűzre egy magasabb falú serpenyűt, a fűszeres olajból merj át 2-3 evőkanálnyit, és próbáld meg úgy hozzáadni a húst, hogy minél kevesebb olaj kísérje. Hagyd, hogy a hús minden oldala színt kapjon, majd öntsd fel egy kevés vízzel (nem több, mint másfél dl), fedd be fedővel. Amikor már teljesen elfőtte az alá öntött vizet, és kellőképpen megpuhult a hús (sőt, az sem baj, hogy megpirítod egy kicsit), add hozzá a mustárt és a kókusztejszínt. Hagyd, hogy egyet rottyanjon, és már le is húzhatod a tűzról.

A karfiolrizshez a karfiolt szedd rózsáira, tedd késes aprítóba és őröld rizsszemnyi darabkákra. Egy serpenyőben hevíts kevés zsiradékot, és pirítsd meg benne a karfiolrizs-szemeket. Fűszerezd sóval és borssal.

A pirított hagymához pucold meg a vöröshagymát, vágd minél vékonyabb szeletekre, szedd szét karikáira és sózd be. Egy serpenyőben hevíts kevés zsírt, és ebben a forró zsiradékban süsd meg a hagymaszeleteket. Tálaláskor halmozd a formázott karfiolrizs tetejére. Bár hihetetlen, nem sokkal több idő elkészíteni, mint végigolvasni, erre garanciát vállalok! :)

Kardamomos sültalma-krémleves mézes-diós almával

Akik rendszeresen olvassák a blogot, nem lepődnek meg azon, hogy ismét levest hoztam...kivéve engem :) Bár soha nem tartottam magam levesrajongónak, folyamatosan levest kívánok. Biztosan a hideg teszi...legalábbis ezzel magyarázom ezt a furcsa jelenséget. Majd telefonálok Muldernek és Scully-nak, hogy nyomozzák ki ezt a "paranormális" esetet a konyhámban! Az elmúlt időszakban mindig zöldségből készült, talán azért is, mert a szezonális gyümölcsöket inkább nyersen szeretem, mint megfőzve.

Egyik nap azonban arra keltem, hogy édesanyám utánozhatatlanul finom ananászos almalevese után vágyakozom, így jött az elhatározás, hogy megpróbálom "kifejleszteni" a saját almalevesem. Bár nagy kedvencem a zöldalma, az mégiscsak nyersen az igazi (és leveshez igen drágállottam), így végül a pénztárcakímélőbb Idared mellett döntöttem. Sok helyen körbenéztem, ki hogyan fűszerezi és milyen alapanyagokkal párosítja az almát, végül Edó receptje inspirált a legjobban, némi változtatást eszközölve, saját ízlésre szabva. Ez a verzió most szegfűszeget is tartalmaz, de ha legközelebb készítem, vaníliával fogom helyettesíteni, úgy még finomabb lesz...de lehet ennél is finomabb? :)

Kardamomos sültalma-krémleves mézes-diós almával - hozzávalók:

a leveshez:
3 nagyobb alma
6 dl víz
2 dl kókusztej
fél citrom leve
2 tk őrölt kardamom
1 tk őrölt fahéj
1/2 tk őrölt szegfűszeg
1 db csillagánizs
7 ek eritrit - sajnos, a vásárolt almák nem voltak elég édesek, így ekkora mennyiséget igényelt, de azt ajánlom, mindenképp kevesebbel kezdd, és folyamatosan adj hozzá többet, ha szükséges
1 ek méz

a levesbetéthez:
1 kisebb alma
1 ek méz
1 marák durvára aprított dió

Az almákat mosd meg alaposan, vágd ketté őket, a magházakat távolítsd el, és egy kiskanál segítségével a vágott felét kend meg mézzel. 180-200 fokra előmelegített sütőben süsd meg az almákat. Közben a vízhez add hozzá a fűszereket és tetszőleges mennyiségű eritritet, és forrald fel. Ha az almák elkészültek, egy villa segítségével távolítsd el a héjat, és vágd apró kockákra a gyümölcshúst. Add hozzá a fűszeres vízhez, dúsítsd kókusztejjel, és egy botmixer segítségével turmixold teljesen homogénné. Tedd vissza a tűzre, és hagyd, hogy újra felforrjon.

A levesbetéthez az almát hámozd meg, és vágd kisebb kockákra. Hevítsd fel a mézet egy teflonos serpenyőben, és amikor már habzik, add hozzá az almát. Amikor az alma már eléggé megpuhult, dobd rá a durvára vágott diót is, és párold még 4-5 percig.

Céklakrémleves gombával és avokádóval

Ismét leves. Nem tudom, mi ütött belém az elmúlt hetekben, de szilárd ebédet nagyon kevés alkalommal kívántam, inkább levest ettem volna. A napokban belekukkantottam a hűtőbe, hogy mit tudnék felhasználni leves utáni vágyam csillapítására. Meglepő hozzávalókkal találkoztam: cékla, gomba és avokádó. Furcsa, különleges, egyáltalán nem szokványos párosítás lenne, ha belevágnék. Belevágtam, úgy voltam vele, nem veszítek sokat akkor sem, ha esetleg nem sikerülne.

De sikerült. A cékla földes ízét nagyon sokan nem szeretik, de pikáns fűszerekkel és cseles hozzávalókkal sokat lehet rajta finomítani. Az én céklalevesem citrommal, korianderrel és vörös currypasztával lett megfűszerezve, ezáltal nagyon friss az összhatás, a gomba pedig tovább tompította azt a bizonyos földízt. Az avokádó pedig kellemessé, krémessé tette a fogást. Vigyázzunk azonban, hogy az avokádót csak a végén tegyük bele, főzés hatására könnyen megkeseredik. Levesbetétnek tökmagot és cheddar sajtot is használtam, mindkettővel nagyon ütős volt.

Céklakrémleves gombával és avokádóval - hozzávalók (kb. 4 személyre):

2 kisebb cékla
1 avokádó
7-8 szem gomba (nálam most közepes méretű csiperke)
1 kisebb fej vöröshagyma
1 ek vörös currypaszta
1-1,5 tk őrölt koriandermag
fél citrom leve
1 gerezd fokhagyma
kevés kókuszzsír (kb. 1 ek)
kevés forró víz és kókusztej
ízlés szerint Himalája só (kb. 1-2 tk)

A vöröshagymát vágd apró kockákra, és a reszelt fokhagymával együtt dinszteld meg egy kevés kókuszzsíron. Közben pucold meg a céklát, és vágd kisebb kockákra. Tégy hasonlóan a gombával is. Amikor a hagyma már kellőképpen megpuhult, add hozzá a fűszereket a citromlé kivételével, majd a céklát és a gombát is, és forgasd át alaposan a fűszeres-hagymás alappal. Öntsd fel vízzel addig, hogy teljesen ellepje, és főzd teljesen puhára.
Közben az avokádót hámozd meg, és tedd egy késes aprítóba. Adj hozzá egy kevés forralt vizet és kókusztejet, csupán annyit, hogy egy könnyű, viszonylag sűrű krémet kapj a turmixolás végén.
Amint megfőttek a zöldségek, húzd le a tűzről a fazekat, és egy botmixer segítségével pürésíts. Ha sűrűnek találod, öntsd fel még vízzel, és tedd vissza a tűzre addig, amíg még egyszer felforr. Zárásként keverd hozzá az avokádókrémet és a citromlevet.

Gyömbéres-csilis karfiol krémleves dióvajjal és sütőben pirított karfiolrózsákkal

Ismét leves és gyömbér. A gyömbér rövid időn belül a kedvenc fűszeremmé vált. A források szerint a gyömbért már Kr .e. 3000-ben is ismerték, az akkori kínai "irodalom" tett említést elsőként erről az igazán különleges, fűszerként és gyógynövényként egyaránt hasznos és kellemes növényről. Emésztést segítő jótékony hatásait már az ókori görögök és az indiaiak is hasznosították, sőt, az indiaiak a vallási ünnepek előtt gyömbért rágcsáltak, nehogy rossz leheletük tiszteletlenséget fejezzen ki isteneik felé. Ezzel szemben Afrikában például vágykeltő hatása miatt alkalmazták, de afrodiziákumként az indiaiak is használták, mézzel és főtt tojással elkeverve. És ha már India: az indiaiak szerint a gyömbér a test mellett a lelket is erősíti, és rendkívül jó hatással van az intelligenciára és a memóriára. Ehhez érdemes hozzáfűzni, hogy mivel nem hat közvetlenül a központi idegrendszerre, nem okoz fáradtságot, illetve álmosságot.

Úgy döntöttem, ha a gyömbér ragyogóan együttműködött a répával, akkor a szintén karakteres ízű karfiolt is feldobhatja. Nagyon szeretem a csípős ételeket, így a csili és a Cayenne bors sem maradhatott ki. Ebben a levesben érdekes összetevő a dióvaj, hiszen ennek köszönhetően enyhén édeskés lett a végeredmény, és nagyon jól harmonizál a csípős fűszerekkel. Mindent összevetve, remek fogást alkottam, és ebben Jobbik fél is egyetért! :)

Gyömbéres-csilis karfiol krémleves dióvjjal és sütőben pirított karfiolrózsákkal - hozzávalók:

1 közepes fej karfiol
1 közepes fej vöröshagyma
2 kisebb gerezd fokhagyma
1,5-2 tk dióvaj - házilag készült
1/2 tk (citromos) csiliport
1/2 tk Cayenne bors
2-3 cm frissen reszelt gyömbér
2 dl kókusztej (Aroy-D)
4-5 dl víz - attól függően, milyen sűrűre szeretnénk főzni a levest
1 ek kókuszzsír
ízlés szerint Himalája só
kevés olivaolaj

A karfiolt szedd kisebb rózsákra, és különíts el 3-4 szebbet, azokból készül a levesbetét. A vöröshagymát aprítsd apró kockákra, a fokhagymát pedig reszeld le. Egy lábasban hevítsd fel a kókuszzsírt, és dobd rá a kétféle hagymát. Amikor a hagyma üvegesre párolódott, add hozzá a dióvajat, és keverd el. Ezután öntsd fel egy kevés vízzel, és add hozzá a fűszereket. Tedd bele a karfiolrózsákat, és öntsd fel a kókusztejjel és tetszőleges mennyiségű vízzel (én ebben a szakaszban még csak 3 dl vizet adtam hozzá, és csak passzírozás után hígítottam egy kicsit). Főzd teljesen puhára, majd botmixer segítségével pürésítsd. Ha további hígításra szorul, tedd vissza a tűzre, keverd el benne a vizet, és hagyd, amíg felforr.

Közben a félretett rózsákat vágd fel nagyságrendileg fél centis szeletekre. Kend be mindkét oldalukat olivaolajjal és sózd megg, és fektesd sütőpapírral kibélelt tepsibe. 180 fokra előmelegített sütőben süsd 20-25 percig, amíg megpuhul (sütés közben érdemes egyszer megfordítani a szeleteket).

Források a gyömbérről:
http://www.hazipatika.com/gyogynovenytar/gyomber/63
http://www.mindmegette.hu/csodafuszer-a-gyomber-46788

Gyömbéres sárgarépa-krémleves

Sokszor gondolkodom azon, mit tanultam a paleo étrenddel. Ma már tudom, hogy a zöldségek elkészítése sokkal többet jelent az olajban sütésnél és párolásnál, és olyan zöldségekből is készíthető krémleves, amelyek különlegesnek tűnnének akár egy nevesebb étterem menükártyáján is.

A nyers zöldségek fogyasztásával sajnos meggyűlik a bajom, így muszáj valahogy bűvészkednem velük. A krémleveseket különösen szeretem (főleg gyümölcsökből), és az általam nem kedvelt zöldségeket is ebben a formában szoktam elkészíteni, ha hozzá szeretném magam szoktatni az ízükhöz. A sárgarépát eddig csupán a húsleves levesbetéteként voltam képes megenni, de mivel nagyon gazdag vitamin- és ásványianyag forrás, muszáj valahogy beleépítenem az étrendembe. Készült már belőle köret, most pedig krémleves. Be kell vallanom, nekem nem lett a kedvencem, de ennek ellenére bátran merem ajánlani a répa kedvelőinek, mert Jobbik felem, legnagyobb meglepetésemre, úgy nyelte, mint kacsa a nokedlit! :)

Gyömbéres sárgarépa-krémleves - hozzávalók (kb. 3 személyre):

1,5 bögre szeletelt sárgarépa
1 bögre víz - eredeti receptben zöldségalaplé
2 dl kókusztej (Ayor-D)
1 kisebb vöröshagyma fele
1,5 ek frissen reszelt gyömbér
2 kisebb gerezd fokhagyma
1-2 tk kókuszolaj
ízlés szerint Himalája só és őrölt fehérbors
egy csippentés tökmag

A vöröshagymát vágd egészen kis kockákra, és egy kevés kókuszolajon párolt meg az összezúzott fokhagymával együtt. Add hozzá a karikákra vagy kis kockákra vágott sárgarépát, öntsd fel a kókusztejjel és a vízzel (vagy alaplével), és fűszerezd. Főzd egészen puhára. Mikor már teljesen megfőtt, húzd le a tűzről, és botmixer segítségével keverd egészen krémesre. Tedd vissza a tűzre, és hagyd, hogy felforrjon még egyszer. Tökmaggal vagy reszelt gyömbérrel, esetleg pirított baconnel tálald.

"McPaleo" almás húspogácsával

Vége a vizsgaidőszaknak! :) Muszáj volt ezt kiírnom magamból, hiszen ez egyszerre több dolgot is jelent:
1) az új szemeszter kezdetéig lesz időm főzni és kísérletezni, így reményeim szerint a blog is épülni és szépülni fog
2) szakdolgozat...ez nem kíván további szócséplést...

Ünneplésként úgy döntöttem, olyat főzök magunknak, amire már régóta (majdnem egy éve) várok, de eddig nem volt időm belefogni. A paleo előtt nem vetettem meg az ún. junk foodok egyikét sem, szívesen jártam McDonald's-ba is. Februárban azonban meglepő felfedezést tettem: nem ízlett, amit kaptam a "Meki"-ben. Pedig halas szendvicset ettem, amin talán a legjobban érződik, hogy van némi köze az eredeti hozzávalókhoz, és egyszerűen alig vártam, hogy elfogyjon a papírból. Azóta nem találkoztam egy hamburgerrel sem, de a vágyam iránta nem csökkent. Ahogy elkezdtem paleózni, az esélyek a minimálisra csökkentek, hiszen melyik gyorskajálda forgalmaz paleo-kompatibilis hamburgert?! A saját konyhánk!

Az utolsó lökést ez a recept adta, amely a kép alapján azt a reményt keltette bennem, hogy igazán finom (és egészséges) fogást készíthetek hamburger címszó alatt. Még húspogácsát sem csináltam életemben, ehhez itt kaptam segítséget. Érdekes hozzávaló benne az alma, ami egyszerre teszi nagyon különlegessé, könnyűvé és frissé a húspogácsát. Az én menümben sült zeller és 100%-os narancslé került a hamburger mellé.

"McPaleo" menü - hozzávalók:

a húspogácsához (kb. 6 db pogácsához):
50 dkg darált sertés hús
1 alma, meghámozva és lereszelve
1/2 tk szárított kakukkfű
1/2 tk porított bio mustármag
1/4 tk Himalája só
1/4 tk Cayenne-bors
1/4 tk fahéj
1,5 ek dijoni mustár
1 kisebb vöröshagyma, kis kockákra vágva
1 gerezd fokhagyma

a hamburgerzsemléhez (kb. 4 db zsemléhez):
1,5 dl nagyon finomra darált héjas mandula
2,5 ek útifű maghéj
1 tk szódabikarbóna
0,5 tk Himalája só
2 tojás fehérjéje
125 ml forró víz
kevés szezámmag

a majonézhez:
1 tojás
2-2,5 dl paleolaj és olivaolaj vegyesen
2 ek citromlé
1 tk dijoni mustár
só ízlés szerint

A húspogácsával kezdünk. Az összes hozzávalót alaposan gyúrd össze a kezeddel, majd tedd legalább 30 percre a hűtőszekrénybe, hogy összeérjenek az ízek (nálam legalább egy órát pihent).

Közben készítsd el a zsemléket. A száraz hozzávalókat alaposan keverd el, és tedd félre. Egy másik tálban a tojások fehérjét verd fel félkemény habbá. A forró vizet add a száraz hozzávalókhoz (a legjobb, ha vízforralóban melegíted fel, de ha nincs vízforralód, a csapból folyó legforróbb víz is megteszi), majd óvatosan keverd hozzá a félkemény tojáshabot. Addig keverd, amíg teljesen összeáll a tészta! Hagyd egy picit pihenni, hadd dolgozzon benne az útifű maghéj! Kis pihentetés után, vizes kézzel formálj 4 hógolyó-méretű gombócot a tésztából, és helyezd egy sütőpapírral bélelt tepsibe. Szórd meg a tetejüket egy kevés szezámmaggal. Süsd előmelegített sütőben, 180 fokon nagyjából egy órán keresztül.

Készítsd el a majonézt. Tedd a hozzávalókat egy magas falú tálkába, majd botmixerrel dolgozd össze egészen addig, amíg a krém szépen megkeményedik.

Végül vedd ki a hűtőből a húsmasszát, és oszd el hat egyenlő részre. A tenyeredben formáld a kis részeket egyenletes, tenyér méretű pogácsákká, és süsd meg felhevített kókuszolajban. (Az eredeti recept grill-lapos serpenyőt ajánl, ha rendelkeztek ilyennel, mindenképp ebben készítsétek, sokkal kevesebb lesz a zsírtartalma, így még egészségesebb lesz).

Végül állítsd össze a szendvicset. A zsemlét vágd ketté, és egy száraz serpenyőben melegítsd fel a belső oldalait. Az első felet kend meg a majonézzel, majd erre helyezd rá a salátalevelet. Ezután következik a húspogácsa, majd a paradicsom (ez most egy kis bűnözés volt, hiszen télen egészséges paradicsomot nem igazán kapni, de nekem a hamburger elképzelhetetlen nélküle), végül a sült bacon.

A zellert hámozd meg, majd vágd egyenlő méretű hasábokra, akárcsak a krumplit. Kókuszolajban süsd pirosra. Ínycsiklandozó, nem igaz? :)

Kesudiós paleo kenyér májkrémmel és meggy chutney-val

Ismét kenyér. Egy hagyományos étrendű családban a kenyér kihagyhatatlan eleme gyakorlatilag bármelyik étkezésnek az elfogyasztandó ételtől függően. Bár különösebben sosem voltam nagy kenyérrajongó (ha már pékáru, akkor péksüti, abból tulajdonképpen bármi és bármennyi, kivéve a brióst, ő valahogy sosem tudott meggyőzni), azért néha én is el-elcsábultam, ha édesanyámék foszlós, még meleg fehérkenyérrel tértek haza. Bár már majdnem egy éve nem eszem kenyeret (a kenyérről való lemondásom sokkal hamarabb kezdődött, mint a paleo életmód), néha bizony rámtör a hiánya.

Egy paleós sorstársam az egyik nap - bár nem személyesen, csak úgy indirekt - olyan kenyérreceptet "tett az orrom elé", ami azt ígérte, meglepően kenyérszerű lesz a végeredmény: ropogós külső, kenyérszerű belső. Bár egy ideig rá sem tudtam nézni a paleo kenyerekre (az egyik kenyérsütésem csúnya véget ért, fűszerekkel kísérleteztem...és kicsit elmértem az arányokat), ez a recept rendkívül csábító volt. A kenyér beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, csak azt sajnálom, hogy elfelejtettem megpörkölni a kesudiót, úgy biztosan még ízletesebb lett volna. Májkrémmel és meggy chutney-val ettem, mennyei volt. Bár furcsának tűnhet az édes és a sós kenyérrevaló kombinálása, meglepően jól működnek együtt. Sőt, a májkrémemről Jobbik fél megjegyezte, hogy utána teljes csalódás volt a korábban aranyminőségűnek hitt bolti májkrém. Hát kell ennél nagyobb dicséret? :)

Kesudiós kenyér májkrémmel és meggy chutney-val - hozzávalók:

10 dkg finomra őrölt (héjas) mandula
8 dkg pörkölt, finomra őrölt kesudió
1 marék (pirított) szezámmag
2 tojás
1 nagy csipet szódabikarbóna
1 mk almaecet
ízlés szerint só és annyi víz, hogy könynen keverhető, lágy tésztát kapj

a meggy chutney-hoz:
35 dkg (fagyasztott) magozott meggy
egy kisebb fej vöröshagyma
8-10 szem aszalt szilva - én édesítőszer helyett használtam, ha valaki édesebbre szeretné: 1-2 tk méz vagy 1 ek eritrit
fűszerkeverék - mennyiség és fűszerek ízlés szerint, nálam most: szegfűszeg, szerecsendió, fahéj (ebből volt a legtöbb), őrölt gyömbér, vaníliás zöldbors és Cayenne bors, kardamom

A kenyér száraz hozzávalóit keverd össze egy kis tálkában. Verd fel a tojásokat, adj hozzá nagyjából 0,5 dl vizet és az almaecetet, majd vegyítsd a száraz alapanyagokkal. Ha nem elég lágy a tészta, adj még hozzá vizet. Simítsd sütőpapírral bélelt sütőformába, és előmelegített sütőben, 175-180 fokon süsd addig, amíg nem kap finom, ropogós kérget.

A meggy chutney-hoz vágd apró kockákra a vöröshagymát, és párold meg kevés kókuszzsíron. Add hozzá a fűszereket, majd a lecsöpögtetett meggyet tedd rá a fűszeres hagymaalapra. Ha levesesebbre szeretnéd, adj hozzá a meggyléből. Addig főzd, amíg a leve nagy részét elfövi. Nagyjából félidőben add hozzá az aszalt szilvát (kisebb darabokra vágva), és ha szükséges, mézet. Melegen és hidegen is nagyon finom.

Tejfölös-gombás sertéscomb

Vasárnap lévén valamilyen tartalmas ebédre vágytam...választásom az is könnyítette, hogy ez alkalommal kettőnknek készítettem az ebédet, és a háztartásban lévő férfiember ebben a tekintetben (és még sok másban is) elég régi vágású: a vasárnapi ebéd szerves része a HÚS. Abban megoszlanak a vélemények, hogy ki melyiket részesíti előnyben, de mivel általában csirke kerül az asztalra, így most váltottam, és disznóból varázsoltam egy nagyon finom fogást a kis családi asztalunkra.

Egy-két szemöldök biztosan magasra szaladt a cím láttán: tejfölös sertéscomb egy paleós konyhájában? Nos, igen. Édesanyám sok mindenben segít nekem a mai napig, és ez alól a diétám sem kivétel. Ő vett rá, hogy próbáljak ki egy-egy olyan terméket, amelyet kifejezetten laktózérzékenyek számára fejlesztettek ki, így került a hűtőnkbe laktózmentes tejföl. Állagra és színre megtévesztésig hasonlít az "igazi" tejfölre, de annál egy kicsit savanykásabb.

Tejfölös-gombás sertéscomb - hozzávalók:

50 dkg sertéscomb
2 ek sertészsír
30 dkg gomba
1 kis pohár (laktózmentes) tejföl
ízlés szerint só és Cayenne bors

Vágd a sertéscombot vékony csíkokra, és dobd a felhevített zsiradékra. Fedő alatt párold. Amikor a hús már majdnem kész, add hozzá a gombát, fedd le ismét. Ha a gomba már kellő levet eresztett, vedd le róla a fedőt. Párold egészen addig, amíg teljesen elfövi a levét, majd keverd hozzá a tejfölt. Hagyd még egyet rottyanni, és már tálalhatod is. Én magában fogyasztottam, Jobbik fél tésztát kért hozzá.

Megjegyzés: egy kedves blogger hölgy, aki már sokkal régebb óta foglalkozik a diétával, felvilágosított, hogy bár valóban laktózmentes, a laktózmentes tejföl mégsem összeegyeztethető a paleo diétával. Amikor az ember azt hiszi, mindennek alaposan utánanézett, kiderül, hogy nem is tévedhetett volna nagyobbat. Sajnos, az ember könnyen elhiszi, hogy a laktózmentes is jó lesz, ha akkora rajongója a tejtermékeknek, mint jómagam is. A recept úgy módosul, hogy aki paleósként mindenképp "tejfölösen" szeretné készíteni, kesudiótejföllel felválthatja, mindenki más olyan tejfölt használ, amilyen jólesik neki :)

Fokhagymás-parmezános-rozmaringos keksz

Az elmúlt időszakban megállt a súlyfeleslegem apadása, így hatalmas lépésre szántam el magam, és még visszább vettem a desszertfogyasztásom. Tudom, tudom, a siker esélyét növeli, ha némileg radikálisabb módszerekhez folyamodunk, például azon nyomban lemondunk a vágyott dologról az egyenletesen csökkentett adagok helyett. Azonban én a nehezebb utat választottam (hiába, tanulás közben muszáj valamit rágcsálnom), és édes desszertek helyett inkább a sósakra váltottam, abban reménykedve, hogy ez a lépés megkönnyíti a leszokás folyamatát.

Elhatározásomat a Mézigörlnél talált fantasztikusnak tűnő recept is segítette, amint megláttam, eldöntöttem, még a héten megsütöm. Bevallom, kicsit időigényes, de minden rászánt percet meghálál. Laktató, különleges ízvilágú, nem mindennapi keksz. Biztos elkészítem még a jövőben is, bár lehet, legközelebb kicsit kevesebb fokhagymát teszek bele ;)

Fokhagymás-parmezános-rozmaringos keksz - hozzávalók:

25 dkg héj nélküli, finomra őrölt mandula
5 dkg finomra őrölt kesudió
2 púpozott ek reszelt parmezán
4-5 gerezd zúzott vagy reszelt fokhagyma
1-2 mk őrölt rozmaring
1 mk só
ízlés szerint őrölt feketebors
2 egész tojás
2 dkg olvasztott zsiradék (nálam sertészsír)

A hozzávalókat gyúrd össze egy tálban, majd tedd a hűtőszekrénybe pihenni legalább 30 percre. Miután elegendő ideig pihentetted, a kezeddel formázz a tésztából kis golyókat (nagyjából diónyi méretűeket), majd egy egyenes talpú pohárral lapítsd az általad kívánt vastagságúra. A nyers kekszeket helyezd egy sütőpapírral bélelt sütőlapra, és süsd 180 fokra előmelegített sütőben addig, amíg az alja szép halványbarna nem lesz (nagyjából 10 perc).

Almás-körtés paleo morzsasüti

A diéták és életmódváltások alkalmával a legnehezebb mindig az ebéd és/vagy (inkább vagy) vacsora utáni desszert kérdése. Joggal nevezhetem magam édességfüggőnek, hiszen gyakorlatilag muszáj minden nap ennem valami édeset, legyen az akár gyümölcs, akár valamilyen bűnösebb "élvezet". Ez a konyhai pályafutásomra is igaz: még a legegyszerűbb ételek elkészítésében is bizonytalan voltam, amikor már tortákat sütöttem a család minden tagjának a megfelelő alkalmakra, akár születésnapra, akár névnapra, akár csak úgy, kedvtelésből, pihenésképp. Mióta paleózom, igyekszem olyan édességekkel előrukkolni, amelyeknek a fő összetevője valamilyen gyümölcs, aszalva vagy frissen, nyersen.

A morzsasüti gondolatával már évek óta kacérkodtam, de valahogy soha nem volt kedvem nekifogni. Most azonban kedvem támadt kísérletezni, így megpróbáltam a még korábban nem készített (és ebből kifolyólag megfelelő tapasztalatokkal sem szolgáló) morzsasütit az asztalra varázsolni. Az első kísérlet szerintünk nagyon ízletes lett, bár legközelebb a morzsa rétegét kicsit alacsonyabbra csinálom. Finom, szaftos, könnyű desszert, bármikor megennék belőle egy pohárral! :)

Almás-körtés morzsasüti - hozzávalók:

1 db nagyobb zöldalma
1 db közepes (vilmos)körte
1 mk fahéj
1 mk őrölt gyömbér
1-2 db csillagánizs
kb. 1 dl Cocomas kókusztejszín

6 dkg törökmogyoró
6 dkg dió
2 ek kókuszreszelék
1 mk fahéj
fél ek xilit


Az almát és a körtét mosd meg alaposan, semmiképp se héjazd meg! Vágd apró kockákra, majd egy kevés vízzel (nagyjából két blöggyintés) tedd fel főni egy fazékban. Add hozzá a fűszereket, és várj addig, amíg egy kicsit összeesik. Ha ez megtörténik, öntsd fel a kókusztejszínnel, várd meg, amíg el kezd buborékozni, és és húzd le a tűzről.

A mogyorót, a diót, a kókuszreszeléket, a xilitet és a fahéjat tedd aprítóba, és dolgozd össze addig, amíg nem kezd a gépben összetapadni. Adagold a gyümölcsös keveréket kis poharakba, majd fedd be a magmorzsával. Tedd előmelegített sütőbe, és süsd 10-15 percig, egészen addig, amíg a morzsa meg nem barnul egy kicsit. Még frissen, vagy kihűlve (nem paleósoknak tejszínnel tálalva) egyaránt nagyon ízletes.

Sült karfiol szilva chutney-val

Bár a hétvége fantasztikusan telt, hiszen az idő és a táj is nagyon szép volt ott, amerre jártunk, a könnyed ebédeknek pár nap erejéig búcsút kellett intenem, és bizony, a gyomrom megsínylette az étrendtől való - némileg radikális - eltérést. Öt hónap után például újra a villám végére tűztem egy-két falat krumplit, és be kell vallanom, hogy bár a belőle készült tócsni nagyon ízletes volt, nem vágyom visszakerülni a burgonyafogyasztók népes táborába. Így a hét elejére olyan ételt kerestem, amely "gyógyírt" jelenthet megfáradt gyomromnak, és rápillantva a feltornyosuló egyetemi feladatokra, a "drága" időmből sem rabol el túl sokat.

Eszembe jutott kedvenc vegetariánusom blogja, amelyen pár héttel ezelőtt egy nagyon szép fotóval illusztrált receptbe botlottam, és mivel - meglepetésemre - minden hozzávaló megvolt a konyhámban, neki is láttam elkészíteni. A művelet nem vett igénybe 1 óránál többet, és az eredmény sem okozott csalódást. Sokan furcsállni fogják, hogy a gyomrom megnyugtatására viszonylag csípős ételt választottam, de én már csak ilyen ritka példány vagyok! :)

Sült karfiol szilva chutney-val - hozzávalók:

1 kis fej karfiol
őrölt fehérbors
só
olívaolaj

1 nagyon kicsi fej hagyma
30-35 dkg szilva
az alábbi fűszerek ízlés szerint: Cayenne bors
                                                   fahéj
                                                   szegfűszeg
                                                   szerecsendió
                                                   green thai chili fűszerkeverék
                                                   csillagánizs
                                                   (őrölt) gyömbér
1-2 ek méz - attól függően, mennyire édes a szilvánk


A karfiolt szedd szét nagyobb rózsákra, majd szeleteld kb. 1 cm széles falatokra. Kend be mindkét oldalát olívaolajjal, és fűszerezd a sóval és a borssal. Fektesd a szeleteket sütőpapírral bélelt tepsibe, és előmelegített sütőben süsd 20-25 percig (egyszer legalább meg kell őket fordítani.)

A chutney-hoz vágd a hagymát apró kockákra, majd dinszteld meg egy kevés olívaolajon/kókuszzsíron. Amikor már üvegesre pároltad, add hozzá a szilvát és a fűszereket. Várd meg, amíg egy kis levet ereszt, majd a végén csorgasd rá a mézet. Várj 1-2 percet, és már el is olthatod alatta a gázt. Ugye, milyen egyszerű? :)

Pikáns tökmaglisztes kenyér

Az történt, hogy a jó dolgokba is könnyű beleunni - így jártam az első paleo kenyeremmel. Az elmúlt egy-két hétben már alig akart lecsúszni, szabályszerűen könyörögnöm kellett minden egyes falatnál, hogy ne fulladjak meg. Az íze még mindig nagyon finom volt (bár ezzel egyedül én voltam így, mindenki más inkább a fehér kenyérre szavazott :) ), de az állagával már nem voltam kibékülve.

Nyár óta "porosodott" a polcomon a tökmagliszt, még szüleimtől kaptam nyaralási ajándékként. Nagy bajban voltam, mi készüljön belőle, nem nagyon ismertem ezt a maglisztet. Egyáltalán nem tartom magam gyakorlott háziasszonynak vagy konyhafőnöknek, így napokig bújtam az internetet, hogy olyan kenyérreceptre leljek, amely rögtön megnyeri a tetszésem, és végre a tökmaglisztem is hasznosítani tudjam. Alapnak Zsu receptjét használtam, de az ízesítése egy kicsit eltérő lett. Ennek a kenyérnek már lett "héja" is, belül pedig nagyon omlós, nem olyan száraz, mint az előző. Új kedvenc! :)

Pikáns tökmaglisztes kenyér - hozzávalók:

10 dkg tökmagliszt
5 dkg lenmagliszt
5 dkg finomra őrölt dió
1-2 ek szezámpehely
1 ek lenmag
1 ek chia azték zsálya mag
1 szál szárított chilipaprika őrölve
2 csipet őrölt rozmaring
2 csipet szárított kakukkfű
4 tojás
1 ek kókuszzsír megolvasztva
1,5-2 dl víz

A száraz alapanyagokat és a nedves hozzávalókat külön tálban keverd össze, majd elegyítsd homogén masszává. Az eredeti recept szerint akkor jó, ha a tészta egy kicsit folyós, én ehhez annyira nem ragaszkodtam. 180 fokra előmelegített sütőben, egy kisebb kenyérformában 35-40 percig sütöttem, majd a formából kiemelve hűtöttem. A szeletéssel várj addig, amíg teljesen kihűl, különben atomjaira hullik szét :)

Thai sütőtök curry

Gyakran "vádolják" azzal a paleo diéta híveit, hogy húson kívül nem fogyasztanak semmi mást, néha egy kis salátalevelet, és kész. Eleinte én is ebben a tévhitben éltem, és meg is örültem ennek, hiszen óriási húsevő vagyok, gyakorlatilag minden formában meg tudom enni. Lehet, hogy a vércsoportom eleve determinál erre a ragadozó létre ?? :)

Azonban vannak napok, amikor nem vágyok semmilyen húskészítményre vagy húsra. Ilyen esetekben szoktam vegetáriánus vagy (nyers) vegán gasztroblogokon nézelődni, hihetetlen, mit ki nem tudnak hozni a zöldségekből. Közülük is a kedvencem Vegasztrománia, aki a finomabbnál finomabb ételeket szebbnél szebb fotókkal, sőt mi több, fotómontázsokkal illusztrálja, ami meghozza a kedvem szinte bármelyik étel elkészítéséhez.

Ősszel a piac tele van sütőtökkel, amivel én eddig csak sült formában találkoztam, sem az abból készült leveshez, sem más típusú elkészítési módhoz nem volt szerencsém, így meglepetten olvastam kedvenc vegámnál a sütőtök curry receptjét. Úgy döntöttem, adok neki egy esélyt, hátha alapfogássá válik a konyhámban ... jelentem, azzá vált :)

Thai sütőtök curry - hozzávalók:

60 dkg magtalanított, hámozott sütőtök felkockázva - eredetileg hokkaido tökkel íródott a recept
1 kisebb fej hagyma felaprítva
1 fokhagyma reszelve/apróra vágva
1 kk őrölt gyömbér - az eredeti recept 1 cm-nyi frissen reszelt gyömbért ír
1 ázsiai citromfű - rengeteg fűszerrel helyettesíthető, pl. bazsalikom, menta; de használhatsz citromhéjat is
1 chili - nálam szárított chili került az ételbe (természetesen, aki jobban szereti csípősen, ízlés szerint adhat hozzá többet is)
1/3 csokor petrezselyem nagyon apróra vágva - eredeti recept szerint koriander, de nekem most petrezselyem volt itthon
1 lime
4 dl kókusztejszín
1 kk xilit - teljesen kihagyható, legközelebb nem is teszem bele
só - én nem tettem, nem is hiányzott
1/2 ek green thai curry paszta
zsiradék - eredeti recept szezámolajjal dolgozott, nálam a kókuszzsír töltötte be ezt a funkciót

Hevítsd fel a zsiradékot, majd dobd rá a hagymát, és párold üvegesre. Tedd mellé a sütőtököt, a chilit és a citromfüvet, majd öntsd fel a kókusztejszínnel (aki kicsit levesesebbre szeretné hagyni, adhat hozzá vizet is). Fokozatosan adagold a tökhöz a fűszereket, előbb a cukrot, a curry pasztát és a gyömbért, majd a fokhagymát, a legeslegvégén pedig a lime kifacsart levét és a petrezselymet. Mindennel elkészülsz legfeljebb 20 perc alatt (plusz a sütőtök pucolására szánt idő, ami nálam nem ment gördülékenyen).
Főzhetsz mellé rizst vagy rizstésztát is, én így magában ettem, és mennyei volt. :)

Megjegyzés: Sajnos, nem voltam elég figyelmes, és sikerült egy kicsit túlfőznöm a sütőtököt, erre mindenképp ügyeljetek. Aki levesesebben szeretné, csökkentse a kókusztejszín mennyiségét 2-3 dl-re, és adjon még hozzá 2-3 dl vizet.

Fűszeres padlizsán - pulykamellel, szilvával megbolondítva

Imádom a padlizsánt! Amikor először utánaolvastam a paleónak, sok helyen láttam, hogy az igazi hardcore követők sem a padlizsánt, sem a paprikát, sem a paradicsomot nem szívesen fogyasztják (mondanom sem kell, a hüvelyeseken túl pont ezek azok, amiket szívesen megeszek). Mára szerves részei a paleo étkezésnek, csupán az autoimmun betegségben szenvedőknek hívják fel a figyelmét ezek kihagyására.

Jobbik felem anyukája szép és lédús padlizsánokkal ajándékozott meg, amikor feljöttek megnézni az új lakásunkat, így rögtön be is indultak az agyamban lévő fogaskerekek, mit is készíthetnék belőlük. Teljesen véletlenül akadt a kezembe a Metro egyik száma, amelyben több padlizsános recepttel ismertették meg a nagyérdeműt, és nekem elsőre ez a recept ragadta meg a tekintetem, hiszen nem csak egyszerű az elkészítése (leszámítva a padlizsán kibelezését, mert az nekem igen nehezen ment), de már az illusztrációnak szánt kép alapján is ínycsiklandozó volt. Két nappal később már itt illatozott a konyhámban! :) A receptet gyakorlatilag változtatás nélkül teszem közzé.

Fűszeres padlizsán - hozzávalók (ebből a mennyiségből 2 adag lesz):

2 kisebb padlizsán félbevágva, kivájva
1 kis fej vöröshagyma
3 ek olaj
20 dkg apróra vágott pulykamell
só
(frissen) őrölt feketebors
1 kk Cayenne bors
2 tk indiai szárnyas fűszerkeverék (én ezzel nem rendelkeztem, így a hús ízesítéséhez olyan fűszereket választottam, amelyek a szilvához is jól passzolnak: fahéj, kurkuma, szegfűszeg, szerecsendió)
10 dkg szilva kimagozva, felaprítva
1 tojás
1/2 dl fehérbor - bor hiányában ez nálam elmaradt :)
10 dkg durvára vágott, enyhén pirított (pekán)dió

Az olajon dinszteld meg az apróra vágott vöröshagymát, majd dobd mellé a pulykamellet, sózd, borsozd, és öntsd fel a fehérborral. Hagyd elpárologni a bor alkoholtartalmát, majd fedd le, hogy megpuhuljon a hús. Pirítsd egy kicsit, majd tedd mellé a padlizsán belsejét, kockákra vágva. Szórd meg az indiai fűszerkeverékkel (vagy az általam is javasolt fűszerekkel), és rövid ideig pirítsd együtt.

Ezek után vedd le a tűzről, majd néhány percnyi hűlés után keverd bele a tojást, a felaprított szilvát és a (pekán)diót. Ezzel az isteni masszával töltsd meg a kivájt padlizsánokat, és 160 fokos, előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt süsd készre!